Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-11-24 / 47. szám

Paksi Hírnök 1995. november 24. TEHETSÉGES FIATALOK STEIN ERZSÉBET- PINTÉR ISTVÁN Mint arról már hírt adtunk: október 23-a előestéjén ünnepi műsor keretén belül tar­tották meg a „Tehetséges Paksi Fiatalokért” Alapítvány díjkiosztó ünnepségét. 175 pá­lyamunkából 75 részesült valamilyen díja­zásban. Mind a 75 kitüntetettet nem áll módunkban bemutatni, de szeretnénk né­­hányukat közelebbről is megismertetni olva­sóinkkal. És talán azt is megtudhatják, hon­nan ered néhányukban az a tehetség, amire érdemes (és kell!) odafigyelnünk. STEIN ERZSÉBET-Először -vettél részt a „Te­hetséges paksi fiatalokért” ala­pítvány díjkiosztó ünnepségén és először álltái szereplőként szín­padon. Egy jelenetet adtatok elő Pintér Istvánnal. Ismerted a mű­vet korábban?-Nem, a műsor előtt egy héttel olvastam Radnóti Ist­ván: So-sose lesz vége című kisregényét. Nagyon megle­pett, amikor megtudtam, hogy egy 15 éves fiú írta.- Olyan gondolatok és érzé­sek vannak benne, amelyek nagyon komoly gondolkodás­­módra vallanak és számomra elgondolkodtató volt, amikor megismertem a művet.-Nem egyedül álltái a szín­padon, a felelősség megoszlott kettőtök között. Hogy sikerült összehangolódnotok Istvánnal? — A szereplés előtt nem is­mertük egymást, de azt hi­szem ez nem okozott prob­lémát. Mindennap sokat pró­báltunk és egészen jól belejöttünk. A többiek is segítettek, közösen izgultuk vé­gig a próbákat, majd az ünnepséget.-Idén te is díja­zásban részesültél. Mivel érdemelted ki az alapítvány elisme­rését?- Részt vettem a Paks város és kör­nyéke Kazinczy szép­kiejtési versenyen, ahol első helyezést értem el és Kazin­­czy-jelvényt kap­tam.-Mikor derült ki, hogy ilyen tehetség rejtőzik ben­ned?- A Bezerédj Általános Isko­lában tanultam és ötödik osz­tályos voltam, amikor egy is­kolai szépkiejtési versenyt rendeztek. Itt az volt a tét, hogy ki mehet tovább a városi szintű versenyre. Akkor még lelkes kisiskolás voltam és úgy gondoltam, miért ne próbál­jam meg? Olvasni tudok, kü­lönösebb felkészülés nem szükséges... És megnyertem a versenyt. A továbbiakban ma­gyar tanárnőm, Kiss Jánosné segítségével minden évben elindultam a Kazinczy-verse­­nyeken és nyolcadikra sike­rült elérnem azt a szintet, hogy megkapjam a jelvényt.- Ezúton is szeretnék kö­szönetét mondani tanárnőm­nek, Kiss Jánosnénak, akit szintén díjazott az alapítvány Az ő segítsége nagyban hozzá­járult sikeremhez.-Sokakat érdekel, hogy mi­lyen egy szépkiejtési verseny?-Van egy szabadon válasz­tott, 20-25 soros szöveg, amit otthon lehet gyakorolni. A versenyen pedig kapunk egy ismeretlen szöveget, aminek tanulmányozására egy-két percnyi időt adnak, mielőtt szépen, kifejezően felolvas­suk. Idén egy szoborról szólt a részlet és bevallom, nehéz feladat volt.-Hogy mégis sikerült meg­szerezned az első helyet, az a tehetségedet bizonyítja. Hogyan tovább? Készülni fogsz az orszá­gos versenyre is?-Jelenleg a Vak Bottyán Gimnáziumban tanulok, ez új kihívást jelent számomra és nagyon örülök, hogy a taná­raink komolyan vesznek ben­nünket. Ha lesz rá alkalmam, biztosan kipróbálom tudáso­mat az országos Kazinczy­­versenyen is. ***** PINTÉR ISTVÁN- Idén mutatkoztál be a „Te­hetséges paksi fiatalokért” ala­pítvány ünnepi műsorában Stein Erzsébettel. Hogy kerültél be a csapatba?- Sajnovics Andi ajánlott Kőváry Lacinak, aki az estet rendezte és úgy gondolták, én leszek a megfelelő ember a szerephez. Még soha nem léptem fel sehol, így elég in­tenzív munka folyt öt napon keresztül, hogy jól megállj am a helyem a színpadon. Az izgalmat tovább fokozta, hogy partnerem, Stein Zsike is először sze­repelt.- Egy teljesen új feladat volt az éle­temben és nagyon izgultam. Talán job­ban is, mint kellett volna... Úgy érzem, próbákon már jobban ment, mint ahogy az ünnepsé­gen sikerült. Ha le­hetőségem lesz rá, szeretném folytatni ezt a munkát, mert szívesen csinálom.- Egyébként, hogy telnek a hétköznap­jaid?-A szakmám hajógépész­­technikus, ám jelenleg mun­kanélküli vagyok. Nagyon ne­héz elhelyezkedni ilyen spe­ciális szakterületen és úgy ér­zem, egyre kilátástalanabb a jövő.- A zene az, ami nagyon fontos az életemben, van egy zenekarunk, talán ezzel kap­csolatban tovább tudok majd lépni. CZINHGE MÁRIA

Next

/
Thumbnails
Contents