Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-12-22 / 51-52. szám
1995. december 22. Paksi Hírnök ÜÜ EÖRDÖGH GABRIELLA EMBERMESÉK MAGYAREK KARÁCSONYA Spániel kutyust szeretnék karácsonyra - mondják a Magyar gyerekek, Dina és Ákos, miközben arról faggatom őket, mit szeretnének néhány nap múlva a karácsonyfa alatt látni. Tulajdonképpen meg is értem a gyerekeket, hisz Ákos szobájában példás rendben - hosszú sorban sorakoznak a szebbnél szebb Matchbox autók, motorok és Dinánál is alig jut hely leülni a sok baba, játék és könyv között.- Amerre megfordulok külföldön, mindenhonnan hozok ajándékot a gyerekeknek és Marcsinak, a nejemnek - mondja Magyar István, a PSE hajdani öklözője - az „ütőgép” —, ahogy becézte a bunyóért rajongó közönség. Magyar István 1980. december 25-én tette be a lábát Paksra. - Tizenöt éves jubileumom tartom a városban - veti közben. - Az akkori huszonegy éves magyar bajnokot kiszemelte az atomerőmű vezetője - Pónya József hogy vele és társaival ütőképes öklözök játsszanak paksi színekben. Ez így is lett, Paksot .jegyezték” az ökölvívás világában. Húsz év alatt soha nem ütöttek ki — mondja nem kis szerénységgel a ma harminchat éves Magyar István -, pedig összejöttem jó néhány kemény öklözővei, hogy csak a Borsodi Bányászból Bara Istvánt említsem - mondja. Egy szemhéjműtét miatt hagyta abba a bokszolást még 1988-ban, s vált a sportállásból főállássá az asztalosság az atomerőmű egyik műhelyében - váltunk témát. Tizenöt éve kaptam ezt a két és fél szobás lakást itt, a lakótelepen, paksi lányt vettem feleségül - Németh Máriát, akit az egyik meccsen ismertem meg. Ide születtek a gyerekeink is, Dina és Ákos. Van egy négyütemű Wartburgom, meg egy kis szőlőm - meséli. Mára paksi lett a hétgyermekes szigetvári asztalos fia. Az elmúlt héten disznóvágás volt Magyaréknál. Dunaszentgyörgyön hizlaltak az anyósnál vagy száznegyven kilóssá néhány malacot, kettő került most böllérkés alá. A karácsonyi menü egy része is ebből kerül az asztalra, de hal is lesz, mivel az apósom - Németh Károly - világéletében „bárkás” volt - veti közbe nevetve a családfő. Az apám mindig elküldött minket, gyermekeket otthonról, amíg édesanyámmal a fát díszítették - emlékezik Magyar István is a gyermekkorra. Mi többnyire apróbb ajándékokat kaptunk. Apám esztergált parasztszekeret, falovat vagy mint egyszer - kereplőt. De minden gyermekkori karácsonykor elmaradhatatlanok voltak azok a kis cédulák az ajándékok mellett, amikre apám tréfás sorokat írt nekünk. S az volt a legszebb.- Édesapám nagy leveses volt, terelődik a szó az ünnepi asztalra, máig is az hál’istennek. Mindig nagy fazék húsleves lett feltálalva karácsonykor, néha kakas is volt benne. Még most is a számban érzem édesanyám hájas süteményének az ízét, amit nagy tálban rakott az asztalra. Dina és Ákos tágra nyílt szemmel hallgatja a régi történeteket és boldog izgalommal gondolnak arra, hogy néhány nap, s. felcsendül a kis csengettyű, kitárul a szobaajtó, s feltűnik a karácsonyfa. Magyar Istvánéknál karácsonyvan. SZARKA JÓZSEF Karácsonyi éneh Az éjfél fény-tavában Mutatsz a hómezőkön Emberarcú angyalok simogatnak mutatsz kisgyermek-csillagot ég alatt megölelnek, hogy megmaradhass kezedben láng lobog: a föld felett szeretnek, védnek egyaránt szelíd kenyér. daloló lángokat miként a beteljesülő hiányt s a Kisfiút. dicsérnek. Kardjába dől az éjszaka csillámos fagy remeg Pásztorok fuvolázták: A földi hóesésen át nézed új útra kel a virradat jönni fog az újra született reményt hósapkás dombok felett. és felragyog s felzeng az ének Erdő mélyén a vad élni fog ég és föld közt. angyalarccal remeg. élni fogsz. Apa és fia
