Paksi Hírnök, 1996 (8. évfolyam, 1-48. szám)
1996-01-12 / 1. szám
Paksi Hírnök 1996. január 12. m EMBERMESÉK MOST IS IMÁDNÁK AZ ASSZONYOK... NEM ÉRDEKES? Egyik ismerősöm szomorúan meséli, hogy nyert egy kétszemélyes, Spanyolország egyik legcsodálatosabb tájára szóló, egyhetes üdülést. Meg vagy őrülve - kiáltok fel -, miért vagy szomorú, hiszen ez fantasztikus! Csak az apartman költségeit állják - folytatja mélabúsan - az utazás és az egyéb kiadások minket terhelnek. így már érthető - morfondírozok magamban - és megsajnálom szegényt. Elhúzták előtted a mézes madzagot, s te megszédültél. Neked, akinek 25 ezer forintot kell beosztani négyötökre egyhamar nem lesz lehetőséged arra, hogy mediterrán tájakon pihend ki az év fáradalmait. Sőt, még itthon is bajos. Azt is meg kellett gondolni nőd, hogy a fővárosba elutazz a „díjkiosztó” ünnepségre, hiszen az odaút is több ezer forintot kóstálna. Habár a telefonon bejelentkező hölgy számos időpontot tudott volna biztosítani, ugyan mit is kezdtél volna vele? Igazad van. Ez csak annak nyeremény, akinek egyébként is telik spanyolhoni kiruccanásra. Tudom minden létező nyerőszelvényt beküldesz - hátha. De a szerencse nem rád mosolyog. Fortuna istenaszszony nem nyúlt be elég mélyen a bőségszarujába. Vagy pedig... ez az egész nem más mint szemfényvesztés. Ki tudja? Lehet, hogy egy-két élelmes utazási iroda így kíván kuncsaftot szerezni? S ez az egész nem más mint csalétek? Nem te vagy az egyetlen szomorú ismerősöm, aki majdnem elhitte, hogy nyert. Kedves kft.-k, bt.-k vagy . akármik. Rossz játékot űznek másokkal. Üzleti fogásnak lehet, hogy nem rossz, de önök nem látják a csalódott, keserű arcokat... Nem érdekes? e i. ta tavaly októberben töltötte be 84. életévét. Ma is abban az eldugott apró paksi utcában él, ahová 1934- ben költözött első feleségével, ahol a boldog ifjú pár csöppnyi házat vásárolt, amely most is az idős ember otthona. Időközben az első feleség a tüdőbaj áldozata lett, a második az ötvenes években megszökött egy kereskedővel. Tata harmadszor is megnősült, azonban ez a házasság sem volt szerencsésebb a korábbiaknál, az asszony elvált, mondván, hogy Tata: szoknyapecér. A gyengébb nem iránta érzett vonzalmára nagyon büszke a koránál legalább húsz évvel fiatalabbnak látszó férfiú. Most itt ülök vele szemben egy kis szobában, az asztalon egy üveg bor, kávé és sütemény, mert Tata a bort is kedveli, de sütni-főzni is szeret:-Itt születtem Pakson, hajós családban nőttem fel - mondja. - Volt egy nővérem, aki egy pesti ügyvédhez ment feleségül, 1972-ben hunyt el szegény Én hajósinas lettem, egész életemben hajóztam, onnan is mentem nyugdíjba. Amikor először megnősültem, megfordult ugyan a fejemben, hogy otthagyom az egészet, de első feleségem lebeszélt, azt mondta, hogy ne tegyem, mert az biztos megélhetés. Egy darabig ő is hajózott velem, de hamarosan megbetegedett és meghalt.- A háborút hogyan vészelte át?-Részint hajón, részint katonaszökevényként. Bujkáltam én éppúgy a magyar csendőrök, mint az oroszok elől. Akkoriban a szüleim éltek ebben a kis házban, ugyanis a szegénység arra kényszerítette őket, hogy a saját házukat eladják.- Másodszor is megnősült...-Bajai lányt vettem feleségül, ide hoztam a szüléimhez Paksra, én meg hajóztam tovább az oroszokkal. Amikor néha hazajöttem szabadságra mindig mondogatták szegény anyámék, hogy nem jó aszszony ez, jobban szereti a csavargást mint a házimunkát, jól tenném, ha elzavarnám. Bánhattam, hogy nem hallgattam rájuk. Egyszercsak arra jöttem haza, hogy a drágalátos - rák egye lelkét - megszökött egy fehérvári házalóval. Azóta sem hallottam róla, de most már nem is érdekel.-Ügy beszél mintha mindez tegnap történt volna...-A nők szempontjából nekem nem számít az idő múlása. Kettő is idejár hozzám, kitakarítanak, kimosnak, a főzést azonban nem engedem, mert nagyon szeretek főzni. Azért megmondtam nekik, hogyha rájövök arra, hogy nem én, hanem a házam kell nekik rettenetesen elbánok velük. Egyébként a harmadik feleségem azért vált el tőlem, mert szeretőt tartottam - nem is egyet. Megmondtam neki, hogy ez egy hajós ember esetében természetes dolog. Még a munkájához is hozzátartoznak a szeretők - ahány kikötő, annyi szerelem.- Nincs kedve újra megnősülni? Pakson a közelmúltban házasodott össze két, önhöz hasonló korú ember.- Én vígan élek, van borom, vannak asszonyok, akik gondomat viselik, ha kell a tűzbe mennek értem. Különben is három a magyar igazság, de az égvilágon semmi szükségem ráadásra.-Megélt háborút, diktatúrát, manapság a demokrácia ideje jár. Melyik rendszerben érezte jobban magát?- Nekem egykutya mindegyik. Sohasem foglalkoztam politikával, igaz, a háborút meg a forradalmat nagyon utáltam. Arra azonban mindig vigyáztam, hogy ezekből kimaradjak. Soha nem voltam telhetetlen, de mindent megtettem azokért a dolgokért, amelyeknek szükségét éreztem.-Mondja, miért nevezik az ismerősök Tatának?- Ez névváltoztatásomnak köszönhető. Az ismerősök sokáig Tyatyának neveztek, még a hajózásnál ragasztották rám ezt a bumfordi nevet. Valahogy megtudták az itthoniak és ők is kezdtek így nevezni. Ezt én nagyon nem szerettem. Megfenyegettem a tyatyázókat, hogyha nem Tatának szólítanak a jövőben én istentelen bosszút állok rajtuk. Megijedtek nagyon, látták, hogy nem tréfálok, ezenkívül nekik is tetszett az ötletem. Hát így lettem én Tata, akit imádnak az asszonyok. SZARKA JÓZSEF
