Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-09-29 / 39. szám

Paksi Hírnök 1995. szeptember 29. m ZENE, SZÓ ÉDES ÉVEK HOL VAGYTOK? „Bocsásd meg az éveket, amikor nem voltam veled...” - énekli Sztevanovity Zorán „Könyörgés” című dalában. Hosz­­szabb ideig távol maradt közönségétől. „Majd egyszer” címmel most jelentkezett a lemezpiacon egy új CD-vel. A lemezbemutató turné la­punk megjelenésének napján indul és épp városunk ad ott­hont az első koncertnek.- Már közel négy év telt el az­óta, hogy rajongói az új dalaival találkozhattak, hiszen az 1993- ban megjelent dupla lemez ko­rábbi slágerek válogatását tar­talmazza. Mi volt az oka ennek a hosszú szünetnek?-Prózai eseményekkel telt az idő. Én is, mint a mai pop­rock szakmában sokan, a ma­gam managere vagyok. Az el­telt időben életemet, jövőmet próbáltam irányítani, meg­szervezni, de nem szakadtam el teljesen a közönségtől, né­hány koncerten találkoztunk.-A mostani turnénak - ami 15 nagyvárost érint - is ön a szervezője, szerkesztője, ren­dezője és főszereplője. Ez telje­sen más feladat, mint zenét sze­rezni vagy a stúdióban dolgozni. Önhöz melyik áll közelebb?-Elég nehéz ezeket össze­hasonlítani, hiszen egyik kö­vetkezménye a másiknak. Elő­ször elkészül otthon a dal, majd azt a stúdióban rögzít­jük, ahol kialakul a végleges hangzás, hangszerelés és még ezután kell átültetni ezeket a dalokat színpadra az élő meg­szólaltatásra. Én annak a híve vagyok, hogy a koncerteken - ha lehet - jobban szólaljanak meg a dalok, mint a stúdió­ban. Ez nem lehetetlen, mert az élő zenélésnek megvan az a varázsa, amit a legjobb stúdió­­technika sem tud visszaadni. Én ezt szeretem kihasználni.-Ezen az új lemezen a már megszokott Presser-Sztevano­­vity Dusán szerzőpáros mellett új nevekkel is találkozhat a ze­nerajongó.-Csipeld Zoltán és Závodi Gábor néhány új és számomra tetsző dallal lepett meg. A koncerten kilenc új dal hang­zik el és természetesen váloga­tunk a régebbi ismert slágerek közül is.- Ha már a daloknál, a zene­szerzésnél tartunk, kérem, árul­jon el egy-két kulisszatitkot, ho­gyan születik egy dal?-Változó. Van úgy, hogy szinte percek alatt elkészül egy előadásra érett zeneszám, de előfordul, hogy napokig kín­lódunk egy-egy motívumon. Van olyan ember, aki akkor tud igazán dolgozni, ha sok gondja van és van akinek bé­kére, nyugalomra van szük­sége ahhoz, hogy alkotni tud­jon. Én inkább ez utóbbihoz tartozom.-A tűmé után lesz mód nyu­galomra?-Akkor kezdődik majd az igazi csúcs, hiszen a turné után egy héttel, november 17- én a Budapest Sportcsarnok­ban lesz a lemezbemutató koncert, ahova vendégművé­szeket is hívok. Számomra an­nak a fellépésnek (a több ki­sebb mellett) a sikere az egyik legfontosabb, s az, hogy iga­zán jó kapcsolatot tudjak te­remteni a közönséggel.- Olvasóink nevében is sok si­kert kívánok! Köszönöm a be­szélgetést. HORVÁTH MARGIT FOGLALKOZÁSA: DALTULAJDONOS A Belvárosi kávéház emeleti helyiségében szeptember 21-én egy élete delén járó daltu­lajdonos, emberért lázadó, álarcba kesztyűt mindig is visszavágni bátor muzsikus-éne­kes hányta-vetette meg a nagyérdeművel a világ, a magyarság ügyes-bajos dolgait. Ki tudja hányadszor? Neve szinte fogalommá vált a harmincas-negyvenes kor­osztály számára: Dinnyés Jó­zsef. Első dalát 1970-ben írta, el­ső lemeze azonban csak tizen­öt év múlva, 1985-ben jelen­hetett meg. Sikere volt most Pakson is, elismerő tapsok kö­vették egymást. A műsort kö­vetően lapunk munkatársa be­szélgetett az előadóval, aki többek között elmondta:-Sok találkozóra elmegyek, amelyekre azok a barátaim hívnak meg, akik megszeret­ték a dalaimat idehaza és kül­földön egyaránt. Nemcsak az a fontos számomra, ha a kazet­táimat meghallgatják, hanem a velük való találkozás, élő kap­csolat is.-Apropó, kazetták! Szent Dávid zsoltárait is megzenésí­tette, úgy tudom, hogy az eladott kazetták árából befolyt összeget jótékony célokra kívánja fordí­tani...- így igaz. A zsoltáros kazet­ták árát eljuttatom a Magyarok Világszövetsége mellett mű­ködő Anyanyelvi Konferenciá­hoz. Ők, a református egyház és a felvidéki magyarság kép­viselő úgy határoztak, hogy a Pozsony melletti Szentzen (Se­­nec), Szentzi Molnár szülőhe­lyén, a gimnázium előtti parkban életnagyságú szobrot állítanak a nagy költőnek, for­dítónak. Az átadást október 14-re tervezik. Sajnos a hazai református gyülekezetektől várt segítség elmaradt a szá­mításainktól. Molnár Albert volt az a költő, aki nem egé­szen száz nap alatt fordította magyarra a száznegyven Dá­vid zsoltárt, s ezzel megterem­tette a magyar zsoltáréneklés alapjait. Úgy gondolom őriz­nünk kell ennek a nagyszerű magyarnak az emlékét.- Azon kevés zenész közé tartozik Dinnyés József akik bár közel járnak az ötvenedik évük­höz, mégsem vonultak vissza.-Akik önvédelemre szorul­nak, azokat kötelességünk se­gíteni. A mi esetünkben most elsősorban a határainkon túlra kényszerített magyarságról van szó. Természetesen szelle­mi, kulturális segítségnyújtás­ra gondolok, hiszen ez jelenti a valódi megtartó erőt és nem a fegyverek. Kötelességünk ki­mondani, hogy igazságtalan­ságokat követnek el a környe­ző országokban. Illyés szavai­val vallom: „növeli, ki elfedi a bajt.”- Nem először jár Pakson.-Valamikor a hetvenes években jártam itt először. Felléptem a Duna menti fiata­lok találkozóinak rendezvé­nyein. Azóta többször megfor­dultam itt, szeretem ennek a kisvárosnak szívderítő hangu­latát és barátokat is találtam.- Mikor látjuk viszont?-A kávéház tulajdonosával, Péger Józseffel megbeszéltük, hogy novemberben ismét el­jövök. SZARKAJÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents