Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-02-10 / 6. szám

1995. február 10. Paksi Hírnök 2> BACCHUS GYERMEKEI Az ezredforduló hajnalán Magyarország az alkoholizmus és az öngyilkosságok terén a világ élvonalába küzdötte fel magát. Huszár nép, mondják ránk más nemzetek. Boros nép vagyunk, mondja magáról a magyar - de hát vodkás az orosz, a lengyel, sörös a cseh, a né­met, a japán, a koreai rizspálinkázik, a perui, kolumbiai indián kokalevelet rág, a laoszi, kambodzsai bennszülött ópiumot szív, és így tovább... Mióta önmagára eszmélt, menekül az ember a narkotikumokba. Vajon a világ ad­ta feladatok, vagy önmaga elől? Ki tudja. Min­denesetre a világ ott van a szürkeállomány­ban, és ott a kábulat is. Gyógyításra, bővítésre szoruló rendelőintézet Hol és mikor kezdődött, mikor változott egy­­egy nemzet betegsé­gévé az alkoholizmus, senki sem tudja meg­mondani, a mondás viszont állja a helyét: öl, butít, nyo­morba dönt. A kezelt szen­vedélybetegek több mint fele visszaeső, arról nem is szólva, hogy a rehabilitációs intéze­tekből gyógyultan távozók többszöröse kopogtat az aj­tón, sorok kígyóznak a végte­lenbe, a szakembereknek be kellett látniuk, hogy amíg em­ber az ember: fennáll az al­koholizmus veszélye. Ezra Pound szavait kölcsönvéve az alkoholizmus: hétfejű kígyó, hidra. Néhány Szabolcsból Paksra származott ismerősöm arról beszélt: még ma is dívik a szo­kás: a síró kisbabával pálinkás kenyeret etet az édesanyja, hogy nyugodtan aludjon. Ré­szegen. Napjainkban a fiata­lok, sőt a fiatalkorúak között is láthatók az alkoholizmus nyomai, de velük kapcsolato­san mostanában inkább az italnál is rosszabb mérget, a kábítószert emlegetjük. Néha egyszerű csínytevésnek fog­juk fel az áruházakból gyer­mekek által illegálisan eltulaj­donított italt, pedig akár jel­zésnek is vehetnénk. Például megesett, hogy ti­zenkét éves „fiút” értek tetten az eladók, aki éppen azon mesterkedett, hogy a dzsekije alá rejtsen fél liter töményt. Amikor a lefülelők arról fag­gatták, hogy kinek szánta, vállvonogatva azt mondta, hogy saját magának. „Örömre bú, búra öröm” - mondja új­donsült tizenöt éves ismerő­söm, és azt állítja, hogy „a kocsmárost simán átverem, azt hazudom neki, hogy az öregemnek viszem a sört.” Felszolgálóktól érdeklődöm kiskorú vendégekről. Többen arról beszélnek: olyan megter­mettek ezek a gyerekek, hogy sok felnőtt elbújhat mellettük, különben is kinek lenne kedve és ideje foglalkozni az­zal, hogy hány évesek, nem rendőrök ők, hogy igazoltas­sák a vendéget! Találkoztam tizenhét éves fiúval, akinek azért kellett el­hagynia a szakmunkásképző iskolát, mert rendszeresen spiccesen járt a suliba, s min­denkibe belekötött, nem tett kivételt sem tanáraival, sem társaival. Ma már mindent iszik, pitralont, vízzel hígított alkoholt, árvák könnyét. Azt mondja: neki ne „dumáljon” az úgynevezett felnőtt világ, bagoly verebet ne oktasson. Hát akkor? Hagyjuk Bacc­hus gyermekeit, zengjük az Isten dicséretét és kezünkben maradjon - a pohár? SZARKA JÓZSEF Régi igénye Paks egészség­ügyének a város rendelőinté­zetének bővítése, ezért termé­szetes, hogy a legutóbbi testü­leti ülésen is szó esett a té­máról. Hajdú János képviselő határozati javaslatot teijesztett elő egy ad hoc bizottság felál­lítására, amelynek feladatául jelölte a tervezés előkészítését, a bővítés reális lehetőségeinek pontos meghatározásával. Há­rom nap határidőt tartalma­zott a javaslat, tekintve, hogy a beruházási költségek felét biz­tosító állami támogatásra a pá­lyázat benyújtásának határ­ideje igen szoros. A képviselő-testület tizenhét igen szavazattal fogadta el Haj­dú János javaslatát. Másnap, február 1-jén összeült az ad hoc bizottság, amelynek tag­jai: dr. Széchenyi Attila alpol­gármester, dr. Bencsik Lajos képviselő, a gazdasági bizott­ság elnöke, dr. Molnár Klára képviselő, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, Hajdú János képviselő, vala-Városunk rendelőintézete még tavaly, dr. Magyar Imre néven egészségügyi alapít­ványt hozott létre. Az induló­tőkét a rendelő dolgozói, az orvostól a takarítónőig, nyolc­­vanhatan adták össze. Bár a városban létezik hasonló ala­pítvány, az alapító tagok fon­tosnak találták, hogy az alap­ellátás színvonalának emelé­se és a műszerellátás javításá­nak érdekében tenniük kell. Az alapítvány munkáját öt­tagú kuratórium ellenőrzi, amelynek elnöke Szabó Lász­­lóné védőnő, tagjai: dr. Haj­dók Károly, Nagy János, dr. Oláh László, dr. Pásztor Hilda. Néhány hónap alatt már jelentős támogatás érkezett a Kereskedelmi Banknál veze­mint dr. Pásztor Hilda, a ren­delőintézet főorvosa, Vársze­­giné Németh Mária, a polgár­­mesteri hivatal közgazdasági főosztályvezetője és Klenk Csaba építészmérnök. Döntés született a bizottság ülésén, amely szerint új épület épül a reumatológia, a fiziko­terápia és a gyógytorna, vala­mint az ügyelet részére, ösz­­szesen 380 négyzetméter alap­területen. A kartonozó - amely a nyilvántartás elektro­nikus tárolásra történő áttérés­sel felszabadul - helyén lesz várhatóan a belgyógyászati blokk, az elképzelések szerint két rendelővel és egy fektető­vel. A sebészet helyére a kar­diológia és az ultrahang kerül, az ügyelet jelenlegi helyére a sebészet költözik. A gazdasági szárny helyére tervezik a nő­gyógyászatot. A további tervek szerint a gazdasági szárny a polgármesteri hivatalban kap helyet, vagy a kialakítandó új épület tetőterébe költözne. RÁKOSI GUSZTÁV tett számlára, de ez a há­romszázezer forintos összeg műszervásárláshoz még min­dig kevés. A múlt évben az ala­pítvány támogatói között sze­repelt a Tolna Megyei Ruha­ipari Szövetkezet százezer, a dunaföldvári polgármesteri hivatal hetvenötezer, valamint idén az ÁB AEGON Rt. ötven­ezer forinttal. Mindemelett még több alacsonyabb összeg is érkezett. Az alapítvány tagjai sze­mélyesen is gyűjtik az adomá­nyokat, s ezúton is kérik, aki teheti, apróbb-nagyobb össze­gekkel járuljon hozzá a rém delőintézet fejlesztéséhez. Az alapítvány számláját a Keres­kedelmi és Hitel Bank vezeti. Számlaszám: 432-10972. Egyéni és közösségi erőfeszítések

Next

/
Thumbnails
Contents