Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-08-11 / 32. szám
1995. augusztus 11. Paksi Hírnök ÜÜ KF7.RŐF KF7.RF Nagyapám, aki már a 89. esztendejét tapossa, még jól emlékszik az első almáskertre Madocsán, amelyet a helybéliek még a mai napig is „Moszkó-kert”-nek neveznek, az első tulajdonos, Krausz-Moskovits zsidó üzletember nevére utalva, akié a paksi konzervgyár is volt. Az almáskertet a II. világháború után szétosztották, majcf a tsz-ek megalakulásakor a Kanacsi Állami Gazdaság tulajdonába került. Tőle vette meg a 60-as években a Madocsai Termelő Szövetkezet az almáskertet, amely már az első évben jelentős hasznot hozott. Sok embernek adott az munkát akkoriban - úgy emlékeznek a helybeliek. Mire ezek a fák elöregedtek, addigra megnőtt az új telepítés, a jelenlegi almáskert, de volt még szilvás, málnás és ekkor építették a hűtőtárolót is és tervbe volt egy szilvaaszaló üzem is. Az embereket beiskolázták, szakmunkás bizonyítványt szereztek gyümölcstermesztésből. Nagy híre volt a madocsai kertnek a pécsi meg a kecskeméti főkertészettől is jöttek vásárolni. Jó piaca volt az almának, sokat elvittek exportra, jöttek a környékből az almaszedők, az iskolásokat is kihozták egy-egy hétre. Azóta már minden megváltozott, sok fát kivágattak, a kertnek már csak a töredéke van meg. A régi gyümölcsfákból húsz hektár van még, az új telepítésből ugyanennyi. Jelenleg a kert bérletben van, s a bérlők értékesítik az almát.- Tavaly adtuk ki először az öreg gyümölcsöst - mondja Vörös Bálint, a madocsai Igazság Mgtsz termelési elnökhelyettese. Erre azért volt szükség, mert előző évben másfél millió forint volt a veszteségünk, hiszen sok a kézi munka és TAVALY TFT FN két hektáron vágtak ki fákat egy éjszaka alatt, az elkövetők háromszázezer forint kárt okoztak. A rendőrségi nyomozást bizonyíték hiányában felfüggesztették, de a faluban az a hír járja, hogy egy nekivadult kisgazda állt így bosszút a tsz-en. ezt drága megfizetni. A bérlőknek, akik maguk művelik, jobban megéri, tavaly nekik már egymillió forint nyereséget hozott. Idén egy négyéves bérleti szerződést kötöttünk a fákra, a fiatal ültetésre pedig tizenhat éves bérletet. A fiatal fák most fordultak termésre, eddig csak bérmunkába adtuk ki a területet. A metszést, a tisztán tartást kellett a gazdáknak elvégezni, ezért pénzt kaptak. Most ők fizetnek hektáronként évi tizenkétezer forintot, plusz a tárcsázás és a permetezés díját, de övék a termés. Legtöbben a már jól bevált „szedd magad” akciót hirdetik meg, de lesznek, akik maguk takarítják be az almát. A tárolók lepusztultak, már csak a romjaik árulkodnak az út mellett. A faluban lévő hűtőtárolót mára varrodává alakították át. A kiirtott fák helyén tarló sárgállik, vele szemben, az út másik oldalán fiatal gyümölcsös, elkerítve. Bizony mindegyik fa magán viseli gazdája keze nyomát. Némelyiket a gaz lepi, a másik roskadozik a gyümölcs alatt. Váiják őszi sorsukat, hogy megkönnyebbüljenek édes terhűktől... PRÉHÁZI ILDIKÓ
