Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-09-29 / 39. szám
1995. szeptember 29. Paksi Hírnök S A LISZTMAJER CSALÁD Iisztmajer Tamás idén szepj temberben kezdte el középiskolai tanulmányait a Vak Bottyán Gimnáziumban.-Nem tagadom, igen izgatottan léptem át először az iskola kapuját, ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy ide járhatok, hiszen édesanyám és édesapám is itt érettségiztek. Alig egy hónap telt el, de anynyit már megállapítottam, hogy a gimnázium sokkal nehezebb, mint amire számítottam. Pedig nekem helyt kell állom, hiszen a tanáraim között nem egy akad, aki szüléimét is tanította és ők emlékeznek is rájuk.- Elérzékenyültem az évnyitón - folytatja édesanyja Fritz Marianna, aki 1976-ban érettségizett a Vak Bottyán Gimnáziumban, majd a főiskola elvégzése után hazatért Paksra, jelenleg a IV Számú Általános Iskolában tanít. - Furcsa érzés volt szülőként megjelenni ott, ahol négy évet töltöttem el diákként, ahol ballagtam, s mindez mintha tegnap történt volna. Ma is szeretettel gondolok volt tanáraimra, s hiába hogy pedagógus lettem, ha velük beszélgetek, akár szakmai kérdésekről is, ők bizony számomra megmaradtak tanárnak. Az édesapa Lisztmajer Ádám nem kis izgalommal váija az 50 éves évforduló alkalmából rendezett ünnepséget: bár diák korában ő volt a gimnázium versmondója, a mostani fellépése több lesz, mint nosztalgia, hiszen fiával együtt lép majd a színpadra.- A gimnázium elvégzése után szakmát tanultam, villanyszerelő lettem, nem bántam meg, ez így jó, hiszen tulajdonképpen nem volt gyermekkori álmom. Igaz azt mondták van tehetségem a versmondáshoz. Glósz igazgató úr és Gálosi János tanár úr biztattak is, hogy adjam be a jelentkezésemet színművészeti főiskolára, de a családom helyzete miatt nem tanulhattam tovább.-Élmények? 1976-ban részt vettem Keszthelyen a Helikon versmondó versenyen, ahol az ország legjobb középiskolás versmondói mérték össze tudásukat. Kosztolányi Dezső Hajnali részegség című versét választottuk Gálosi tanár úrral. Három héten át készültünk, ám én az utolsó pillanatban úgy döntöttem, hogy saját elképzelésem szerint szavalom el a költeményt. így is történt és csak második lettem. Ma már tudom, ha betartom a megbeszélteket nyertem volna. Az ünnepségen ugyanezt a verset fogom mondani, ígérem most úgy, ahogy annak idején a tanár úrral megbeszéltük... AZ ELMÚLT ÖTVEN ÉV FŐHAJTÁS A MÚLTNAK, BIZALOM A JÖVŐNEK Amikor fejet hajtok az első i paksi középiskola fél évszázada előtt, tisztelettel emlékezem meg az úttörő munkát végzett tanárokról, közöttük Losonczy István alapító igazgatóról és Kovács Győző iskolateremtő munkásságáról. Ez az iskola 50 évvel ezelőtt közakaratból jött létre, s ez ma is tetten érhető. A Vak Bottyán Gimnázium ebben a közegben élheti életét és tölti be hivatását. Pontosan meg tudjuk fogalmazni, hogy kiket és mire képes felkészíteni, s ezt maradéktalanul teljesíteni is akarjuk. A középfokú oktatás széles kínálatában e város gimnáziuma általános műveltséget adó, felsőfokú továbbtanulásra előkészítő középiskola kíván maradni. Ennek érdekében keressük az új lehetőségek, másutt már bevált formák meghonosítását. Az elmúlt esztendő alapvető feladata az idegen nyelv tanításának eredményesebbé tétele volt. Az új feltételek megteremtésével ma már minden paksi gimnazista kiscsoportos foglalkozásokon, képzett szakemberektől tanulja mindkét választott idegen nyelvét. Tovább szélesítettük a fakultációs tanulási formák kínálta lehetőségeket is. Már az első évfolyamon is megemelt óraszámban tanulhatják diákjaink a jövőjük szempontjából fontos tárgyakat. Beindítottuk a humán tantárgycsoportos oktatási formát, amely akár a nemzeti alaptanterv elképzeléseinek előképe is lehet. A felvételi elbeszélgetések, a jól sikerült gólyatábor záloga a felkészült évfolyam kialakításának. Ezek egyben lehetővé teszik, hogy minden tanulónk elé szigorú követelményeket támaszszunk, komoly és rendszeres tanulást várva el tőlük. Az 1995-ben érettségizett és továbbtanulásra jelentkezett diákjainknak több mint 60%-át vették fel felsőfokú oktatási intézménybe. Erre az eredményre akár büszkék is lehetünk. Továbblépésként, a tehetséggondozás szándékával, egy kis létszámú osztállyal - 1996 szeptemberében - beindítjuk a hat évfolyamos gimnáziumi képzést. Ezzel a hosszabb „gimnáziumi élettel” alaposabban készíthetjük fel diákjainkat választott életpályájukra. Azt bizonynyal állíthatjuk, hogy az idegen nyelv tanulása eredményesebb lesz, de más tárgyak területén is elmélyültebb és biztosabb tudás várható. E hatévfolyamos képzést a négy évfolyamos jelenlegi rendszer megtartása mellett kívánjuk elindítani, bővítve ezzel a paksi iskolaválasztási lehetőségek körét. Ezek a célok. A megvalósításhoz kérem a város lakosságának érdeklődő figyelmét és támogatását, hogy elgondolásainkhoz az anyagi és tárgyi feltételek Paks városában továbbra is biztosíthatók legyenek. DR. ROSNERGYULÁNÉ a gimnázium igazgatója
