Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-01-19 / 2. szám
Paksi Hírnök 1996. január 19, a TURMIX, MIX... PERELNEK A KONZERVGYÁRIAK A Munkaügyi Bírósághoz fordultak a konzervgyári dolgozók végkielégítésük kifizetésének ügyében — tudtuk meg Teobald Márta szakszervezeti titkártól. Az elmúlt évben a konzervgyárban a tulajdonos, a Sigma-Ex Kft. létszámleépítést hajtott végre. Összességében 1995-ben 103 dolgozónak mondtak fel. A tulajdonos ajánlata szerint a törvényben meghatározott végkielégítést a dolgozók öthavi részletben kapták volna meg. Ezzel együtt felajánlották, hogy azok a dolgozók, akik ezt az ajánlatot elfogadják, a borsó- és meggyszezonban ismét munkát kaphatnak erre az időszakra a gyárban. Mint a szakszervezeti titkár mondta, végül három dolgozó fogadta el az ajánlatot, 95- en azonban nem. Ugyanakkor megbízták a vállalati szakszervezeti tanácsot, hogy hivatalosan játjanak el az ügyükben. A szakszervezet részére ezek a dolgozók kiállították az egyeztetési eljárási megbízatási nyomtatványt, s ez alapján a szakszervezet kezdeményezte is a tulajdonos képviselőjével az egyeztető megbeszélést. A 95 fő megbízásából az egyeztetést három részletben kísérelte meg a szakszervezet. Az első csoport megbízásából december elején, a második csoportba sorolt dolgozók nevében december közepén, s a harmadik csoportba kerültek megbízásából január 11-én nyújtotta be, illetve juttatta el a tulajdonoshoz a kérelmet. Válasz még nem érkezett egyik beadványukra sem - holott az egyeztető megbeszélést nyolc napon belül meg kell tartani. A Paksi Konzervgyár Kft. szakszervezete segítséget kért és- kapott is az ÉDOSZ-tól, ezen belül iá a Konzervipari Dolgozók Szövetségétől, valamint a MSZOSZ-től. Mivel a konzervgyári dolgozók végkielégítési ügye mindezek ellenére nem haladt előre, a Munkaügyi Bírósághoz fordultak. A konzervgyári dolgozók a felmondási idejük után sem maradtak ellátatlanul. Bár a végkielégítésüket nem kapták meg, a munkaügyi központ addig folyósítja a munkanélküli járadékot részükre, amíg a végkielégítést nem fizetik ki részükre. Azután majd annyi ideig szünetel a munkanélküli járadék folyósítása, ahány havi végkielégítésben részesültek. A konzervgyári elbocsátott dolgozók és a tulajdonos közötti munkaügyi per alakulására visszatérünk. -tihanyi-AMI KÉSIK, NEM MÜLIK Mint legutóbbi lapszámunkban írtunk róla, az alapanyag-termeltetés megoldásának ügyében találkoztak - volna - a Paksi Konzervgyár Kft.-nél a Sigma-Ex Kft. képviselőjével a Tolna Megyei Munkaügyi Központ és a Tolna Megyei Agrárkamara képviselői január 10-én. A találkozó sikerességében bízva megelőlegeztük a múlt időt az eseménynek, annál is inkább, mivel január 10-én, szerdán lapunk már a nyomdában volt. S mivel ezt - annyi a konzervgyárral kapcsolatos kedveződen hír után - kedvező fordulatnak minősítettük, siettünk, talán túl hamar is közreadni. (Ha ez az alapanyagtermeltetés és szerződés létrejöhetne a térség termelői és a konzervgyár között, munkalehetőségek is nyílnának a zöldség- és gyümölcstermesztőknek.) Sajnos a január 10-i találkozó elmaradt. Mint megtudtuk a munkaügyi központ munkatársától, Gombos László, a Sigma-Ex Kft. ügyvezető igazgatója a megbeszélés előtt kimentette magát más, fontos ügyeinek intézése miatt a megbeszélés alól. Viszont megállapodtak egy újabb, ugyanezen témakörben tartandó megbeszélés időpontjáról. Ez január 17-én, szerdán (szintén lapunk nyomdai munkálatai alatt) lesz Szekszárdon. A találkozó alakulásáról hírt adunk. CSAK EGY CSEKK Január elsejétől új életet kezdtek a befizetési számlák, azaz a csekkek is. Ezt az új életet bizony nem önszántukból kezdték, az új pénzintézeti számlaszámok megszületésével „kényszerítették” rájuk. Azaz gazdáikra, tulajdonosaikra, azokra, akiknek valamiféle dolga akad a pénzintézetekkel. S vajon kinek nem...? A régi csekkek tehát, amelyek általában sárgák, de lehetnek pirosas színnel nyomottak is, csakhogy korszerűden rövid azonosító számmal látták el a fejléc környékén még az óévben, szóval a régi csekkek már avíttak. Mehetnének a szemétbe is, már abban az esetben, ha valaki a postán akaija felhasználni ezeket a befizetéskor. A postákon ugyanis már egyáltalán nem fogadják el ezeket a befizetési utalványokat, csak az újakat. Amelyeknek teljesen tisztának kellene lenni (mármint: ne legyenek semmivel összekenve), s amelyelmek olyan simán kell lapulnia két papírlap között, mint egy féltve őrzött okmánynak. S ez nem vicc. A számítógép-vezérlésű csekknyelő, pénznyelő ugyanis kényes, tapogatófeje csak a nett papírokat hajlandó végigsurrantani a berendezésén. Az OTP-nél más a helyzet. Kissé bonyolult, mert még nem sikerült a berendezések felszerelésével követni a számlaszám-változásokat. Itt ugyanis még elfogadják a saját, tehát az OTP által kibocsátott régi csekkeket, nyugodtan be lehet állni a sorba és be lehet fizetni az éppen aktuális összeget. Sőt. Aki az új kiadású, korszerű csekkel érkezik, türelmét kérik és kap egy régi, korszerűtlen csekket. A sárgát. Ott kitölti, s máris fizethet. Persze nem megy .ez majd a végtelenségig, nyugtatták meg a nyughatatlan hírlapírót. Március végéig jöhetnek a régi csekkek. Egyébként érkeznek, mi több, itt is vannak, s mire ezt az írást olvassák már fel is szerelték az új adatfeldolgozó gépeket a pénzintézetnél.. Türelmedének vagyunk. Ahelyett, hogy megértéssel tudatosulna bennünk, hogy a jövő az egységesítésé, számítógépesítésé. Avagy, ha meg is értjük ezt, azt kevésbé tudjuk tolerálni, hogy apróbb bosszúságok soraiba egy ilyen ruünfeladatnak tűnő csekkbefizetés is procedúrává avanzsál. Mert valahol hiba esett a gépezetbe, a gépesítésért felelős illetékesek valahol elcsúsztak a határidőben. Ám ez legyen a legnagyobb gondunk. A csekkbefizetés különben is mindenkit megvár. Sőt, ha sokat vár, még kamatozik is. Késedelmi kamatozik az ügyfél számára. T. SZ.
