Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-09-22 / 38. szám

1995. szeptember 22. Paksi Hírnök RÁKOSI GUSZTÁV NEPITELET KAJDACSON... Érvénytelen lett Kajdacson a népszavazás a kis- és kö­zepes aktivitású radioak­tív hulladékok tárolója ügyé­ben. Mint ismeretes: a falu egyike azon településeknek, amelyeket-a szakirodalmi ku­tatások alkalmasnak ítéltek a létesítmény befogadására, ám a Paksi Atomerőmű Rt. - a ké­sőbbi tiltakozások elkerülése érdekében - a lakosság igen­lését is alapkövetelményként írta elő a beruházás helyszí­nének kiválasztásához. A köz­vélemény tájékoztatását a Burson-Marsteller Kft. vé- és gezte a PA Rt. megbízásából, munkájukat Kajdacson nem fogadták egyértelmű helyes­léssel. A képviselő-testület ugyan támogatta a tároló befo­gadását, de a lakosság egy része elutasította azt. A tiltakozók szóvivője, Komá­romi János helyi népszavazást kezdeményezett, amit az ön­kormányzat szeptember 17- re, vasárnapra tűzött ki. Reg­gel hattól este hatig tartott a mintegy 100 ezer forint költséggel rendezett szavazás — mint kiderült hiába, az érvé­nyességhez ugyanis a válasz­tásra jogosult 1107 kajdacsi polgár ötven százalékának kellett volna szavazatát lead­nia. Az urnák előtt azonban mindössze 419-en jelentek meg, s ez csupán 37 százalék. A szavazatok összeszámlálása így csak formalitás volt, az eredmény 222 igen, 180 nem 17 érvénytelen szavazat) senkit nem kötelez semmire. A kérdés egyébként így hangzott: „Hozzájárul­nak-e, hogy Kajdacs köz­ség közigazgatási területén kis- és közepes aktivitású radioaktív anyagok tartós tá­rolására atomtemetőt létesít­senek.” A kampánycsendet meg­előző utolsó napon, pénteken BIZTONSÁGI KONFERENCIA Topsafe 95 elnevezéssel nemzetközi konferenciát tar­tanak Budapesten, az Atrium Hyatt Szállóban szeptember 25. és 27. között. Az Európai Nukleáris Társaság és a Ma­gyar Nukleáris Társaság kö­zösen szervezett rendezvé­nye az atomerőművek biz­tonságával foglalkozik. A Magyar Nukleáris Tár­saság titkárságának tájékoz­tatása szerint százhetven kül­földi és harminc magyar, a nukleáris energiaipar bizton­ságán dolgozó szakember vesz részt a konferencián, amelynek legfőbb témakörei: a nemzetközi együttműkö­dés szerepe az atomerőmű­vek biztonságának növelé­sében, egyes országok üze­meltetési tapasztalatainak ér­tékelése a már működő erő­művek biztonsági színvona­lának megtartása és fokozása. Az értekezlettel egy időben kiállítást is rendeznek, ame­lyen bemutatnak több, az atomreaktoroknál alkalma­zott számítógépes rendszert. Ezek egyike az atomerőmű reaktorzónáját figyeli és rész­letes képet ad az ott lezajló folyamatokról, hőmérsékleti és radioaktív sugárzási viszo­nyokról. Láthatnak az érdeklődők továbbá egy olyan szoftvert is, amely térképeken és gra­fikákon szemléletesen mu­tatja az esetleges üzemzava­rok vagy balesetek esetén a környezetbe kerülő radioak­tív szennyeződések terjedé­sét és hatásait. Lengyel János: a helyzet kimaradt SI-FAKTOR Kajdacs polgármestere Len­gyel János keserű szavakkal, esélyegyenlőüenséget emle­getve beszélt egy évvel ez­előtt lapunknak arról, hogy a község kimaradt az atom­erőmű környékén lévő te­lepülések társulásából, a TEIT-ből. Nem az irigység motiválta mondandóját, ha­nem a falu jövőjéért való ag­gódás - hangsúlyozta akkor, felismerve az egyre szűkülő források negatív hatásait. Nemrégiben a polgármes­tert optimizmus töltötte el: felcsillant a lehetőség a gaz­dasági felemelkedésre. Kaj­dacs egyike lehetett (volna) a kis aktivitású atomhulla­dékok temetőjének megépí­tésére kiszemelt települé­seknek. Hogy a történet nem végződött happy end­­del, annak a félelem az oka. Akik megakadályozták a tá­roló Kajdacsra építését az emberek atomenergiától va­ló félelmére alapozták tak­tikájukat. A faluban is be­szélik: ők nem az atomte­metőtől féltek, hanem attól, hogy a siker politikai ellen­felük, a polgármester nevé­hez fűződik. Ha nem szoktunk volna hozzá: hazánkban az SI-fak­­tor (értsd: sárga irigység) a legerősebb motiváció. A po­litikában is. rendezett lakossági tájé­koztató fórumon a Burson- Marsteller három szakembere ellen a tárolót ellenzők igazi „nagyágyút” vetettek be: dr. Ferencz Csabát, az Eötvös Lo­­ránd Tudományegyetem geo­fizikai tanszékének profesz­­szorát, aki az előző parlamen­ti ciklusban dr. Antall József miniszterelnöknek nemzet­­biztonsági tanácsadója volt. A professzor érvelésében alapvetően elhibázottnak tar­totta a felszín feletti tároló lé­tesítését - katonai vagy elemi csapások veszélye miatt, to­vábbá Kajdacs területét nem tartja alkalmasnak az objek­tum megépítésére. Miközben a polgárok vasár­nap voksaikat leadták (vagy nem adták le), Komáromi János két óvást is benyújtott a választási bizott­sághoz, a szavazás azonnali felfüggesztését követelve. Elő­ször azért, mert a Népsza­badság szeptember 16-i, szombati „Paksi Atom” című nyolcoldalas melléklete sze­rinte megtörte a kampány­csendet. „Teljes egészében az atomerőmű egyoldalú nép­szerűsítését vállalta fel és ezért nagymértékben befolyásolja a (...) népszavazás kimenetelét” - írta faxon küldött levelében. A bizottság az óvást eluta­sította, ugyanúgy mint a kö­vetkezőt, amelyben azt sérel­mezte, hogy a szavazás csak 18 óráig tart és nem 19 óráig. A népszavazás eredményte­lensége - a biztos igen elma­radása - minden bizonnyal azt jelenti, hogy Kajdacs ki­esett a tároló építésére alkal­masnak ítélt települések so­rából. Komáromi János és a vele egy véleményen lévők tehát úgy tűnik: nyertek. fogy Kajdacs nyert-e, azt a jövő nemzedékei ítélik majd meg. H

Next

/
Thumbnails
Contents