Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-09-15 / 37. szám
Paksi Hírnök 1995. szeptember 15. 3. VÁROSI MOZAIK TŰZOLTÓPANASZOK Paksiak is részt vettek a demonstráción. JANI TOVÁBBRA SEM LESZ JANI... SZARKAJÓZSEF Az óvárosban egy váratlan örömhír is útra kelt. A szóbeszéd bejárta a vendéglátó helyiségeket, benézett Jani ismerőseinek ablakán, elszállt a lassan őszbe merülő parkok felett. Aszó úgy szólt, hogy a szegény Jani gazdag lett egyszeriben. Négyes találatot „talált” az ötös lottón. A mi Janink - lapunk már írt róla - igen szegény ember, hogy foszlott dzsekijén, svájci és téli budássapkáján, agyon szakadt nadrágján, özönvíz előtti biciklijén, szerény nyugdíján, s a hajléktalanok szállása nyújtotta menedéken kívül az égvilágon semmije nincs, kivéve a derekasan végzett alkalmi munka. A hír csaknem könnyeket csalt a szemembe. Jól ismerem őt, a becsületes, kissé bolondos természetű szegény embert. Arra gondoltam, hogy lesznek végre barátai - ha nem is igaziak. Jó pénzért lemossák róla a nehéz évtizedek során bőrén megtelepedett szénport, az ütöttkopott biciklit felcserélheti végre egy régóta vágyott robogóra, a szakadt dzsekit fess kabátra, gumicsizmáit fényes cipőkre. Féltettem is, hogy hirtelen hatnak a megsokasodott barátok. Mi sem természetesebb: kerestem, s természetesen rátaláltam. Aki keres az talál! - mondta fanyar mosollyal, majd hozzátette: ha neki négyes találata lenne a lottón, bizonyára tudna róla.-Az én nevem Jani ugyan, de biztosíthatlak arról, hogy nem lettem gazdag, nem lettem JANI - válaszolta kérdésemre. Be kellett látnom, hogy szó sem lehet új ruháról, robogóról, azt is, hogy tulajdonképpen nem is vágyakozik különösképpen ezek után. Megjegyezte azt is, hogy nem találna magának alkalmi munkát, ha frakkban és cilinderben, robogón, vagy egy új kerékpáron járná a várost. Jani Fortunája réges-régen másoknak adta el magát. Volt-e értelme, lesz-e foganatja a demonstrációnknak? - Sátor Géza, a paksi tűzoltóság parancsnoka nem sok reménnyel fogadta a megmozduláson részt vett hét paksi tűzoltó beszámolóját a budapesti „kirándulásról”. Mint ismeretes, szeptember 5-én csaknem háromórás országos demonstrációt tartottak a tűzoltók a fővárosban. Bár Gál Zoltán, az országgyűlés elnöke átvette a tűzoltók képviselőitől petíciójukat, s ígéretet tett a házelnök arra, hogy szorgalmazni fogja a tűzoltók helyzetének rendezését, a tűzoltók elégededenül távoztak a térről.-Legalább értesült az ország lakossága a gondjainkról - hangzott az összegzés, ami mögött megdöbbentő adatok húzódnak. A paksi önkormányzat a központi költségvetésükben meghatározott kerettel vette át a tűzoltóságot július 1-jétől saját hatáskörébe. Jelenleg hatvanegyen dolgoznak a laktanyában, közülük 58-an hivatásos tűzoltók, akiknek munkaterülete a város és a környékbeli 11 település. Strandnézőben címmel olvasói levél jelent meg a Paksi Hírnök szeptember 1-jei számában Beregnyei Miklós tollából. Elöljáróban szeretném tisztázni, hogy az írás a Pakssal szemközti, Dunaszentbenedek alatti Duna-parti szabadstrandról szól, ez pedig Bács-Kiskun megye területe. Ennek ellenére Paks önkormányzata idén, április 12-én egyeztető szándékkal összebívott e témában egy tárgyalást, amelyen számos hatóság vett részt, továbbá a terület egy részének tulajdonosa, Vidák István, dunaszentbenedeki lakos. A sikeres egyeztetés után Paks város jegyzője határozatot hozott a szabadstrand kijelölésére és az önkormányzat - a lakosság érdekeire tekintettel - vállalta az üzemeltetést június 1. és augusztus 31. között. Vidák István és a terület nagyobbik részének tulajdonosa a szentbenedeki Új Hajnal Szövetkezet a partszakasz strandként történő használatához hozzájárult. A tulajdonviszonyok ismeretében lebeszélném a levélírót a javasolt privatizációs (A közelmúltban 13 társuk korkedvezménnyel nyugdíjba vonult.) A budapesti demonstráción elhangzott, hogy a kilencezer hivatásos tűzoltó nyolcvan százaléka a létminimum alatti fizetésből él. Nos, ez Pakson úgy alakult, hogy az újoncok bruttó fizetése nem haladja meg a 19-20 ezer forintot, s az idősebbek nettó keresete sem több 20-22 ezer forintnál. Ami a munkakörülményeket illeti, a paksiak megvannak. Szűkösen, úgy, hogy a géppark fejlesztésére már nem futja a költségvetésükből, a javításokra szintén. S ahogy az önkormányzatok jövő évi költségvetési tenderéből kitűnik, sok jót nem várhatnak a tűzoltók (sem). Ezért maradt a végső megoldásnak a tűzoltó társadalom összefogása, a törvényalkotók figyelmének felhívása erre az áldatlan helyzetre. Imi nem a helyi problémák „tűzoltó módszerrel” történő megoldását, hanem a hivatásos tűzoltók helyzetének rendezését kívánja. Országos szinten. vagy bérbe adási ötleteinek terjesztéséről, nehogy a jelenlegi gazdák megorroljanak. Arról nem is beszélve, hogy az esetleges vevő is pórul járhat, hiszen az ÁNTSZ szerint a Duna vize itt sem alkalmas fürdésre. Beregnyei úr az idén alapított Paksi Duna-partért Közalapítványt és a város képviselő-testületét is bírálja írásában. Ha informálódik, mielőtt tollat ragad készséggel elmondtam volna neki is, hogy az alapítvány kuratóriuma július 13-i ülésén tárgyalta a paksi Duna-part részletes rendezési tervét és állásfoglalásaiban konkrét javaslatokat tett a képviselő-testületnek a vízparti sétány engedélyezési és kiviteli terveinek elkészítésére, amely alapja az állami támogatáshoz benyújtandó pályázatnak. Javasolta továbbá - több egyéb mellett - évi ötmillió forint elkülönítését a J partrehabilitáció céljaira. Mindez a város költségvetésének ismeretében nem kevés. FONYÓ LAJOS, a Paksi Duna-partért Közalapítvány elnöke TIHANYI SZILVIA STRANDNÉZŐBEN Válasz Beregnyei Miklósnak.
