Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-22 / 11. szám
1996. március 22._________________________________________________QjJ__________________________________Paksi Hírnök EMBERMESÉK NYUGHATATLAN NYUGDÍJBAN Etimológiáikig, történetileg ma már a múltba vész a Zerza család lengyel eredete, de nemcsak a múltbeli, hanem a jövőbeni családi vonal is meghatározó számunkra itt, Pakson. E vallomásszerű mondattal indul a beszélgetés a Paks Városért Mozgalom egyik alapító személyiségével, Zerza József nyugállományú főkönyvelővel, aki ezernyi eltéphetetlen szállal kötődik szülővárosához. A sportújságírás révén szakmabeli kollégánknak is tekinthető, január óta nyugdíjas paksi polgár alakja az utóbbi hetekben a szokottnál is sűrűbben tűnik fel ópaksi családi háza és a lakótelepi atomos sportcsarnok közötti úton. A saját autó, a városi busz helyett szívesebben választja az egészségesebb, pihentetőbb „lábbuszt", így séta közben mostanában nemcsak aktív pihenésre, hanem a gyorsan elszállt hat évtizedre, a jövő tervezésére is nyílik mód, lehetőség. Zerza József édesapja, aki dunai hajós volt, később a város halászati szövetkezetéhez tartozó biritói halastón tógazdaként dolgozott, az egykori Duna utcai családi házban négy gyermeket nevelt. Zerza József már kisgyermekként napszámba járt és belekóstolt a halászéletbe: tartotta a halászcsónakot, így elöl ülve, ő volt a „granczlis”. A polgári iskolából általános iskolává változott Bezerédj iskolában a tanulóévek, a szünidőben végzett munka, a foci, az úszás, az evezés évei alatt maga sem gondolta, de így történt: íróasztalnál kötött ki. Könyvelést tanult magánerőből, aminek a fegyelemre, kötelességtudatra nevelő katonaévek után vette szülővárosában hasznát. Itt indult el a máig ívelő szakmai életpálya: kalkulátor, beosztott, majd kontírozó könyvelő, ezután a bonyhádi és paksi háziipari szövetkezet összevonásával létrejött paksi székhelyű Tolna Megyei Háziipari és Kisipari Termelő Szövetkezetnél főkönyvelő-helyettes, majd végül a főkönyvelő beosztásig. A katonaság előtt, alatt és után nemcsak lelkesen, de eredményesen kergette ő is a bőrgolyót, aztán a Paksi Kinizsi jobb bekkjéből a csapat reklám-propagandistája lett: a Duna mozival szembeni Steigerwald cipőbolt falán volt olvasható a Paksi Kinizsi Híradó, amely az ő közreműködésével tájékoztatta a paksi szurkolókat a csapat eredményeiről és az egyéb tudnivalókról. Ha ezek után azt hinnők, hogy Zerza József kizárólag a futball elkötelezettje volt, meglehetősen téved. Megpróbálkozott ő emellett a röplabdával, a pingponggal, belekóstolt a sakk, az ökölvívás, az úszás örömeibe is, s hogy valóságos sportpolihisztor homo ludensről van szó, mi sem bizonyítja jobban, hogy az ulti, a romi, mi több a bélyeggyűjtés sincs távol tőle... E sokfajta szórakoztató szenvedély egyik-másikára sem akad bővebben gyakorlási idő a nyugállományba vonulással. Mint mondja, most sincs kevesebb dolga, mint annak előtte, most sem tud több intenzív tévénézési időt kiszorítani, most is „szalad” nem egy időszerű, sürgető munka a családi ház körül, a kertben, a szőlőtőkéknél. Nincs ezen mit csodálkozni. A Paksi SE társadalmi elnöki tisztét tizenkét éve díjmentesen, lelkesen és közmegelégedésre ellátó Zerza József nemcsak az NB Il-es futballcsapat, hanem az ökölvívók, teniszezők, tájfutók, karatézók és ritmikus sportgimnasztikát űző lányok eredményességét is számon tartja, segíti. Ez sem könnyű a mai pénzhiányos világban, de azért optimista: a város önkormányzata és az atomerőmű kiemelkedő szponzori támogatása mellé felsorakozik a Ruhaipari Szövetkezet, az áfész, a Dunacenter Kft., a Partner Kft., a Renimpex Kft., a Piakész Kft. segítsége is. A hatvanadik életévén januárban túljutott Zerza József tele van tervekkel. Sokrétűek ezek, sok mindenhez kötődnek. Készül a „szabadtéri” főkönyvelői nyugdíj asbűcsűztatóra márciusban, a Paks Városért Mozgalom képviseletében külső tagként aktívan részt vesz az önkormányzat gazdasági bizottságának munkájában, a Paksi Hírnök sportrovatának szerkesztése mellett országos és megyei újságok tucatját tudósítja a paksi sporteseményekről. Álma, vágya? Van ez is és nem is kevés. Ő is azok közé tartozik, aki nemcsak hiszi, tudja, hogy a Paksi Dunapartért Alapítvány révén a 6-os út miatt a várostól 1952-ben elszakított Dunát csónakházzal, parti stranddal, sétánnyal, sport- és pihenőlétesítményekkel sikerüljön végre viszszahódítani, vonzóvá tenni a város lakói részére. Bízva hiszi és ő is tesz érte, hogy a nemrég ESZI kezelésbe vett városi fedett uszoda előbb-utóbb a paksi iskolai, a gyerek úszósport bázisává, fellegvárává váljék. No, nem önzetlenül, hiszen e gyerekek közé tartozik hároméves Zsolt unokája is, akit - ha egyszer megtanul úszni a városi uszodában - szívesen elvisz majd a nagyapa Zerza József nemcsak a megálmodott, új paksi folyóparti strandra, hanem - ha a nagypapához hasonlóan a gyerek is, profi úszó lesz - akár egy Duna-átúszásra is... E tervek, álmok magyarázzák, valószínűsítik azt a prognózist is, hogy várhatóan miért nem lesz még sokáig ideje Zerza Józsefnek eleget tenni a paksi nyugdíjasklub kártya- és sakkparti meghívásának. Vagy hogy miért kell még sokáig várni az otthoni bélyeggyűjteménynek a gazdájára a régóta esedékessé vált, elvégzendő albumrendezéshez... B.GY.
