Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-11-24 / 47. szám
Paksi Hírnök 1995. november 24. TEHETSÉGES FIATALOK STEIN ERZSÉBET- PINTÉR ISTVÁN Mint arról már hírt adtunk: október 23-a előestéjén ünnepi műsor keretén belül tartották meg a „Tehetséges Paksi Fiatalokért” Alapítvány díjkiosztó ünnepségét. 175 pályamunkából 75 részesült valamilyen díjazásban. Mind a 75 kitüntetettet nem áll módunkban bemutatni, de szeretnénk néhányukat közelebbről is megismertetni olvasóinkkal. És talán azt is megtudhatják, honnan ered néhányukban az a tehetség, amire érdemes (és kell!) odafigyelnünk. STEIN ERZSÉBET-Először -vettél részt a „Tehetséges paksi fiatalokért” alapítvány díjkiosztó ünnepségén és először álltái szereplőként színpadon. Egy jelenetet adtatok elő Pintér Istvánnal. Ismerted a művet korábban?-Nem, a műsor előtt egy héttel olvastam Radnóti István: So-sose lesz vége című kisregényét. Nagyon meglepett, amikor megtudtam, hogy egy 15 éves fiú írta.- Olyan gondolatok és érzések vannak benne, amelyek nagyon komoly gondolkodásmódra vallanak és számomra elgondolkodtató volt, amikor megismertem a művet.-Nem egyedül álltái a színpadon, a felelősség megoszlott kettőtök között. Hogy sikerült összehangolódnotok Istvánnal? — A szereplés előtt nem ismertük egymást, de azt hiszem ez nem okozott problémát. Mindennap sokat próbáltunk és egészen jól belejöttünk. A többiek is segítettek, közösen izgultuk végig a próbákat, majd az ünnepséget.-Idén te is díjazásban részesültél. Mivel érdemelted ki az alapítvány elismerését?- Részt vettem a Paks város és környéke Kazinczy szépkiejtési versenyen, ahol első helyezést értem el és Kazinczy-jelvényt kaptam.-Mikor derült ki, hogy ilyen tehetség rejtőzik benned?- A Bezerédj Általános Iskolában tanultam és ötödik osztályos voltam, amikor egy iskolai szépkiejtési versenyt rendeztek. Itt az volt a tét, hogy ki mehet tovább a városi szintű versenyre. Akkor még lelkes kisiskolás voltam és úgy gondoltam, miért ne próbáljam meg? Olvasni tudok, különösebb felkészülés nem szükséges... És megnyertem a versenyt. A továbbiakban magyar tanárnőm, Kiss Jánosné segítségével minden évben elindultam a Kazinczy-versenyeken és nyolcadikra sikerült elérnem azt a szintet, hogy megkapjam a jelvényt.- Ezúton is szeretnék köszönetét mondani tanárnőmnek, Kiss Jánosnénak, akit szintén díjazott az alapítvány Az ő segítsége nagyban hozzájárult sikeremhez.-Sokakat érdekel, hogy milyen egy szépkiejtési verseny?-Van egy szabadon választott, 20-25 soros szöveg, amit otthon lehet gyakorolni. A versenyen pedig kapunk egy ismeretlen szöveget, aminek tanulmányozására egy-két percnyi időt adnak, mielőtt szépen, kifejezően felolvassuk. Idén egy szoborról szólt a részlet és bevallom, nehéz feladat volt.-Hogy mégis sikerült megszerezned az első helyet, az a tehetségedet bizonyítja. Hogyan tovább? Készülni fogsz az országos versenyre is?-Jelenleg a Vak Bottyán Gimnáziumban tanulok, ez új kihívást jelent számomra és nagyon örülök, hogy a tanáraink komolyan vesznek bennünket. Ha lesz rá alkalmam, biztosan kipróbálom tudásomat az országos Kazinczyversenyen is. ***** PINTÉR ISTVÁN- Idén mutatkoztál be a „Tehetséges paksi fiatalokért” alapítvány ünnepi műsorában Stein Erzsébettel. Hogy kerültél be a csapatba?- Sajnovics Andi ajánlott Kőváry Lacinak, aki az estet rendezte és úgy gondolták, én leszek a megfelelő ember a szerephez. Még soha nem léptem fel sehol, így elég intenzív munka folyt öt napon keresztül, hogy jól megállj am a helyem a színpadon. Az izgalmat tovább fokozta, hogy partnerem, Stein Zsike is először szerepelt.- Egy teljesen új feladat volt az életemben és nagyon izgultam. Talán jobban is, mint kellett volna... Úgy érzem, próbákon már jobban ment, mint ahogy az ünnepségen sikerült. Ha lehetőségem lesz rá, szeretném folytatni ezt a munkát, mert szívesen csinálom.- Egyébként, hogy telnek a hétköznapjaid?-A szakmám hajógépésztechnikus, ám jelenleg munkanélküli vagyok. Nagyon nehéz elhelyezkedni ilyen speciális szakterületen és úgy érzem, egyre kilátástalanabb a jövő.- A zene az, ami nagyon fontos az életemben, van egy zenekarunk, talán ezzel kapcsolatban tovább tudok majd lépni. CZINHGE MÁRIA