Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-08-25 / 34. szám
Paksi Hírnök 1995. augusztus 25. a VÁROSI MOZAIK HA ÉN GAZDAG LENNÉK, PAKSON Amikor a riport készült ők még reménykedtek. Amikor e sorok megjelennek mi már tudjuk: nem nyertek. Sokan vannak így, mint ők négyen, akik bíznak Fortuna kegyeiben. Vassjánosné Akik hetekig közömbösen j\ meredtek a szívhez szóló, értelemre ható tévéreklámra (fejfájás ellen a legjobb gyógyszer a pénz), az elmúlt béten észbekaptak. 302 millió forint már nem semmi, ennyit még soha nem ért egy öttalálatos lottószelvény! A szerencse kísértése így nem bűn, a lehetőség elszalasztása... hm... meggondolandó. Lapzártánkkal egy időben már tudjuk, nincs új milliomos, vagy milliomosok kis hazánkban. De pénteken délelőtt a paksi lakótelepi lottózóban még mindannyian egyformák voltunk. A reménykedésben. Aki most töltött ki életében i\ először gépi feldolgozású szelvényt: Tanka Jánosné, az atomerőmű adminisztrátora. - Nem, dehogy, nem vagyok rendszeres lottózó. Azt sem tudom, hány szelvényt töltsék ki. Itt ez a három lottó, a féljem nyomta a kezembe, Molnár Zsolt ha már lejövök bevásárolni, rendezzem le ezt is. Ha nyernénk, az biztos, hogy egy világ körüli utat nem hagynánk ki. A pénz egy részét felajánlanám valami nemes célra, mert ez az összeg már abnormális. Aztán vennék egy kis családi házat, nyitnék egy „iskolát”, ahol a nálam okosabb emberek segítségével megpróbálnám tanítani azokat, akiknek igényük van egy egészségesebb gondolkodás elérésére. Aki száz embernek kíván öt J\ találatot: Halász László rokkantnyugdíjas. - Én kérem, amióta a lottó létezik, játszom. Egyszer 1976-ban volt egy négyesem. Emlékszem, 56 ezer forintot fizetett. Azóta csak néha volt egy-két kisebb nyereményem. Az biztos, ha ezt a főnyereményt megcsípném, nem vállalnám a nyilvánosságot. Kisebb öszszegekért is az embernek mennek. Lenne helye a pénznek, de én megelégednék egy négyessel is. Igazán pedig az lenne a helyes, ha legalább százan osztoznának ezen a háromszázmillión. Legyen másoknak is könnyebb az élete. Aki már szép nyereményel\ két kifizetett: Vass Jánosné, a lakótelepi kirendeltség vezetője. — Persze, hogy játszom, ebből nem lehet kimaradni. Csábító ez az öszszeg, nem? Most jóval több lottót vesznek az emberek, de ez ilyen nagy nyereményeknél mindig így van. Egyébként nincs is olyan hónap, hogy ne fizessek ki elég szép összegeket a játékosoknak. Minden lehetőség megvan rá, hogy a szerencsét megfogják az emberek. Azt szoktam mondani, hogy kenyeret és tejet csak délig lehet venni szombatonként a lakótelepen, de lottót még azután is kaphatnak, egy óráig. Én, ha nyernék, lenne helye a pénznek. Hál’ istennek, nagy a családunk. KovácsJenő Halász László Aki elégedett az életével, f\ nem kísérti a szerencsét: Molnár Zsolt, az atomerőmű vegyésztechnikusa.- Néhányszor vettem lottót, még 18 éves korom körűi. Azóta egyszer sem. Azt mondom, a pénzért meg kell dolgozni. Nem hiszek az ilyen hirtelen gazdagságban. Ez a háromszázmilliós nyeremény már nem természetes. Az embernek fel kell építeni az életét. Célokat kell kitűzni, terveknek kell lenni. Nekem is van, csak - nem árulom el! Aki húsz szelvénynél nem adja alább: Kovács Jenő, az atomerőműben lakatos. - Ne haragudjanak, nem nagyon érek rá. Ki kell töltenem ezeket a lottókat, aztán sietek, mert kezdődik a Dallas. Ezek itt a kollégáim szelvényei. Húszán játszunk a húsz szelvénnyel, már tíz éve. Ketteseink meg hármasaink voltak, semmi több. De nem adjuk fel. tihanyi Szilvia TankaJánosné
