Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-06-16 / 24. szám

Paksi Hírnök 1995. június 16. fl». TÁRSADALOM NEM TÖRTÉNT SEMMI SEM, CSAK ELVÁLUNK CSENDBEN? NEM ISMERETLEN A Tolna Megyei Bűnmegelő­zési Alapítvány felmérést készített a megye közép­iskoláiban azzal a céllal, hogy feltérképezze mennyire elter­jedt e korosztály körében a drog, a szipózás, a gyógysze­­rezés. Az eredmények azt mutatják, hogy ezek a szerek már jelen vannak, de elterje­désük még kezdeti stádium­ban van. A tanulóknak egy kérdőívet kellett kitölteniük, amely alapján iskolánként fel­mérték ismereteiket, tájéko­zottságukat, azt, hogy fogyasz­­tottak-e már ilyen szereket, ki­próbálnák vagy pedig vissza­utasítanák-e? Az Energetikai Szakképzési Intézet 430 diákjából 328-an töltötték ki a kérdőívet. A legtöbb tanulónak van már ismerete a drogokról a sajtó­ból, barátoktól, ismerősöktől tájékozódott. A megkérdezet­tek közül 13-an éltek már ká­bítószerrel és 20-an szipóztak és gyógyszereztek már. A sze­reket ismerősöktől szerezték vagy legálisan elérhető anya­got használtak. További 36 személy mutat hajlandóságot kipróbálásukra, főképp kíván­csiságból. A tanulók 22 száza­lékának kínáltak már kábító­szert, de a többségük elutasí­totta, mivel szándékában sem állt kipróbálni. Hogy mennyire tájékozot­tak, arra a kérdőív nem tér ki, hiszen a tanulók arra a kér­désre, hogy „Hallottál-e már, vannak-e ismereteid kábító­szerekről, szipózásról, gyógy­­szerezésről” igennel vagy nemmel válaszoltak, tehát va­lós tudásukat vagy éppen tu­datlanságukat nem tárták fel pontosabb kérdések híján. Ismerik-e egyáltalán a kábító­szerfajtákat, tisztában vannak-e azzal mi számít annak. A kérdésekkel inkább a hajlandóságukat célozták meg. Veszekedések, szerelemből gyűlölet, félresikerült, kisik­lott házasságok, mind-mind a csalódás egy-egy mérföldkövei életünkben. A házasság szent­sége lassan már-már feledésbe merül. Egyre több az elvált, megkeseredett ember. Pakson, a városi bíróság tárgyalja a pol­gári peres, s ezen belül a váló­peres ügyeket. Benkő Eszter bíró:-Sajnos egyre több a válás, amely évről évre növekvő ten­denciát mutat. A múlt évben 165 tárgyalásból 150 esetben mondtuk ki a végső szót. Ha a békítő tárgyalás ered­ménytelen akkor az ügyfélnek 30 nap áll rendelkezésére, hogy a bontópert elindítsa. A békülés elenyésző, s habár a cél az, hogy az egymással szemben álló felek meggondolják ma­gukat, mégis azt kell mond­jam, hogy aki itt visszakozik, az nem is gondolta komolyan. Inkább csak ijesztgetni akarta a másikat és a problémát hiva­talos fórumon elintézni. Ezt az eljárást öt éve vezették be, de mivel nem igazán célrave­zető: megszüntetését tervezik. Ha a válóper közös meg­egyezés alapján folyik, békés úton, akkor 2,5-3 hónap alatt le is zajlik. Problémák akkor adódnak, ha civakodnak egy­mással a házastársak, ilyenkor akár több évig is elhúzódhat a válóper. Főképp a vagyon, vagy a gyermekelhelyezés miatt pereskednek. Ilyenkor szinte mindent felhasználnak a másik ellen, s tanúk soka­ságával állítják a maguk iga­zát. Zömmel az anyához ke­rülnek a gyerekek, de termé­szetesen arra is volt példa, hogy az apánál helyeztük el mind a két kiskorút. Leggyakrabban a feleség ad­ja be a válópert. A kiváltó okok közt szerepel az ital, tettlegesség, vagy pedig egy harmadik személy. Kritikus kor a házasságban, amikor el­telik 1-2 év és kiismerik egy­mást. Nagyon sokan mene­külnek ilyenkor a másiktól, és a válásban keresik a kiutat. A másik veszélyes időszak: mi­kor már 10-15 évet leéltek egymás mellett és belefá­radtak, ráuntak a másikra. A válás során a nők érzéke­nyebbek és megbocsátóbbak mint férjeik. Az utolsó tár­gyaláson, mikor kimonjuk a válást, bizony előfordul, hogy könnybe lábadnak a szemek. Mit mond Reggel Mária pszichológus, emberi lelkek ismerője?- Saját hibáink felismerésé­vel jobban működnének em­beri kapcsolataink. A legna­gyobb gond, hogy nem is­merjük a másikat, sőt önma­gunkat sem. Ha egy kapcso­latban problémák merülnek fel - ami teljesen természetes -, akkor minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a másik félre hárítsuk a saját ballépé­seinket is: nem működik az önkritikánk. Ha válásra kerül a sor, akkor az a két ember vagy nem illett össze, vagy pedig nem tett meg mindent azt együttmaradásért. Szak­ember segítségét ritkán kérik ki. Ma Magyarországon vi­szolygást vált ki, ha valaki pszichológus segítségét veszi igénybe. Akik mégis idefor­dulnak, azok főképp asszo­nyok és még a válás előtt. A legutolsó stádiumban már ne­héz tanácsot adni. A férj álta­lában iszik, vagy éppen ba­rátnője van. A férjek már válás után jönnek el ide és legnehe­zebben gyermekük távollétét tudják feldolgozni. Sok válás megelőzhető len­ne az egymás iránti toleran­ciával, türelemmel és őszinte­séggel. Ha mégis menthetet­len a kapcsolat, akkor viszont értelmetlen tovább folytatni... Az egyház szigorúbban ke­zeli az oltár előtti házasság­­kötést: például a római kato­likus egyház, a templomi es­küvőt tekinti törvényesnek. Ha valaki már polgári úton elvált, de még nem esküdött templomban, akkor engedé­lyezett a következő házassá­gánál a templomi esküvő.

Next

/
Thumbnails
Contents