Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-08-18 / 33. szám
1995. augusztus 18. Paksi Hírnök--------------m----------SZARKA JÓZSEF, GUTÁI ISTVÁN ÉS Acseresznyési olvasótábornak kárpátaljai költő vendége is volt, Vári Fábián László, akinek gyermekkora, ifjúsága az ugocsai Tiszaújlakon telt el, a nagyszöllősi középiskolában érettségizett, 1968-ban pedig az ungvári egyetem magyar tanszékének hallgatója lett; huszadik éve Mezőváriban tanít. 1967-ben került kapcsolatba a Forrás Stúdióval, amelynek tagjairól Kiss Ferenc irodalomtörténész ezt jósolta: „Bizonyos, hogy a kárpátaljai magyar irodalom ebben a rajban fog megújulni.” Vári Fábián László költészetére Ady, József Attila, Nagy László, Kormos István, a világirodalomból Jeszenyin, Lorca hatott leginkább. És a népköltészet. „Magam is megkeresztelkedtem ebben a forrásban” - vallja egy vele készült interjúban. (Az 1991-ben Ungváron megjelenő Széphistóriák című kötete után Vannak ringó bölcsők címmel adta közre a kárpátaljai népballadák gyűjteményét, amelynek „egyes darabjai” - mondja elismerésre méltó szerénységgel - verseimnél kevesebbek, mert olyan értéket képviselnek, amelyhez száz esztendő múltán is arcpirulásmélkúl nyúlhatnak gyökeret kereső utódaink.”) Kivont kardok közt című kötete 1992-ben látott napvilágot. Vári Fábián László több szállal kötődött az idei cseresznyési olvasótáborhoz. Nemcsak az Illyés Gyula fejfája előtt című verse hangzott el Rácegrespusztán a költőelőd szülőházát jelző kopjafánál, hanem írásaiból Vidnyánszky Éva, a beregszászi magyar színház rendezőaszszisztense műsort is szerkesztett. Ennek bemutatása után találkoztak az olvasótábor vendégei a költővel.-Régóta figyelem és csodálom Vidnyánszky Éva tevékenységét Kárpátalján; minden jelentősebb szavalóversenyen ott vagyok. A muzsalyi iskola diákjai mindig különleges sikerrel szerepelnek. Szinte minden babért learatnak nemcsak Kárpátalján, hanem regionális és magyarországi szavalóversenyeken is.-Amikor Éva említette, hogy írásaimból összeállítást készít és azt diákjaival bemutatja .Cseresznyésben, örömmel mondtam igent a meghívásra - mondja Vári Fábián László. - Nem csalódtam, olyan élményt kaptam, amire talán nem is számítottam. A versösszeállítás, a gyerekek versmondó- és mozgáskészsége csodálatos volt.-Egyébként Magyarországnak majd minden tájegységén jártam már, Paks és környéke eddig valahogy kimaradt utazásaimból. Paksot elsősorban az atomerőmű kapcsán ismeri Kelet-Európa, illetve Közép-kelet-Európa lakossága. Az, amit ezalatt a három nap alatt láttam, őszintén mondom: felejthetetlen. Elsősorban a Makovecz Imre által tervezett templomra gondolok, hiszen az organikus építészetről már sokat hallottam. Láttam a Makovecz Imre munkásságáról készített filmet, a sevillai magyar pavilont bemutató vándorkiállítást, amely másfél esztendővel ezelőtt Kárpátaljára is eljutott. Tudom, milyen jelentős építész. Sajnálom, hogy a közbejött családi tragédia miatt nem jöhetett el Cseresznyésbe és nem találkozhattam vele. Külön örömmel tölt el, hogy Paks város önkormányzata különleges figyelemmel kezeli az olvasótábor ügyét és minden tőle telhető segítséget megad, hogy az itt pihenő gyerekek jól érezzék magukat. Azt hiszem, azok a paksi polgárok, akik jelen voltak az elmúlt napok olvasótábori rendezvényein és a búcsúest műsorain, szintén olyan mély élményeket szereztek, amelyekre sokáig fognak emlékezni. Reméljük, az olvasótábor utáni búcsúzással Vári Fábián Lászlóval nem L szakad meg a kapcsolatunk. A tervek szerint ’96 könyvhetén újra személyesen találkozhatunk az Altató, a Majtény, az Útban Törökország felé, az Ady alkonya, a Három árva című versek szerzőjével. EÖRDÖGH GABRIELLA ÍRÁSAI ÖSSZEHAJTOGATVA A paksi műszaki főiskola üvegből és acélból komponált sziluettje tekint be az idős paksi polgár - Koch Józsefék - földszintes portájára. Az itt élő Haazok és Gutermuthok a kőműves mesterséget űzték, vagy mint parasztgazdák: gazdálkodtak földjeiken. így volt ez Koch Józseféknél is, mígnemjött a téeszesítés. A kocsi, a lovak és a tizenhét hold föld után Koch József is a téeszben kötött ki. Felesége - Juliska néni - oda nem akarta követni és közel hatvanévesen szakmát tanult, egyrészt a nyugdíj miatt, másrészt, hogy pénzt keressen vele. így lett kézimunka-előnyomó. Juliska néni leánykorában is nagyon szeretett kézimunkázni. Büszkén húzta elő a szekrényből azt a szép hímzést, amit még mint Gutermuth Julianna viselt - a kombinéján - anno 1930-ban.- Hat elemit végeztem annak idején - mondja. Nagyon jó tanuló voltam, a tanítóim szerették volna, ha a szüleim polgáriba íratnak, de édesapám azt mondta: „Hogyisne! Utána pedig már a kapanyelet sem fogja meg.” A kapanyél után a hímzőrámához ültem, hogy megtanuljam a gobelinhímzés rejtelmeit is. Egészen a jugoszláviai Becséig kellett mennem, hogy tanítómesterre találjak. Szabadkai blondelkeretben függnek a falon majd tizenöt év munkái. Juliska néni azonban jó pár éve nem ül a hímzőrámához, mivel erősen megromlott a szeme, nem igazán tudja a vékony selyemszálat a tű fokán áthúzni. Nézegetjük a gobelinhímzést bemutató újságokat:-Egy három centiméteres kockában negyven öltés van - mutatja. Majd sajnálkozik:- Mindkét menyem kapott tőlem ajándékba egy-egy gobelinhímzésű képet. Mondtam nekik, hogy szívesen megtanítom őket a hímzőrámával bánni, de eddig egyikük sem akarta. Azonban nemcsak selyemfényű gobelinek kerültek ki a keze alól, hanem hímzett térítők tucatjait is rejtik a szoba sublótjának fiókjai. Szépen összehajtogatva váiják, hogy valaki megcsodálja az úri, ókalocsai, matyó, sárközi és még ki tudja milyen vidék múltját őrző kézimunkák sorát. Én már megtettem. KÖTŐDÉSEK Vendég: Vári Fábián László
