Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-06-30 / 26. szám
1995. június 30. Paksi Hírnök 2>NYÁRI TÁBORBAN, NEM BÍBORBAN. BÁRSONYBAN Barátnőm kisfia - András - lelkendezve meséli a Városi Művelődési Központ által szervezett szabadidős táborban szerzett élményeit. Édesanyja három hétre íratta be, mivel más lehetőséget nem tudott Andrásnak a nyaralásra biztosítani. A kissrác így jutott el Szigetvárra, Pécsre, Esztergomba, Visegrádra és az utolsó héten Budapesten, a Parlamentbe. Volt gemenci program, haj ókázás a Dunán és balatoni fürdés. Mindezekért heti kettőezer-ötszáz forintot kellett fizetni a szülőknek. Katinak két kisleánya van. A hét elején indultak Gödre, tíznapos táborozásra. A tábort a PA Rt. tartja fenn, utána a két kisleány angol táborba megy, szintén két hétre, ez itt lesz Pakson. A nyári szabadidő eltöltésének lehetőségeiről Daróczi Edittől érdeklődtem a Városi Művelődési Központban:-Tíz évvel ezelőtt indítottunk először szabadidős tábort, mivel több szülő jelezte, hogy problémát jelent számukra gyermekeik elhelyezése. A gyermekek számára mindenképpen élményt jelentő programokat szerettünk volna kínálni. Úgy érzem az évek folyamán ez sikerült is, mert nem csupán gyermekfelügyeletet biztosítunk számukra. Táborunk önköltségi áron működik. A tavasz folyamán előkalkulációt készítettünk az étkezésről, útiköltségről, belépődíjakról. A táborozások során észrevettük, hogy több lakótelepi gyerek nem ismeri az óvárost, ezért programba iktattunk óvárosi sétát, ismerkedést a Városi Múzeummal, Paksi Képtárral. * * * Gólyatábort szervez a Vak Bottyán Gimnázium és a Diákönkormányzat augusztus 28-30-ig, a cseresznyési szabadidőközpontban. Három elsős évfolyamot indítanak idén a gimnáziumban, s a gólyáknak itt lesz először alkalmuk arra, hogy megismerhessék leendő osztálytársaikat. A három vetélkedéssel, kirándulással eltöltött nap után már remélhetőleg ismerősként üdvözlik egymást a diákok és tanárok a tanévnyitón - mondta Mittler József tanár, a tábor szervezője. Hétfőn, augusztus 28-án dr. Rosner Gyuláné igazgató megnyitója után, iskolatörténeti vetélkedőn vesznek részt a jelentkezők az iskola történetét feldolgozó könyv alapján, majd lehetőségük nyílik sportolásra, este pedig ismerkedési est és táncház várja a fiatalokat. NEGYEDSZÁZAD FÉNYKÉPEZŐGÉPPEL Gottvald Károly szekszárdi fotóriporter képeivel gyakran találkoznak a Paksi Hírnök olvasói is. Huszonöt évvel ezelőtt, 1970. június 29-én kezdte szakmai pályafutását, végigfényképezte az atomerőmű építését - több mint egy évtizeden keresztül -, egészen az I-es blokk indításáig. Ott volt szinte minden jelentős megyei eseménynél az elmúlt negyedszázadban, a vidám fesztiváloktól a tragikus szerencsétlenségekig. Legutóbbi munkái közül kiemelkedik az atomerőmű történetét bemutató könyv. Számos kiállítása volt már, különféle díjakat is nyert sajtófotó-pályázatokon, de most nem érzi összegzésre, jubilálásra alkalmasnak az időt. A világ ma nem ad lehetőséget a visszamerengésre. Wessely HÁZUNK TÁJÁN FELLEGEK FÖLÖTT ROSNER GYULA Ismét zúgott az orgona június 23-án este a Jézus Szíve templomban a Mayer Mihály megyéspüspök által celebrált szentmisén. A szertartás után folytatódott a muzsika, betöltve a templomot, amely áhítatot sugallt, s amely a zene számára mindig is érzésekkel telített légkört jelenti. Hoffmann László orgonaművész valóságos virtuozitással szólaltatta meg elsőként Bach: h-moll toccata és fuga című kompozícióját. A sodró lendületű muzsika pillanatnyi „kihagyást” sem engedve, ragadott magával és szinte érezni lehetett már az avatott muzsikus jelenlétét. Ezután Bizet: Agnus dei fohászát Pintér Ferenc énekelte el. A szépen zengő baszszus betöltötte az egész teret és egy méltó imádság szállt a fellegek fölé. Éteri megfogalmazás. Még fel sem ocsúdtunk, amikor elindult a vers és zene csodálatos harmóniája. Gárdonyi Zsolt: Két corall improvizációja e két művészi ág tökéletes összeolvadását adta. Az elindulás akkordvariációira építkező muzsika a tételekben állandó modulációkkal bújtatja el a témát, sőt témákat, hogy újból és újból felmutassa a fátyolos homályban. Gyönyörűen cseng a negyedik tétel monotóniájában a ritmikai bravúrok sorozata, hogy az ötödikben és hatodikban a búgó basszus felett elfutó fuvolák téma felbontásaiból az angol kürt „sejtelmes” hangjai mögött végleg megjelenjen a karácsonyi dallamok gyermeki fohásza. Szép volt a mű és méltó a megszólaltatása. Az áhítatot csak fokozta Schubert: Ave Mariája. Szabó Judit picit félénken fátyolos szopránja az angyali üdvözlet hangján szólalt meg. Ima volt ez is, fohász, könyörgés. Befejezésül Hidas Frigyes: Toccatája szólalt meg az orgonán, hallaüanul feszített tempót diktálva önmagának a művész. Tempót a ritmusban, tempót a zenei megformálásban. E XX. századi muzsika valami érthetetlen finomsággal táplálkozik a korábbi századok zenei valóságából, s mégis valami egészen szokadan és új keletkezett. Ezen az estén a templom szépre szemet nyitó ölelésében valami egészen szokatlant kaptunk. Nem csupán a zene elragadó szépségét, hanem az emberi méltóság igaz főhajtását.
