Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-10-06 / 40. szám
1995. október 6. Paksi Hírnök § HÉTKÖZNAPOK MINDENNAPI SZŐLŐNK Pakson a hőskorban a település déli oldalán termelték a szőlőt - mondja Kiss Miklós, az ismert paksi szőlőtermelő. A terület homokos, a búza nemigen terem meg ezen a részen, a szőlőnek viszont kitűnően megfelel a talaj. Innen terjedt át a szőlőkultúra a híres löszdombokra, sokszor nagyon komoly problémákat legyűrve ért el országos rangot, sőt határainkon túl is elismerést szerezve magának.- A szakemberek véleménye szerint a peronoszpóra és a lisztharmat sohasem támad együttesen a tőkék ellen, de az idei esztendő rácáfolt ezekre a véleményekre. Az én területemen nagyon is együtt volt a két betegség. Égner József bölcskei szőlőtermelő megérti a károk feletti jogos keserűséget. - Egyetértek paksi gazdatársaim véleményével, valóban együttes támadást intézett szőleink ellen a lisztharmat, a peronoszpóra, ami engem is megdöbbentett. El kell viselni az időjárás szeszélyeit, ám az idei károk okait kutatva helyt adok azoknak a véleményeknek, hogy nem volt megfelelő mennyiségű és minőségű hatóanyag vegyszereinkben.- Bölcskén, a paksihoz hasonló volt a helyzet, a hirtelen záporok, az ezt követő hőség tizedelte a tőkéket. Be kell látni, hogy nemcsak az időjárás babrált ki velünk, hanem a vegyszergyártók is. Beszélgettem alföldi, Bács-Kiskun megyei gazdákkal, akik öt, tíz hektáron művelnek szőlőt, mondván, ami sohasem esett meg velük, idén megtörtént. A harmadik permetezés után ugyanúgy pusztította a peronoszpóra a fürtöket, mintha mi sem történt volna.-Velem is megesett, hogy nem volt időm kimenni a szőlőbe, egyetlen permetezést hagytam ki. Amikor végre kiszaladhattam, olyan tőkéket találtam, mintha valaki lángszóróval járt volna köztük. Könnyek szöktek a szemembe.- Új védőszerekre lenne szükség - folytatja a továbbiakban Kiss Miklós. - Többen tapasztaltuk, hogy a fürt, a bogyó egyik fele megégett a permetszertől, másik felét azonban tönkretette a lisztharmat. Ember legyen a talpán, aki magyarázatot talál a lisztharmat ellen eddig eredményesen felszívódó növényvédő szer viselkedésére. Pontosan 900 négyszögölön termelek szőlőt, gondolom, aki valamit is ért hozzá, megérti a feleslegesen végzett rengeteg munka és a károk feletti keserűségemet. A legjobb minőségű szőlő a Sánchegy lankáin terem és idén elsősorban e területeket sújtották a betegségek. Kényszerkorai az idei szüret - mondja _ Egner József -, amit sikerült megmentenünk, nem veszített a minőségéből. Mennyiség és minőség nem feltétlenül jó barátok. Beleszerelmesedtünk a szőlőbe, természetes, hogy továbbra is ápoljuk. SZÜRET IDEJÉN SZARKAJÓZSEF Szüretelnek a paksiak, a gazda átkozza a lisztharmatot, peronoszpórát. Szüretre, ünnepre, munkára invitáltak sajnálkozva vonulnak az „elégett” szőlő mellett, gondolván: legalább nem kell koptatniuk késpengét, ollót. Száll az őszi dal, szorgalmában béke a béke, embermunka igazának ideje jár. A hordók nem várakoztak hiába, sem a bor szerelmesei. Nem várakoztak hiába a szőlőt termő, őszbe hanyaúó paksi dombok. Szorgalmasan jár a puttony, tartályban sokasodnak a fürtök. Találkoztam szüretelővei, aki kádba pottyant, s csaknem a mustban lelte halálát. A szőlősgazdák közül sokan úgy vélekednek, hogy nemcsak az időjárás okolható az elszenvedett károk miatt, hanem a vegyszerekből kicsalt hatóanyag is, az új rend új tolvajmódszerei. Többen mondják, az elmúlt évek során még nem fordultak elő kilenc-tízszeres permetezés után ekkora veszteségek, azért, ha kevesen is, de akadnak, akik nagyon elégedettek az idei terméssel. Tsztelegni szeretne ez az írás a dűlőn hazafelé tartó, szüretben megfáradt emberek előtt, akiknek - költő Trakl szavait idézve - „köszönhető kenyér, s a bor, a szelíd földművelő álmának békéje.” Tisztelet azoknak, akik megfáradtán is könnyes, kacagós dalokat mondanak a dombok felett elsuhanó őszi szeleknek! Nem jó az idei termés, de volt már rosszabb is - mondja az egyik gazda. Soha ne legyen rosszabb! - vágja rá a másik. Esteledik, kicsordul a présből a frissen metszett, darált szőlő vére, tűz felett szalonna pirul, bográcsban paprikás rottyan, fordul a nap, a hónap. Mire október véget ér, fagyok és havak előtt elkészül a számvetés, megszületnek a paksi új borok és a téli csendből visszatavaszodó város majd újra versenyezteti őket egymással. Megméretnek, palackokban tündökölnek, mert tündökölniük kell, könnyebbé kell tenniük mindazt, ami az ember számára lélekben súlyos. Hódolat mindazoknak, akiknek keze munkája vidítja a bánatba hanyatló gondolatot, visszasegíti a jövőbe mindazt, amit már-már elveszettnek hitt az ember. Szüretelnek a paksiak. Minden vészjóslat ellenére hagyott szőlőt és munkát az időjárás, hagyott megnyugvást a gazdák lelkének.
