Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-10-20 / 42. szám
1995. október 20. Paksi Hírnök na SEGÍTSÉG?.,. Minden családban egyfajta tragédia, hogyha kiderül valakiről, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ha idős az illető, még könnyebben beletörődnek a hozzátartozók, de amikor kisgyermekről van szó, az a lehető legnagyobb csapás. Ha jól körülnézünk szűkebb környezetünkben - Pakson is él jónéhány olyan család, ahol a felhőtlen, nyugodt élet a múlté, a betegség beárnyékolja a jelen minden pillanatát. Szabóék is élték a magyar családok hétköznapi életét, míg a három fiúgyermek közül a legnagyobb - Ferike - 1991. szeptember 30-án bekerült a szekszárdi kórházba. Az akkor 11 éves fiúról hamar kiderült, hogy súlyos beteg. A leukémia egyik fajtáját mutatták ki az orvosok a kis beteg vérében, s a pécsi Gyermekonkológiai Központ tapasztalt orvosaihoz utalták. Kisebb-nagyobb szünetekkel nyolc hónapig kapott kemoterápiás kezelést, majd koponyabesugárzást. Az utolsó kemoterápiás kezelést pedig már el kellett hagyni, mert Ferike szíve nem bírta az óriási terhelést. Közben lelkileg is súlyos válságokat élt át az a tizenegy éves kis ember, a legjobb barátja és sok betegtársa halt meg - rákban. Íz élet kegyetlensége arra sarkallta a £\ lokálpatriotizmusukról és emberségükről híres paksiakat, hogy pénzadományokkal segítsék a családot. Hiszen tetemes kiadást jelent az utazás, a beteg gyermek vitamindús ételekkel való táplálása, az édesanya pécsi szállása - és az itthon maradt gyerekeknek is biztosítani kellett mindent. Ráadásul egy családi ház építésének kellős közepén maradt itt Pakson az édesapa a két kisgyermekkel. Egyszóval megindult a gyűjtés. A helyi Vöröskereszt felajánlotta segítségét, ne nyisson a család külön bankszámlát, hisz a segélyszervezet rendelkezik egy társadalmi számlával és ott is hozzáférhetnek a gyermekük gyógyításához felajánlott pénzhez. A család beleegyezett és 1992. február 24-től június 1-jéig 355 824 Ft pénzadomány gyűlt össze a Vöröskereszt számláján. (De sokan keresték fel személyesen is Szabóékat, hogy nekik adják át a felajánlott pénzt.) Eleinte minden nehézség nélkül kapta meg Ferike édesanyja azokat az összegeket, amelyeket a kisfiúra költött. Aztán egyre nehezebben ment a dolog. Létrehoztak a Vöröskeresztnél egy társadalmi bizottságot, amelyben helyet kapott orvos, védőnő, vezetőségi tag, ellenőrző bizottsági tag, a karitatív szervezet helyi vezetője és ők bírálták el, hogy mire, mikor, mennyi pénzösszeget kap meg a család. Természetesen számlákkal kellett elszámolni, ha ruhaneműt, élelmiszert, gyümölcsöt vagy gyógyszereket vásároltak. így a mai napig összesen 160 111 forintot kapott Ferike. Nem panaszképp, de elmondta a családfő, hogy felesége főállású anyaként 7896 forintot kap és az ő keresete sem csillagászati összeg a GYGV-nél. A családi házat el kellett adniuk, hiszen a kölcsönöket fizetni és egy állandó orvosi kezelésre szoruló gyermek gyógyulásához az anyagiakat biztosítani nem tudták. Most a lakótelepen élnek, s az önkormányzat segíti őket rendszeres lakásfenntartási támogatással. Ám a Vöröskereszttel (talán mindkét fél hibás benne...?) annyira megromlott a kapcsolat, hogy a család szilárdan elhatározta, oda ők többet pénzért nem mennek. Mégsem szeretnék „veszni” hagyni azt a közel 200 ezer forintot, amit nem költöttek el. Jól tudják, Ferike betegsége bármikor kiújulhat és a családi kasszából nem tudják fizetni az édesanya Pécsen tartózkodásának költségeit. Ezért arra az elhatározásra jutottak, hogy szeretnék, ha. a paksi Vöröskereszt átadná ezt a pénzt „A leukémiás és tumoros gyermekek gyógyításáért, Pécs” alapítványnak. Terv az is, hogy anyaszállást építenének Pécsett, ahol az édesanyák számára elhelyezést biztosíthatnának. Ehhez azonban döntésre van szükség, ami nem kis felelősséggel jár. Egyrészt ki meri biztosan állítani, hogy Ferikének már nem lesz szüksége pénzre? A másik nagy kérdés: vajon mit szólnak a felajánlók, hogy tovább akarják adni azt a pénzt, amit személy szerint Szabó Ferikének adtak? A kérdések megoldásra várnak. CZINEGE MÁRIA EMBERMESÉK KIÁLLÍTÁS A KÖNYVTÁRAK MEGMENTÉSÉÉRT A Városi Művelődési Központ könyvtára október 9-től Vajnai Irina festőművész-grafikus akvarellekből összeállított tárlatának ad otthont. A kiállítást Hajdú János önkormányzati képviselő nyitotta meg. A megnyitó egyben az „Összefogás a könyvtárakért!” rendezvénysorozat része is volt, mintegy jelezve a kultúra paksi művelőinek, képviselőinek egymás iránt érzett tisztelgő szeretetét. Hajdú János képviselő meleg szavakkal szólt a kiállító művésznő, illetve az egybegyűlt kultúrát képviselő értelmiségiek egymás iránti odaadásáról. Hangsúlyozta a művészetek embert formáló erejét, beszélt a paksi könyvtárak nehézségekkel küszködő helyzetéről, s kiemelte ezek működésének fontosságát. Herczeg Ágnes, a Városi Könyvtár vezetője lapunk kérdésére válaszolva arról beszélt, hogy a kiállítás megtekintőinek egyebek mellett a könyvtárak anyagi gondokkal küzdő helyzetére is fel szeretnék hívni a figyelmet. Vajnai Irina világa „boldogságosan” szomorú világ. A kaukázusi-orosz - magyar - paksi lélek könnyeztető, mélységekből egekbe törekvő művészete. Ázért szépséges, mert őszinte. Bátor, s ezért féltést is kivált a szemlélődőből, megrendíti, visszavezeti a látogatót a csaknem ebek harmmcadjára ítélt humán gondolathoz. Igaz, az alkotó most pusztán akvarelljeivel mutatkozik meg a közönségnek. Kár, hogy csodálatos grafikái kimaradtak a tárlatból.-A munka a legfontosabb számomra, benne a szépség, benne a valódi erő! - mondotta a művésznő. Furcsa, áttetsző, s csodálatos álmokba ringató az ő vízfestészete. Emberért küzdő, lelket szeretettel átölelő gondolatvilág-látásmód. Több mint figyelemre méltó, szépségesen emberi. Elhozta Paksra a semmi mással össze nem hasonlítható illatot, ami az orosz nyírfácskáktól, kaukázusi patakok zuhanásából, hegyek és erdők végtelen ölelkezéséből született. Akiállítás október végéig tekinthető meg a Városi Művelődési Központ könyvtárában. szarka József
