Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-12-15 / 50. szám
1995. december 15. Paksi Hírnök § A HAL ES A BEIGLI ISMÉT ELMARADHATATLAN LESZ Két hét és ismét itt a karácsony. Vajon hogyan ünnepelnek a paksiak, mi kerül a karácsonyfa alá? Ezekről az igazán bensőséges dolgokról faggattuk az utcai járókelőket, s hogy mindenkit beavatnak életükbe, köszönet érte. * * *- Három héttel ezelőtt született a kislányunk, Petra és nagyon jó baba - mondja mosolyogva Elekné Pálfi Andrea, a Vak Bottyán Gimnázium német tanára. - Az idei karácsony azt hiszem minden tekintetben rendhagyó lesz, hiszen eddig mi utaztunk a szüléimhez karácsony estére, most viszont, s azt hiszem ezután is Pakson töltjük a szentestét. Karácsonyfát is állítunk, Elekné Pálfi Andrea elsőként az idén a lakásunkban, amit ebben az évben vettünk. Mivel eddig minden évben vendégségben töltöttük az ünnepeket, nem is volt szükség arra, hogy főzzek. Hogy mi is lesz a menü? Szenteste halat szoktunk enni, így én is valamilyen formában azt készítek, azt hiszem sült hal lesz körettel.-Ajándék természetesen lesz, mindig kell, hogy legyen ajándék, még ha szerényebb is. Anélkül úgy érzem, nem teljes az ünnep. * * *- Most indultunk éppen vásárolni - mondja Kalocsai Zoltánná eléggé titkolózva és kissé bátortalanul. — Igazából még nem is néztünk nagyon körül, mit is lehet kapni, az biztos, hogy a családban nagyon sok a gyerek és az aján-Kalocsai Zoltánné dék mindenkinek dukál. A szüléinknél töltjük az ünnepeket és az idén már kicsit nagyobb karácsonyfát állítunk. Ahogy nő a kislányunk, úgy lesz nagyobb a fa is. Karácsony másnapja kicsit zűrös lesz, mert a férjem dolgozik, majd meglátjuk, hogy alakul a családi program. * * *- Hát, hogy is tölthetném az ünnepeket? Mint afféle kisnyugdíjas, szegény ember - Farkas László öt évvel ezelőtt vonult nyugdíjba, az atomerőműnél dolgozott gépkezelőként. Nemrégiben vásárolt Pusztahencsén lakást, már csak körülnézni, ügyes-bajos dolgait intézni tér be Paksra. -Farkas László Állítok egy kis fát, vagy egy fenyőágat díszítek fel, hátha lesz vendégem. Egyedül élek, nem is hiszem, hogy az idén meglátogatom a gyerekeimet Tiszaújvárosban. Nagyon sokba kerül az útiköltség. Azért az ünnepekre főzök egy kis töltött káposztát, húslevest, meg tudok mindent csinálni úgy, akár egy asszony. * * * Húsz Emőné, az Anita divatáru tulajdonosa, mint üzletasszony, nagyon készülne az ünnepekre. Csakhogy a vevők még nem jönnek, pana-Husz Emőné szolja, alig-alig van forgalom. Mint háziasszony, már mindent eltervezett.-Az ajándékok már megvannak, kivéve a fétjemé, nem is tudom mit kap, mert igen nagy ajándékot szeretne, de hát... A karácsonyi program is átalakulóban van, egyik lányom féijnél van már. Az ünnepi menü azonban már biztos. Szentestén a hal elmaradhatatlan, a halászlé és a rántott hal, másnap a pulyka, no és a beigli, ami nélkül nem is tudom elképzelni a karácsonyt. * * * A visszaszámlálás megkezdődött. Még két hét, már egy hét, holnap még egy utolsó roham a friss halért, aztán egy őrülten bolond nap a konyhában... közben a nagypapi kézen fogja a gyereket, egy délutáni séta, s mire hazaérnek a karácsonyfa már teljes pompájában áll... Agyerek... valóban, egyedül a kisgyerek az, aki minden porcikájával, nyiladozó értelmével szinte remegve váija a csengőszót, hogy aztán tágra nyílt szemekkel csodálja a csillagszórók tovatűnő szikráit. Eltűnik minden, valóban, ezekben a percekben minden kívül marad az otthon falaitól. Ott áll anya, apa, a testvér, a nagyszülők. Felcsendül a „Mennyből az angyal”, furcsán csillog a felnőttek szeme, s az utolsó taktusok után, mondani sem kell, a gondosan becsomagolt és átkötött dobozoké a főszerep. A felnőttek csak állnak, nézik az önfeledt gyerekeket, miközben a halászlé kihűl, a rántott halat is újra át kell sütni, de mire asztalhoz ül a család, már minden újból a helyén van. Úgy, mint tavaly, vagy azelőtt...
