Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-11-24 / 47. szám
1995. november 24. Paksi Hírnök- Erre a kérdésre nehéz választ adnom, mert alaptermészetem, hogy ne sértsek meg senkit. Mindekinek alapvető emberi joga, hogy világnézetét tiszteletben tartsuk. De hát végül is az önkormányzati képviselőket a lakosság választotta, a lakosság engem polgármesterré választott, így az én feladatom, hogy ezzel az összetétellel, közösen oldjuk meg városunk életét a mai rendkívül nehéz időszakában. Hozzá kell szoknunk, hogy ezek a viták nyilvánosak. Erre én azt mondom, hogy erre vágytunk a rendszerváltozás óta. Valóban a vita, a többoldalú elemzés viszi előre ügyeinket. Egyikőnk tarsolyában sincs meg a bölcsek köve.- A vitákban azonban időnként meg-megjelennek olyan indulatokból fakadó érvek, amik nem előre viszik a város ügyeit. Ezek további indulatokat korbácsolnak, megosztva a város lakosságát, tehát esetenként káros, nem kívánatos. Viszont eredmények is vannak:- Megvalósulás küszöbén van a gázprogram.-A város intézményei jól működnek, stabilak.- Pénzügyi nehézségeink vannak, de adósság nincs.-A város kulturális rendezvényeit biztosítani tudtuk.-Fejlesztések is megvalósulnak stb. Tudjuk és keressük a módját, hogy a nem önkormányzattól függő lakossági gondokon javítsunk.- Munkanélküliség csökkentése fő célunk.- Szociális támogatást bővíteni kívánjuk stb. Nagyon bízom abban, hogy ez a mai önkormányzati testület a mandátum lejártakor emelt fővel állhat a lakosság elé és a lakosság értékelni fogja tevékenységünket érdemei szerint. Pámer Zoltán (FKgP):- Az önkormányzat eddigi munkáját összességében pozitívan értékelem. Az ország rossz gazdasági helyzete és közhangulata rávetődik a testületre, azonban az intézmények működőképességét sikerült megőrizni. Néha egyegy napirendi pont tárgyalása - számomra úgy tűnik - túl sok időt vesz igénybe.- Fontosnak tartom a vállalkozási kedv ösztönzését, általában a helyi vállalkozások támogatását. Aggasztó jelenség, hogy a költségvetési főösszegen belül évek óta csökken a beruházások, felújítások részaránya. Dr. Rónaky József (FIDESZ): — Eltelt közel egy év. Aki nem vak, látja, hogy mi történik. Kiegyenlítettek néhány számlát, leszavaztak szinte minden értelmes javaslatot, az erő pozíciójából vezetik a várost. Nagy kár, mert látjuk, hová vezet ez a politika országos szinten. Az egyetlen téma, ahol konszenzust keres a vezetés, a gázprogram. Talán tanulnak belőle... Dr. Széchenyi Attila (KDNP): — Az önkormányzati tevékenység és a lehetőségek értékelésére alapvetően a város polgárai jogosultak, akiktől a megbízást négy évre Paks város polgármestere és önkormányzati képviselői kapták. Attól tartok, hogy saját magunkat értékelni félrevezető lenne, mivel a szubjektív tényezőket kikapcsolni nem lehet. Mégis saját meglátásom szerint, a képviselő-testület együttműködése hiányos és elhatározottan és tudatosan az. A közös munkára való polgármesteri felkérést nem fogadta osztatlan öröm. Egyesek, mivel a választás eredményeként döntő befolyással nem rendelkezhettek, képviselői tevékenységüket félgőzzel, illetve önként vállalt pénzügyi megszorítások miatt is egységesebb tevékenység — természetesen a viták teljes szabadsága mellett - feltétlen szüksége. A nehezebb anyagi feltételek mellett a város nagy feladatok előtt áll. Ilyen a gázprogram, a szociális otthon bővítése, a rendelőintézet fejlesztése, új iskola, a Duna-part rendezése stb., mely a saját intézmények további színvonalas működtetésével együtt nagy kihívást jelentenek, amelyért érdemes minden képviselőnek teljes odaadással dolgozni. ÁLLÁSPONTOK Elmúlt egy év... Egy év az önkormányzatok munkájában nem nagy idő. De mégis: kijelölhetők a fontos programok, az utak, hogy merre kell haladni, mi az, ami a négy év programjából vállalható, teljesíthető. Mindez persze kívánja a közös munkát, a bizottságok összehangolt tevékenységét, a képviselők egyenkénti munkavállalását, együttműködését. Nem sokkal a képviselőtestület megalakulása után Herczeg József polgármester lapunknak nyilatkozva arról szólt: szeretné, ha a testület tagjai - némiképpen félretéve a pártpolitikai színeket - a város érdekében dolgoznának - és ebben a testület egységes lenne. A munkával úgy tűnik nincs is baj, hiszen a képviselők valóban sokat dolgoznak, ugyanakkor sokan nem értik, miért vannak viták, személyeskedések a testületben. Természetesen nem kötelező, hogy mindenki mindennel egyetértsen, hiszen az érdekek megoszlanak és valahol minden képviselőnek az is érdeke, hogy a saját körzetéért „harcoljon”. A legtöbb vita persze mindig a pénzek elosztásáért van, s most ismét ugyanerről van szó, minthogy a költségvetés tervezésének időszakát éljük. Mire, mennyi jusson? Mit fejlesszünk, mit tartsunk szinten és esetleg miről kell lemondani? Ezek ismét a legfontosabb kérdések, egy olyan időszakban, amikor úgy tűnik egyre kevesebb pénz jut mindenre és a keveset kell elosztani. Jó döntések megszülethetnek az érvek kereszttüzében is; a rendezőelvnek azonban mindig a város érdekeinek kell lennie.
