Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-12-22 / 51-52. szám
1995. december 22. Paksi Hírnök 1 PEDAGÓGUSSZTRÁJK NEM EZ A HARC LESZ A VÉGSŐ? Egy hete a városban szokatlan volt a látvány. Amerre mentünk, kisiskolásokkal találkoztunk, a lakótelepi enyhe lankákon szánkóverseny „dúlt”, épültek a hóemberek. Péntek délelőtt úgy tíz körül a békés látvány ellenére minduntalan „beugrott”: hiszen ma az egész országban kemény, eddig még soha nem tapasztalt harc folyik. Sztrájkolnak a pedagógusok. Zárva van az óvodák, általános iskolák, középiskolák nagy része - a gyermekek előtt. Csak a felnőttek sztrájkoló vagy éppenséggel ezt nem vállaló tanítók és tanárok róják a máskor zsongó folyosókat. A lakótelepi Móra Ferenc Általános Iskola a város egyik ügyeletes intézménye volt a sztrájk alatt. Till Józsefné, az iskola igazgatója elmondta, hogy az iskola alkalmazottainak kétharmada vállalta a sztrájkot, 12 pedagógus a gyerekek felügyeletét látta el. A körzetből az előzetes felmérés szerint 24 kisgyermek szülei jelezték, hogy gyermekük pénteken is az iskolában lesz, de reggel csak 19 tanuló érkezett meg. A napközisek és menzások természetesen ugyanazt az ellátást kapják - kapták -, mint más napokon. Az igazgatónő és később az iskola szakszervezeti titkára is utalt rá, a közvélemény figyelmét csupán csak a pedagógusok bérének emelésére „hegyezték ki”, hogy a sztrájkot ezért folytatják. Pedig ennél sokkal többről van szó. Az iskolák működőképessége is kockán forog.- Úgy kezdtük ezt a harcot, a sztrájkot, hogy hallassuk a hangunkat, ne szorítsanak bennünket a perifériára - mondta később Szatmáryné Bella Ágnes, az iskola szakszervezeti titkára. - Ez kétségbeesett lépés volt részünkről, hiszen mi nem arra esküdtünk, hogy így adjunk hangot a követelésünknek. Nem a gyerekek és az önkormányzat ellen lépünk fel. Mi, pedagógusok egyszerűen nem tudjuk támogatni azt a mentalitást, hogy az oktatás minden velejáróját az önkormányzatok nyakába varrják. Elsősorban azért sztrájkolunk, hogy az osztálylétszámokat ne emeljék fel, az intézmények finanszírozhatók legyenek, a kötelező óraszámunk a jelenlegi maradjon. S csak ezután jön sorra a követeléseink között a béremelésünk.- Ebben a sztrájkban nem vagyunk egyedül, együttéreznek velünk - folytatta a titkár. - A szülők sok sikert kívántak, de akadt, aki annyit mondott, amikor a sztrájkunkról hallott, hogy: „Na végre!” A PADOSZ táviratban biztosította szolidaritásukról a pedagógusokat, s ezt Ürmös Józsefné, a Pedagógusok Szakszervezete Paks körzeti bizottságának vezetője is örömmel nyugtázta. Mint elmondta, a városban az óvodák, négy általános iskola, a gimnázium és a biritói szakmunkásképző iskola pedagógusai csaüakoztak az országos sztrájkhoz. A részvételi arány 85 százalékos volt, bár a sztrájkoló pedagógusok erre a napra Pakson nem kaptak bért. (A mintegy 700-900 ezer forintnyi bérmegtakarítás sorsa egyelőre ismeretlen a szakszervezeti tisztségviselő előtt. A paksi képviselő-testületi ülésen, december 12-én Fonyó Lajos képviselő javasolta, hogy ezt az összeget a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány javára fizesse be az önkormányzat. A javaslat helyeslésre talált az ülésen.)- Nagyon reméljük, hogy eredményre vezetnek a tárgyalások a kormánnyal - bizakodott Ürmösné. - A bérkövetelésünk 25 százalékos volt, megelégednénk a 19,6 százalékossal is, de a legutóbb elhangzott 9,7 százalékos emelést nem tudjuk elfogadni. Hogy mi lesz később, folytatódik-e a sztrájk? Nem tartom valószínűnek. A pedagógusoknak nincs sztrájkalapjuk - („Nagy tanulság!” - mondta Ürmösné) - a tananyagot le kell adni a tanévben, erre törvény is kötelezi őket. Ugyanakkor a szakmai törekvés is - a hivatástudat - arra ösztönzi a tanárokat, hogy a munkájukat el kell végezni. Hogy hogyan zárul majd a pedagógusok követelése, a következő hetek, hónapok adnak rá választ. Azt viszont máris elérték, hogy a december 15-i első alkalommal rendezett országos sztrájkjukon megmutatták: egységesek. TIHANYI SZILVIA
