Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-11-10 / 45. szám
Paksi Hírnök 1995. november 10. m Reggel fél nyolc tájban még nem röpködnek a novemberi mínuszok itt a Tolnai út legvégén lévő Adotján-ház kerítésénél sem. Kivéve a hétvégi munkaszünetet, minden munkanap reggelén hosszúhosszú idő óta itt tanyázik le kis időre egy ember, aki először vonakodva árulja el a nevét, azt kéri, ne is újuk le teljes nevét az újságban, aztán beleegyezik:- Stumpergel István vagyok, régi paksi család az enyém, régi sváb család, már az úkszúleim is itt éltek. — Hány éves?-Ma, november 3-án pénteken töltöm a 61-et.- Gratulálok! Hallottam, hogy évek óta ön az egyedüli hajléktalan Pakson, aki eddig minden segítséget visszautasított. Nem hajlandó hajléktalanszállóra vonulni, ott mosdani, étkezni, melegedni, aludni. Egyáltalán miből él és mióta hajléktalan?-Valamikor én is úgy éltem mint mások. Voltak munkakönyves helyeim. Kapok nyugdíjat, de hogy mennyit, pontosan nem tudom. Paks mellett Gexjenben él még az anyám a mostohaapámmal. Ő szokott idehozni nekem néha egy kis csomagot élelemmel, kis nyugdíjmaradékkal. Már amit meghagynak nekem. Van egy testvérem is, ugyanott él családjával. Aztán egy sofőr rokonom, ha erre jár és találkozunk, kapok egykét százast. Ennyi. Tizenhét éve élek így- Előtte hogyan élt? -Ahogy mondtam, mint más. Emberi módon. Éltem, dolgoztam én is, szerettem valakit. De aztán mindenben csalódtam, kiábrándultam, kivonultam a világból. Úgy voltam vele, mindegy hogy hová, milyen áron, csak el innen.- És sikerült elmenni?-Sikerült. Látja, ott a hatos utat? Azon túl az árvízi töltés, ha átmegy rajta, a Duna árterén ott a szállásom. Már összegyűlt faodvakból, hulladékokból a tüzelő, télen ezzel fűtök, persze, ha túl hideg van, pótolni kell a tüzelőt.-Nem fél attól, hogy megfázik, esetleg megfagy?- Dehogynem. Mindent megteszek, hogy elkerüljem. Mondtam is magamban, ha nem bírom a hideget, segítséget kérek, de erre eddig még nem került sor. Még bírom a téli csikorgást.- Találkozott már újságíróval, fotóssal?- Lehet, nem emlékszem. De igen, egyszer a tévések Pécsről kerestek meg, volt is rólam valami műsor.- Hogyan tölti a napjait?- Milyeneket?- Hát a hétköznapokat. Amikor nincs hétvége, nincs munkaszünet. Hogy indul a nap az ártéren?-Minden reggel megcsinálom a reggelit a tűzön, egy kis tea, szalonna, kenyér, így egyszerűen, aztán elsétálok ide, az Adorjánhoz.-Ki az az Adorján?-Látja, itt, ki van írva, hogy takarmánykeverék, palackos italok, egyebek. Itt, az üzletben veszek reggelente innivalót, cigarettát. Megkérdem, jött-e csomag, amit ide adnak le a számomra, ha hozzák. Ha van pénz benne, akkor pótolom a tartozást, mert Adóiján úr rendes ember. Hitelez is, ha kell. Aztán kiülök itt a kerítés mellé, fél-egy órára. Ha találkozók ismerőssel, mint ezzel a kisgyereket kocsiban toló fiatalemberrel, eldiskurálunk. Tudja, elvált a fiatalember...- Innen hová megy?-Tovább a Kölesdi úton. Arra van a bolt, ott veszek elemózsiát, miegyebet, ami kell. Aztán az újságos.- Szeret olvasni?-A maguk lapját, a Hírnököt is szoktam. Aztán Mai Napot, Népszabadságot, ami jön. Erről jut eszembe, nem tudja mi volt a Csurkával, tudja, volt az a pesti tüntetés?-A tüntetés megvolt. Mit tud a sztrájkról, ami Pakson volt nemrég?-Fél füllel hallottam valamit. De semmit nem tudok róla. Engem nem érint, nekem nem kell a villany.-Reggeli, bevásárlás, kis diskurálás, újságolvasás. Ez nem túl sok idő. Utána mit csinál?-Hogy mondjam? Guberálok, fémet válogatok a közeli MÉH-telepen. Más munka nincs, de ezzel megvagyok. Nemcsak a pénz miatt, hanem kell az elfoglaltság is. Ha aztán vége a munkának, nem tagadom, megiszom azt a kis valamit, aztán ugyanaz a program az ártér felé, mint reggel - csak fordítva...- Most még elmegy az idő éjjelente. Mi lesz, ha jön a tél? Amikor jegesedik, itt a hó, a fagy?-Nem félek, látja, edzett vagyok. Tizenhét éve így élek. Eddig kibírtam.- De hát maga sem fiatalodik...-Igaz, nem vagyok makkegészséges, de nem panaszkodom. Eddig megvoltam így, ezután is megleszek. Nekem ez a választott életem, ez kell, változtatni nem fogok, nem akarok, nem tudok rajta. Vagy ha mégis, azt is saját elhatározásomból teszem meg. Nem mások kedvéért. BUBOR GYULA EMBERMESÉK
