Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-08-18 / 33. szám

1995. augusztus 18. Paksi Hírnök 2> G. SZABÓ PÁL BIBLIAI ISKOLÁK A SZŐLŐHEGYEN Boldogok azok a gyerekek, akik eltöltenek egy-egy hetet a tengelic-szőlőhegyi bibliatá­borban. Pár éve, július tájban, tábort építő felnőtteket és egy­re több táborlakó gyereket lát­hat az, aki ellátogat a tengelic­­szőlőhegyi Széchenyi utcába. Mi több, megfigyelheti, hogy a nyugovóra készülő Nap hősé­ben a messze szálló ének, a bibliai történetről szóló beszéd már a környékben lakó embe­reket is oda szelídíti a tábor köré. A továbbiakban a táborról és az alapítványról beszélgetünk Berkes Sándorral, a bibliaisko­la alapítójával, kuratóriumi el­nökkel. A bibliatábor történetének kezdete ezer­­kilencszáznyolcvankilenc nyarához vezet, amikor a kisfiúnk leukémiá­ban szenvedve, földi életének végső sza­kaszához érkezett - mondja Berkes Sán­dor. - Ekkor nálunk nyaralt a testvéreim köréből három gyermek. Az együttlét al­kalmával sokat beszéltem nekik a Bibliá­ról. Érdeklődéssel fogadták a története­ket, s a kéthetes itt tartózkodás után, hit­ből töltődött, boldog gyermekek tértek haza szüleikhez. Elhatároztuk a felesé­gemmel, hogy jövőre is meghívjuk a gyermekeket, de a nagy családi körünk­ből már többet.- így történt az, hogy kilencven nyarán öt gyermek vendégeskedett nálunk, s ter­mészetesen sok máson túl a Bibliával fog­lalkoztunk. Még az év őszén, több közeli és távoli ismerősünk keresett meg ben­nünket, hogy a bibliatáborba ők is szíve­sen beíratnák gyermeküket.-Az ezerkilencszázkilencvenegyes tá­borra tizenkét gyermek jelentkezett. Nos, miután ilyen létszám már több annál, hogy egy panellakásban elféljünk, ezért a szülőkkel úgy döntöttünk, sátortábort építünk a hétvégi házunk udvarán, Ten­­gelic-Szőlőhegyen. A húgom jött el sza­kácsnőnek, én szabadságot vettem ki és természetesen a családom is besegített. Elmúlt a tábor, véget ért a nyár és mi örül­tünk, hogy ennyi gyermekkel jót csele­kedtünk. A családommal úgy éreztük, hogy ajándék ez. Az időközben meghalt Sanyikánkat így pótolta az Isten.- Kilencvenkettőre nem terveztünk tá­bort, ellenben a szülők, a gyermekek kö­vetelték. Nem zárkóztunk el, így a tábor­hely tökéletesítéséhez kezdtünk. Őrömmel tölt el az idei év, ugyanis ténykedésünk óta, a július tizenhatodi­­kán megnyílt táborunk, négy hét viszony­latában, kilencvennégy gyermekkel a leg­­lakottabb. A lehetőségeink sajnos vége­sek, így a jövőt illetően a tábor létszámát száz főig tervezzük. A táborba jelentkező gyermekek között semmilyen tekintetben nincs válo­gatás. A jelentkezéseknél is csak ja­vasoltuk a turnusonkénti korcsoport-ki­alakítást, minthogy a közel azonos ko­rúak jobban barátkoznak. Szeretném még elmondani, hogy táborunkban nem nézzük a felekezetet. Bibliaóráinkon nem vallásra oktatjuk a gyermekeket. Nem ar­ra, hogy melyik vallás a jobb, melyik a rosszabb. Mi azt tanítjuk, hogy csak egy Isten van. S Isten a legjobb.-Kilencvenháromtól, anyagi lehetősé­geinkhez mérten, állami gondozott gyer­mekeket is táboroztatunk. Első alkalom­mal tizennégy, a következőben tizenhat, most az idén huszonnégy gyermeket hoztunk a Faddi Állami Gondozóintézet­ből táborozni. Számukra a táborunk in­gyenes, ők az alapítványunk kedvezmé­nyezettjei. De ez illeti meg azokat a gyer­mekeket is, akik nehéz anyagi körül­mények között élő családoktól jönnek hozzánk nyaralni. Az elején még a saját anyagaimat adtam e célra, pénzt senkitől nem fogadtam el. Mivel a létszám minden évben növekedett, így maguk a szülők kezdték kényelmetlennek érezni a hely­zetet. Bár természetbeni adományokat - krumplit, zöldséget, jégkrémet stb. - kaptunk, de pénzzel is akartak bennün­ket támogatni. Ilyen előzményekkel jutottunk el ki­­lencvenkettő őszéhez, amikor egy alapít­ványt fogalmaztunk meg a szülőkkel. 1993. január 11-én jegyezték be az Apo­kalipszis Alapítványt, gyermekek tábo­roztatására és evangéliumi iratok teijesz­­tésére. Ez utóbbi tevékenységet kérte a cégbíróság, hogy töröljük az alapítvá­nyunk köréből és javasolták, a nevét is változtassuk meg. Próbáljunk olyan elne­vezést kitalálni, amely jobban tükrözi ténykedésünket, rendeltetésünket. Mindennek az lett a következménye, hogy az előzőt megszüntettük és Apokalipszis Bibliaiskola Alapít­vány néven, kilencvenhárom szeptember hatodikán egy újat jegyeztettünk. Rész­ben a tevékenységünk is változott. A gyermekek táboroztatása és oktatása mel­lé fölvállaltuk a felnőttek tanítását is.

Next

/
Thumbnails
Contents