Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-09-22 / 38. szám
Paksi Hírnök 1995. szeptember 22. (5 VÁROSI MOZAIK KEZDŐDIK A FŰTÉSI SZEZON Pár hét és hivatalosan is itt van... A szokásos nyári karbantartási feladatokon túl egy nagy munkát is elvégeztek a Duna- Center Therm Kft. szakemberei: egy pár évvel ezelőtt megépült vezetéket bekötöttek a fűtési rendszerbe, s ezáltal több forró víz keringhet a távfűtéses lakásokban és intézményekben. Bemáth Lajos, a kft. ügyvezető igazgatója nemcsak ezzel a jó hírrel szolgált, hanem azzal is, hogy hamarosan módosítják az önkormányzatnak azt a rendeletét, amely a pótfűtés lehetőségét is szabályozza. A hivatalos fűtési szezon október 15-től április 15-ig tart, ám az időjárás sok- szór nem igazodik ehhez. Éppen ezért megteremtették annak a lehetőségét, hogy a hivatalos fűtési szezon előtt és után egy-egy hónappal fűthessenek a lakásokban. Ehhez viszont az kell, hogy az egy hőközponthoz tartozó lakóépületek lakástulajdonosainak 51 százaléka kétje a fűtést. Az adott területek közös képviselőinek kell megrendelni a szolgáltatást a Duna-Center Thermtől, akik viszont a fűtési díjat minden lakás tulajdonosának kiszámlázzák. (Ennek egyszerű a magyarázata, ha egy hőközponthoz tartozó házban fűteni kezdenek, akkor nemcsak azokban a lakásokban lesz meleg a radiátor, ahol kérték a szolgáltatást, hanem mindenhol. Ezért kell a lakóknak megegyezniük és alkalmazkodni egymáshoz.) Ami a fűtéssel kapcsolatos másik, ám kellemetlenebb hír; mint annyi más szolgáltatás, ez is többe kerül majd. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium VIII. 25-i rendeletében módosította a fűtési alapdijakat, amelyeket az erőműveknek kell alkalmazni. Ehhez hozzáadódnak még az üzemeltetési dijak. Az így kialakult hatósági árat kell jóváhagynia az önkormányzat testületének. A tervek szerint 10,2 százalékos díjemelés várható november 1-jétől, amely egy 150 légköbméteres lakásnál átlagosan 190 forintos havonkénti díjemelést jelent majd. T.SZ. Meg kell mondanom, eddig nem tudtam hova tenni a mondást; „viszik, mint a cukrot”. Talán, mert soha nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek az élelmiszerfajtának. Lassan fogyogatott a cukortartó dobozból, ha pedig nem volt kéznél, helyettesítettük a mesterséges édesítőkkel (fogyókúra, óh!). A héten viszont úgy vitték a cukrot, öt- és tízkilószám a diszkontból, mintha ingyen osztogatták volna. (Jobban mondva vitték, mint a cukrot.) Biztos a szüret miatt vagy pálinkafőzéshez(?) - fontolgattam -, no, de enynyien és így, szinte marakodva, egymás elől kapkodva? Pénteken aztán sikerült helyére tennem a cukormizériát. No, persze, áremelés készülődik, ahogy a hírek szólnak, elég rendes mértékben. A cukor kilója több lesz, mint száz forint, a liszt, a kenyér, a hús is többe kerül, egyik öt—hat, másik tízhúsz forinttal. S persze drágább lesz ezután majd minden, amibe liszt, cukor vagy hús kerül, s mert az ólmozott paprikával tavaly tönkretették a paprikapiacot, emelkedik ennek az ára, s ha ez a fűszer többe kerül, miért ne kerülne többe a többi... így vagyunk lassan mindennel; miért is ne...? S rácsodálkozunk honfitársainkra. Miért is ingerültek, idegesek, miért tülekednek az ingyenes ruhaosztásnál, miért morgolódnak, hogy gyógyszertárat kell választaniuk a közgyógyellátásban résztvevőknek, miért rabolják ki még a hajléktalant is. (Mondhatják, igen; miért is ne...?) De a cukor, az más. Kézzelfogható jólét. Spájzolható. Most még hetvennyolc forintért. Lehet futni az árral, versenyt is. Vajon meddig?-tihanyi-MUNKAÜGYEK Szekszárd után Pakson a legalacsonyabb munkanélküliség a megyében (10,5 százalék), de ez valószínűleg nem vigasztalja azt a közel 2300 állástalant, akire mindössze 162 betöltendő állás vár. Legtöbbjüknek utolsó lehetőségként az átképzés marad, feltéve, hogy még nem vettek részt ilyen tanfolyamon. A következő hetekben 39 tanfolyam indítását tervezi a Tolna Megyei Munkaügyi Központ. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján meghívásos pályázatot hirdettek tanfolyamok rendezésére, amelyen csak azok vehettek részt, akik a legeredményesebb képzéseket tartották, mivel a múltban sok felesleges oktatást tartottak, ezek nem tudtak eredményt felmutatni. Előfordult, hogy a hallgatók már a képzés elején tudták, hogy hiábavaló az elvégzése, mert utána sem lesz könnyebb az elhelyezkedés. Nagy anyagi ráfordítást igényelt ez a munkaügyi központoktól, s talán ezért is mérsékelték év elején a rendelkezésükre álló összeget. A most pályázókat olyan ismeretek oktatására kérték fel, amelyek hiányszakmának számítanak. Az át-, illetve továbbképzéseken mérlegképes könyvelő, számítógépkezelő, hegesztő, vállalkozó, szakács, valamint az elektroműszerész szakmákat sajátíthatják el a jelentkezők. Jelenleg hétszáz hely van a tanfolyamokon és ennek kétharmada egyelőre betöltetlen. A férőhelyek száma is mutatja, hogy a megyében lévő több ezer munkanélküli közül kevesen kerülnek be egy-egy ilyen átképzésre. Megszigorodott a rosta, a legtöbb helyen felvételi vizsga van, vagy pedig elbeszélgetés. Ha nem sikerül: egy újabb felvételi, s ha az sem...