Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-12-22 / 51-52. szám

1995. december 22. Paksi Hírnök ÜÜ EÖRDÖGH GABRIELLA EMBERMESÉK MAGYAREK KARÁCSONYA Spániel kutyust szeretnék karácsonyra - mondják a Magyar gyerekek, Dina és Ákos, miközben arról fagga­tom őket, mit szeretnének né­hány nap múlva a karácsony­fa alatt látni. Tulajdonképpen meg is ér­tem a gyerekeket, hisz Ákos szobájában példás rendben - hosszú sorban sorakoznak a szebbnél szebb Matchbox au­tók, motorok és Dinánál is alig jut hely leülni a sok baba, játék és könyv között.- Amerre megfordulok kül­földön, mindenhonnan ho­zok ajándékot a gyerekeknek és Marcsinak, a nejemnek - mondja Magyar István, a PSE hajdani öklözője - az „ütő­gép” —, ahogy becézte a bu­nyóért rajongó közönség. Magyar István 1980. de­cember 25-én tette be a lábát Paksra. - Tizenöt éves jubi­leumom tartom a városban - veti közben. - Az akkori hu­szonegy éves magyar bajno­kot kiszemelte az atomerőmű vezetője - Pónya József hogy vele és társaival ütőké­pes öklözök játsszanak paksi színekben. Ez így is lett, Paksot .jegyezték” az ököl­vívás világában. Húsz év alatt soha nem ütöttek ki — mondja nem kis szerénységgel a ma harminc­hat éves Magyar István -, pe­dig összejöttem jó néhány ke­mény öklözővei, hogy csak a Borsodi Bányászból Bara Ist­vánt említsem - mondja. Egy szemhéjműtét miatt hagyta abba a bokszolást még 1988-ban, s vált a sportállás­ból főállássá az asztalosság az atomerőmű egyik műhelyé­ben - váltunk témát. Tizenöt éve kaptam ezt a két és fél szobás lakást itt, a lakótelepen, paksi lányt vet­tem feleségül - Németh Má­riát, akit az egyik meccsen ismertem meg. Ide születtek a gyerekeink is, Dina és Ákos. Van egy négyütemű Wartbur­gom, meg egy kis szőlőm - meséli. Mára paksi lett a hétgyer­mekes szigetvári asztalos fia. Az elmúlt héten disznóvágás volt Magyaréknál. Dunaszent­­györgyön hizlaltak az anyós­nál vagy száznegyven kilóssá néhány malacot, kettő került most böllérkés alá. A kará­csonyi menü egy része is eb­ből kerül az asztalra, de hal is lesz, mivel az apósom - Né­meth Károly - világéletében „bárkás” volt - veti közbe ne­vetve a családfő. Az apám mindig elküldött minket, gyermekeket otthonról, amíg édesanyámmal a fát díszítet­ték - emlékezik Magyar Ist­ván is a gyermekkorra. Mi többnyire apróbb aján­dékokat kaptunk. Apám esz­tergált parasztszekeret, falovat vagy mint egyszer - kereplőt. De minden gyermekkori ka­rácsonykor elmaradhatatla­­nok voltak azok a kis cédulák az ajándékok mellett, amikre apám tréfás sorokat írt ne­künk. S az volt a legszebb.- Édesapám nagy leveses volt, terelődik a szó az ünnepi asztalra, máig is az hál’is­­tennek. Mindig nagy fazék húsleves lett feltálalva kará­csonykor, néha kakas is volt benne. Még most is a számban érzem édesanyám hájas sü­teményének az ízét, amit nagy tálban rakott az asztalra. Dina és Ákos tágra nyílt szemmel hallgatja a régi törté­neteket és boldog izgalommal gondolnak arra, hogy néhány nap, s. felcsendül a kis csen­gettyű, kitárul a szobaajtó, s feltűnik a karácsonyfa. Magyar Istvánéknál kará­csonyvan. SZARKA JÓZSEF Karácsonyi éneh Az éjfél fény-tavában Mutatsz a hómezőkön Emberarcú angyalok simogatnak mutatsz kisgyermek-csillagot ég alatt megölelnek, hogy megmaradhass kezedben láng lobog: a föld felett szeretnek, védnek egyaránt szelíd kenyér. daloló lángokat miként a beteljesülő hiányt s a Kisfiút. dicsérnek. Kardjába dől az éjszaka csillámos fagy remeg Pásztorok fuvolázták: A földi hóesésen át nézed új útra kel a virradat jönni fog az újra született reményt hósapkás dombok felett. és felragyog s felzeng az ének Erdő mélyén a vad élni fog ég és föld közt. angyalarccal remeg. élni fogsz. Apa és fia

Next

/
Thumbnails
Contents