Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-07-28 / 29-30. szám
1995. július 28. Paksi Hírnök BARÁTSÁGBAN Július 23. vasárnap. A hazautazás napja, mert egyszer minden véget ér. A szentmisére készülünk, ezúttal rendhagyó módon nem a templomban, hanem a fesztivál nagy sátrában gyűlünk össze a közös áhítatra. A szentbeszéd után Anton Westner az áldás kívánalmai között mirólunk, paksiakról sem feledkezik meg:- Magyar vendégeinknek, a paksi testvérvárosunknak adj Uram jólétet és áldásodat, vezesd a magyar nemzetet jobb időkre: Krisztus hallgass meg minket! A szentmise befejezéseként a magyarok elénekelik a Himnuszt és ezzel látogatásunk véget is ér. Minden paksi a házigazdájához siet a mise után, még utoljára elköszönjön. Ezekben a percekben kértem meg rövid beszélgetésre Herczeg József és Anton Westner polgármestert, hogy értékeljék az elmúlt pár napot és a barátság jelentőségét:-Köszönettel tartozunk a figyelemességért, a vendégszeretetért, a kitűnő programokért — mondja Paks város polgármestere. - Ez a kapcsolat nagyon régi és ápolásra méltó. De vannak előremutató fejlemények. Felvetődött az is, hogy az iskolák között szorosabb legyen a kapcsolat, hiszen ez segíthet a nyelvoktatásban is. Formálódik egy gazdasági jellegű kapcsolat is, reichertshofeni közvetítéssel, az Audi gyárral. Túl mindezeken: sajnos most a paksi lakosok közül nemigen jöhettek el erre az útra, olyan gazdasági vezetőknek és képviselőknek jutott most hely, akik itt üzleti kapcsolataikat is építhették, remélhetőleg a következő évben már jobbak lesznek a lehetőségek a paksi polgárok számára is. A házigazda polgármester kérdésemre adott válaszában arról beszélt, hogy a két település közötti kapcsolat ígéretesen fejlődik és reméli a jó folytatást.-Ennek része lehet - folytatta Anton Westner - a paksi gyermekek és a helybeliek kapcsolatfelvétele, Paksról kaptunk harminc-negyven levelet gyermekektől, lehetséges egy közös táborozás is. E tervezet alternatíváit keressük, mint ahogyan a gazdaságiakat is. És végül a búcsú pillanatai: a paksiak beszállnak a buszba, a reichertshofeniek integetnek:- Isten veletek, jó utat! Kigördül a Paarhalleről a magyar autóbusz. Lassan elered az eső. Gyorsulnak a házak és a fák. Az emlékek és a gondolatok: maradnak. Reichertshofen, 1995. július 23. KISS G. PÉTER Séta Berchingben Riedenburg látképe Sasröptetés a Rózsavárban
