Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-06-16 / 24. szám

1995. június 16. Paksi Hírnök 9 TORONYSISAK SZÁZ ÉVRE? Nehézkesen, esetlenül má­szunk fel a dunakömlődi ka­tolikus templom állványzatá­ra. Az ács, Link Gábor, hoz­zánk képest úgy mozog itt, mint egy szöcske a hangyák között. Ami nekünk akadály, legyűrendő, izzasztó távolság, neki nem az. Megmutatja a le­szerelt villámhárítót, a lecsu­paszított tornyot, amire majd rézborítás kerül és közvetlen közelről láthatjuk a templom óráját is, amely konzervált egy tatarozás előtti időpillanatot. További részletekkel Nagy István műszaki ellenőr szol­gál: elmondja, hogy eddig horganylemez borította a tor­nyot, az új rézsisaktól pedig azt váiják, hogy legalább száz évet bíijon ki. Ha már fel van állványozva az építmény, célszerű a falak tatarozását is elvégezni. Ez az egyház anyagi lehetőségeitől függően, várhatóan több lé­pésben történik majd. A to­ronytesten az idén teljes, a templomhajón részleges fel­újításra kerül sor. S ha minden igaz, a főpár­kány alatti, négyméteres rész vakolását jövőre halasztják; ahhoz már kisebb állványzat is elegendő lesz. -Wy-NEW YORK ÉS PAKS EGY SZÍVBEN JÓL ELFÉR... Katherine Reid, az Energetikai Szakképzési Intézet fiatal angol tanárnője ez év januárjától tagja a tantestületnek. A New York-i lány Boston­ban, az Emmanuel College­­ben végzett a politikai tudo­mányok szakán, majd tanul­mányait az írországi Dublin­­ban, a világhírű Trinity Col­­lege-ben folytatta. Iskolái befejeztével, párhe­tes otthontartózkodás után múlt év novemberében a hor­vátországi Varasdra került, ahol több önkéntes társával együtt egy menekülttáborban dolgozott december végéig. Varasdról egyenesen Paksra utazott, ahol már várta egy állás a szakközépiskolában. Egy napi „pihenő” után rög­tön munkába állt, ebben a számára teljesen ismeretlen, még soha nem látott or­szágban.-A bostoni főiskola el­végzése után tovább szeret­tem volna képezni magam. Mivel fő szakterületem a vi­lágbéke, az USA-ban pedig fő­képp katonai jellegű iskolák vannak, így elkerültem Dub­­linba, ahol kifejezetten e té­mával foglalkozunk. Mindig is érdekeltek a politikai szer­veződések és egy nemzetközi programban akartam részt venni. Már itt eldőlt, hogy megyek Horvátországba és utána pedig tanítani. Letettem a vizsgát, hogy az angolt, mint idegen nyelvet oktathassam más anyanyelvűeknek. Tö­rökország és Magyarország között választhattam és a magyarországi iskolát pályáz­tam meg.- Tanulmányaim befejezté­vel három hétre hazautaztam, majd vissza Európába, Va­rasdra. Két hónapot töltöttem a tábor lakói között. Segítet­tem nekik a beilleszkedés­ben, angolul tanultunk, fog­lalkozásokat szerveztünk.- Ezek az emberek még el­­esettebbek és még jobban igénylik az odafigyelést, egy­­egy jó szót. A legnehezebb fel­adat, talán a karácsony lebo­nyolítása volt: megőrizni a szeretet ünnepét. December végéig maradtam a táborban, de tartom a kapcsolatot az ott élő emberekkel, levelezünk és a tavaszi szünetben meg is látogattam őket.- A táborból egyenesen ideutaztam Paksra. Birtokba vettem a lakásomat - amelyet az iskola bérel nekem - és másnap máris munkába áll­tam. Mind a négy évfolyamot tanítom és úgy érzem nagyon jól kijövünk egymással.- Eléggé elfoglalt vagyok, mert különórákat is adok, de ha tehetem sétálok, kirándu­lok. Voltam már Kecskemé­ten, Pécsen, Miskolcon, Sió­fokon, Budapesten, de leg­jobban Pakson érzem magam. Szeretem ezt a kisvárost, már­is a szívemhez nőtt. A nagyvá­rosok Budapest-New York mind egyformák: személyte­lenek, nincs kontaktus az emberek között. Ezért nem szeretem a turistautakat sem. Végig rohanni mindenen és nem látni semmit.- Egész más egy idegen or­szágban élni. így igazán meg lehet ismemi egy országot, az embereket. Az amerikai em­berek könnyen barátkoznak, a magyarok azonban még nyi­­tottabbak. Élmény volt szá­momra egy pincevacsora, amit az egyik kollégám tartott. Szeretem a munka utáni kötetlen beszélgetése­ket.- Jövő héten hajóútra megyünk a Dunán, majd pedig évzáró bankettre a Halászcsárdába. Most jön a nyár, így talán több időm lesz utazgatni. A szüleim is el­jönnek hozzám augusztusban és szeretném nekik megmu­tatni Magyarországot. Októ­berben találkoztunk utoljára és telefonon, levélben érint­kezünk csak egymással. Sze­retnék, ha az idei karácsonyt otthon tölteném velük.- A következő tanévben is itt tanítok, de utána is Eu­rópában szeretnék maradni és a politikai tudományokkal kí­vánok foglalkozni.

Next

/
Thumbnails
Contents