Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-10-13 / 41. szám
Paksi Hírnök 1995. október 13. 8-EMBERMESÉK PANASZNAP A BÍRÓSÁGON Szűk bírósági folyosó, várakozó, föl-alá sétálgató emberek. A tárgyalóteremben kétszemélyes „tárgyalások” folynak, csak a bíró és a panaszos van jelen. Pakson a városi bíróság szokásos keddi panasznapját tartja, ahol mindenki előadhatja ügyesbajos dolgát. Tanácsot kérhet vagy útmutatót a jog útvesztőihez - mindezt díjmentesen. A pádon egy földvári fiatalasszonyüldögél türelmesen:- Nem először járok itt - mondja -, a válóperem is itt folyt. Véledenül tudtam meg, hogy létezik ez a panasznap, jelenleg a vagyonmegosztási per papíijait intézem. Olyan mintha ügyvédhez mennék, csak nem kell fizetni. Az ügyvédemet épp most mondtam le - ezért is jöttem ide, de a per megnyeréséhez mindenképp szükség van jogi képviselőre. Aki nagyon erőszakos, az érvényesítheti az akaratát, a volt férjem a leglehetetlenebb dolgokat is elérte a gyerekek láthatásának ügyében. Bent - ahol dr. Raáb Zsuzsanna bíró váija a panaszosokat ezen a napon - hamar végez egy fiatalaszony. Látszik, járatos a bírósági termekben. Pár perc múlva már hangzik is a mondat:- Kérem a következőt! Félszeg leányó lépi át a tárgyalóterem küszöbét. Aztán kiderül már ő is elvált, s az ex-féij sorozatos zaklatásai miatt jelent meg itt. Lehetőségeket keres, ám a paragrafusok nem nyújtanak menedéket. A bírónő a rendőrségre irányítja a rémült asszonykát, kérjen ott védelmet, hiszen már nem családi ügyről van szó. Távozik is a volt feleség, összeszedegeti a bizonyítékul hozott fenyegető leveleket, hogy aztán a rend őreihez vezet-e az útja - vagy: ki tudja? Be sem csukódik az ajtó, máris ketten lépnek a terembe. Azonnal a tárgyra térnek, nekik pénz kell, bármi áron! Egy éve kölcsönadtak százezer forintot és késlekedik a visszafizetés. Jelenleg a végrehajtónál „pihen” az ügy, s ezt remélvén megsürgetni tértek be ide. Itt nincs mit tenni. A végrehajtó dolga számos, ki kell várni sorukat. A válasz nem kielégítő, más hangot üt meg a roma férfi:-Eddig nem volt egy szabálysértésem se, de ha ezt nem intézik el!... — Sajnálnám, ha nekem kellene elítélni magát - mondja a bírónő. Szó szót követ, a hosszú vita eredménytelenül végződik. Szomorúbb a következő történet: a negyvenes éveiben járó nő pont a végrehajtó intézkedésétől fél. A vállalkozó félj többmilliós hiteleket hátrahagyva maga után külföldre távozott. A hitelezők zaklatják a magára maradt családot, a feleség teheteüen. Beadta a bontópert, de fél, hogy elárverezik a fejük fölül a házat. Az asszony ecseteli az elejétől kezdve „terror-házaságot", a hosszú harcban idegei kezdik felmondani a szolgálatot. Megnyugtató szavakra vágyik, ígéretre, hogy ugye nem történhet meg... Megkapja, de csöppet sem megnyugodva távozik. —Ez sokszor egy gyóntatószék - mondja dr. Raáb Zsuzsanna. - Itt olyan dolgok is elhangzanak, amit még otthon sem beszélnek meg egymással. Egy személyben vagyok jogász és pszichológus. Sokan csak beszélgetni jönnek, szívüket kiönteni. Vannak persze konkrét jogi kérdések, amiben segíteni tudunk, de van olyan is, amikor ügyvédhez küldjük a panaszost. Egyre többen veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Nincs az embereknek pénzük, sokan az ügyvédet sem tudják megfizetni. Nehéz azt mondani valakinek, hogy várjon. Volt itt egy asszony, akinek a férje nem fizeti a gyerektartást. Nincs munkája, nincs végzettsége, csak segélyekből tartja el három gyerekét. Lyukas a cipőjük, nincs mit enniük - borzasztó ilyenkor a tehetetlenség! Kimerítő egy-egy panasznap. Mint olykor az élet is... PRÉHÁZI ILDIKÓ Vasárnap este egész Magyaroszágot láthatadan és hallhatatlan, ám mégis jól érezhető detonáció rázta meg: egy olyan óriási színes, csodálatos szappanbuborék pukkant széjjel, amiben hosszú hetek óta mindenki hitt és remélt; a hírközlő szervek tudtul adták: egy darab öttalálatos van a lottón, a nyeremény több mint fél milliárd forint. A nagy vízválasztó vonalakból kettő is volt idáig vasárnap, az egyik, hogy megtudta az ember, tíz órakor, hogy bizony ismét nem nyert, a következő nagy remény az este nyolc órakor volt, hogy más sem nyert, azaz ismét folytatódhat minden elölről, mert majd a következő héten! Addig persze tarthat az álmodozás. Közel tízmillió szelvény érkezett be, ez persze megegyezik egész Magyarország létszámával, bár ennyi fogadó, az aggastyántól a csecsemőig nem volt, de volt mégis tízmillió álom, ami egy kivételével most ismét semmivé foszlott, amikor a rádió bemondta: ötös van a lottón. Ezer és ezer ajakból tört fel a bizonyos indulatszó, nem biztos, hogy mindenütt ugyanaz, hiszen nemcsak a lottón gazdag a nyeremény, hanem a magyar nyelv is gazdag, válogathatott mindenki kedvére. Ezzel persze a dolog nem ért véget. Mert következett a'hétfő, amikor mindenki úgy indult a munkába, mint eddig, ugyanolyan nyomorultul érezte magát amikor belépett a gyárkapun, az irodaajtón, a kávé mellé mindenki mondhatott egy-két biztató szót a nyertesnek, persze nem arra, hogy mire költse a pénzét és mindenki várta, hogy megjön-e a kolléga dolgozni, mert ha nem: hátha ő a nyertes. Mert megjátszani úgysem tudná magát senki sem, ekkora színész még Jávor Pál sem volt. Aztán lassan megnyugszunk, hogy a kolléga nem nyert, persze, ennyire ő sem hülye, mert nálunk csak a hülyének lehet szerencséje, na jó, de ekkora? Mert a pénzt már gondolatban úgyis mindenki elköltötte, adott és nem adott, büntetett és jutalmazott, visszatért, mint Monte Christo grófja, megmutatta mindenkinek, de legfőképpen az ellenségének, hogy ő mekkora barom, a főnökét megvette kilóra, a kis koszfészek lakásból úszómedencés négyemeletes lett, s ha már minden megvolt, elutazott melegebb éghajlatra. Ez utóbbi, egy kivétellel most mindenkinek sikerült. K.G.R
