Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-10-20 / 42. szám
Paksi Hírnök 1995. október 20. 4 POLITIKA HAJÓS HAJ0Z01 - KIKÖTÖK NÉLKÜL A paksi szőlőktől földrajzilag nem is olyan messze, Hajóson bíborszínű cabernet-t töltöttek a sápadt rózsaszín roséba. Nem szőlősgazdák tették: az MSZP rendezett ott — Alföldi Albert képviselő úr jóvoltából — a pártegységet firtató vitanapot. Akik ott voltak, egyetértettek: szükség j\ van a stabilizációra, de nem lehet észre nem venni, hogy a társadalom egy része számára az elvonások immár túllépik a tűrőképesség határát. Indokoltamé vagy sem - voltaképp nem is ezt vitatták, hanem a maguk belső ellentéteit. Érdekes, hogy kik voltak ott. Az első benyomás azt súgta volna: a párt baloldala - de ez sem egészen igaz. Ott volt Nagy Sándor, Jánosi György, Kosa Ferenc, s nyilatkozott az eredményről Kiss Péter „szellemi kényszert kell előállítani a legszélesebb körben, hogy visszatérjünk a választási győzelemhez”. Még érdekesebb, hogy kiket nem hívtak meg: hiányzott Lamperth Mónika, Lendvay Ildikó, nem volt ott Békési László és Csehák Judit sem. A volt pénzügyminiszter a találkozó másnapján az Új Magyarországban azt tanácsolta a kormányfőnek: fontolja meg lemondását. A legfőbb érintett, Bokros Lajos, amerikai útjáról tartott hazafelé. Washingtonban, a John Hopldns Egyetem Paul Nitze Intézetében grafikonokkal illusztrált előadást tartott a helyzetről, kiemelve: versenytársainkhoz, Lengyel- és Csehországba 5-6 milliárdnyi működő tőke áramlott - hozzánk 10 milliárd. A vak is látja: mi vagyunk a jobbak. Gondjaink abból fakadnak, hogy a liberalizált importpolitika okán túlkínálat van a kereskedelemben, s ettől deficites a fizetési mérleg. Megígérte, leszorítjuk a deficitet, s benne maradunk a pénzügyi világ elvárásai által megjelölt értékhatárban. Ehhez új APEH-jogosítványok és adóreform kell - mondotta. Egy ázsiai hallgató megkérdezte: az állami szektorból távozott munkanélkülieknek vajon hány százalékát szívta fel a privatizálódott gazdaság? Bokros azt mondta: 75-80-at. Ő tudja, a kényszervállalkozókat is beleértette-e. Államcsődtől - mint mondotta - nem tart. Hazajövet azután kijelentette: mindenről a miniszterelnök dönt, de ő csak akkor marad a kormány tagja, ha a stabilizációs politika folytatódik. S azt fűzte hozzá: a követelt fizetésemelések csak az inflációt fokoznák, míg az életszínvonal ezzel együtt is hanyatlana. Kéri Tamás egy korábbi elemzése szerint „Nincs is kormányválság: mindössze Horn Gyula vezetési módszere, hogy keresi a konfliktusokat. Jelentős ellenerő esetén visszahúzódik, de később mindig újrakezdi - mintha nem is koalíciós pártok miniszterelnöke lenne”. Akkor mondta, amikor a kormányátalakítás terve először vetődött fel. A miniszterelnök később valóban újra elővette javaslatait. Ennek azután az SZDSZ ismét ellenállt. Mi történt Hajós után? A választmányi ülés után Horn Gyula azt mondta: vállalja a megmérettetést, de önmagától egyik tisztségéről sem mond le. Az elhangzottakból az egyeztetés igényét emelte ki - talán éppen azt, amit az általa javasolt személyi változásokkal meg akart előzni... A miniszterelnök eddig is vállalta a megmérettetést, a pénzügyminiszter eddig is azt mondta: addig marad, amíg van stabilizációs politika. S mondták mindketten, hogy egyeztetni is kellene persze, ha van kivel. Átellenben Csurka István a Duna túlpartjáról, Kecskemétről válaszolt a MIEP-et ért vádakra, ígérve, hogy október 23-án fenntartják a rendet. Kiss Elemér mindenesetre bejelentette: 600 milliós összeget szánnak rá, hogy az 56- os kitüntetettek nyugdíját rendezzék, ha az 25 ezer forint alatt van. Erezhető: senki sem pontosan azt mondja, amit gondol. Ilyen időket élünk. K. T.
