Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-03-01 / 8. szám
Paksi Hírnök 1996. március 1. 4 TÁRSADALOM ________________________ / / VARIÁCIÓK TIHANYI SZILVIA Baj van a számokkal. Romlik a memóriám. Már csak hasraütéssel tudom felidézni, mennyit is kellett valaha leszurkolni a reményért, vagyis a reményt jelentő lottószelvényért. Néha azért valami dereng. A tuti tippet jelentő szelvényen van egy 3-as, egy 30-as, ott a 40-es és az 50-es. Csupán a 15-öst nem tudom hova tenni - valószínű egy közbenső „kóbor” szám, ami nem jelent semmit. Ez a tuti tipp annyira biztos, hogy csak álmaimban és álmaim könyvelésében jelenik meg, mint 3,30-as 4-es, 50-es lottó, mikor mennyit nem adtunk ki egy-egy szelvényért. Smost válságot érzek. Már nem nagyon tudom befogadni az új számokat. Annál is inkább, mert elég volt megbirkózni az új fogalmakkal, az on-line és off-line rendszerű szelvényekkel. A posták most nem fogadják egy ideig az off-line-os szelvényeket, nem tudják követni a szállításokkal az árváltozást. S itt a bökkenő, nálam legalábbis. Az új szám, a 60-as, a lottók új ára, felborít mindent. Ha követem a szisztémámat és az árszámokat játszom meg, kiesik a 15-ös. De mi van olyankor, ha pont az előző variáció hozná meg az öt találatot? Még egy szelvény kell, s akkor minden stimmel. Persze álmaimban. Hiszen a könyvelésem szerint egy lottó ára megegyezik egy kenyérével. S így hát, egy kenyérről lemondok. Álmaimban. A valóságban pedig szurkolok, hogy minél többen nyeljenek. BESZELNEK, BESZELNEK Vajon ki tudja, hogy milyen érdekek mozgatták és mozgatják a környezetvédők megmozdulásait? Vajon az atomvonat útja melletti nemzetközivé vált tiltakozás valójában miből és miért eredt? Elhihető-e a zöldek állítása, hogy a Paksra hozott atomerőművi fűtőelemek veszélyesek? Elhihető-e a szakemberek véleménye, hogy nincs veszély? Egyáltalán kinek higgyünk? Féljünk? Bízzunk? Vagy közömbösek maradjunk? A kérdéseket, kételyeket órákig lehetne folytami, egyik adódik a másikból. Összezavarodik az ember, hiszen tudása olyan csekély az atomenergiáról, képes rögtön meghátrálni, hiszen az emlékekben még élénken ott él Csernobil példája is. Hitét vesztetté vált a tömeg. Csalfa gondolatokat vél felfedezni minden megnyugtató szóból. S kapaszkodik egy másikba, ami csak jó lehet: környezet védő - vagy egyben mondva környezetvédő. Fel sem merül a kétség, a környezetvédők állításai eseüeg információhiányon alapulhatnak. Ami viszont könnyen előfordulhat. S könnyen előfordulhat olyan helyzet is, hogy a zöldeket is manipulálják. Különben miért nem tiltakoznak egy olyan privatizáció ellen, amely kézzelfoghatóan, nemcsak mérhetően, hanem láthatóan és érezhetően is kárt okoz majd a környezetnek? A Mátra lábánál levő hőerőműben - ahogy a (manipulált?) hírek mondják - széntüzeléssel állít elő áramot majd az új - német - tulajdonos társaság. Olyan anyagot, szén-dioxidot eregetnek a légtérbe, amely egy másik, igen veszélyes jelenség fő okozója. A Föld üvegházhatásának kialakulása jórészt ennek a szennyező anyagnak köszönhető. A felmelegedési folyamat megállíthataüan, s ezért lépni kell. Mondták a résztvevők 1992júniusában a Rio de Janeiróban tartott II. Környezetvédelmi Világértekezleten. S ezért egyezményt kötöttek. Csökkentik a széndioxid-kibocsátást. A magyar Országgyűlés határozattal erősítette meg 1993-ban, hogy ebben a harcban részt vesz. S mert az atomról magam sem sokat tudok, s tisztes távolból figyelem munkáját - ezért valami különbséget érzékelek. Egy maroknyi környezetvédő csoport és egy környezetvédelmi világértekezlet tiltakozása között. S értem: energiára szükség van. Minél olcsóbban előállítottra, minél tisztább környezetre - s valahogy nem értem, a német környezetvédők miért tiltakoztak úgy a fűtőelemek Paksra hozása miatt? Talán a szén jobb, amivel esedeg így lemaradhatnak az energiaár-versenyben? Ki szavahihető e témában? (T. sz.) HIRDETŐK ÉS BÖNGÉSZEK Hálás dolog az újsághirdetés. Lehet hirdetés révén munkát keresni és ajánlani, adni-venni, balekká lenni és balekra vadászni, keresni partnert, szeretőt, házastársat, lakást, autót, kutyát, macskát, hirdetni hirdetésvállalást, sőt, szerelmet vallani is lehet.-Mi a franc ez?! Most mondd meg, hogy mi a franc?! - nyomja feldúltan orrom alá a Népszabadság valamelyik számát egyik barátom. A lap hirdetési oldalát mutatja, könnyű felfedezni az indulatát kiváltó okot. A hirdetést jó vastag filctollal aláhúzta. így szól: „Szeredek, Mari!”-Kifizették, vonogatom a vállamat. Lehetséges, hogy az illető valóban szereti azt a Marit. De hiába, kitépi kezemből az újságot és elrohan. Egy barátnőm méltatlankodva panaszolja, hogy egy másik újságban a hirdető a következő ajánlatot teszi: „Lányos házam lámpástól kiadó.”-Az ő háza, ő vára -jegyzem meg kurtán.-De hát ez ízléstelenség! - jaj dúl fel halványuló arccal. Őszintén szólva jómagam derülök az ilyen és ezekhez hasonló hirdetéseken: „Langyosoknak szivárványos éjszakáiét kínálunk jutányos áron.” „Lovaim mellé köteden munkaidőben lópucolót keresek.” Lókötő jeligére. „Barátnőmnek férjet keresek.” Hármasban szép az élet” jeligére. Kifogyhatadan a hirdetői lelemény. Egyik Pakson is ismert kereskedelmi hetilap hirdetésszervezője arról beszél, hogy bármennyire is fontosak számára a hirdetések, azért az ízléstelenségektől összes munkatársával egyetemben elhatárolja magát. Ha valaki igényli, hogy megfogalmazzák a hirdetését, szívesen segítenek, de ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy kitalációja nyilvánosságra kerüljön, s kifizeti a megállapított díjat, ám tegye.-Tudok olyan esertől, amikor a hirdetésböngész feltárcsázta a hirdetőt, s a telefonban elkezdett bajoskodni annak értelmi képességeivel. Hogy még bonyolultabb legyen a dolog, kiderült; nem is a bejegyzett hirdető adta fel a hirdetést, hanem valamelyik „jóakarója”. Lett is anyázás, apázás, egyebek, még jó, hogy bíró elé nem vitték a dolgot. Bárki lehet hirdető, illetve hirdetésböngész. Az idő így is, úgy is múlik. (SZ.J.)
