Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-05-19 / 20. szám
1995. május 19. Paksi Hírnök állni, visszautasították: tanítson továbbra is Tatabányán. így a feleségem lemondott tanári állásáról és főállású hitvesem lett. De így is akadt munkája, munkánk: közel egy év alatt a teljes gyülekezet minden családjához ellátogattunk. Ez mindenképpen jó hatással volt a gyülekezet életére.-A kezdetektől: hogyan alakult a gyülekezet létszáma? — 1984-ig nagyon jól alakult, hiszen a születések száma mindig jóval meghaladta a halálozások számát. Később a demográfiai kép megváltozott.-Hányán emlékszenek rád úgy, hogy te kötöttél házasságot, azután kereszteltél, aztán ismét házasságot kötöttél és ismét kereszteltél. mert ha jói tudom ilyen esetek szép számmal voltak egv-egv családon belül. Azaz: generációk jöttek, mentek, a lelkész maradt...-1951-től 1988-ig a keresztelések száma ezerháromszáz körül volt, a temetéseké ezerkettőszáz, a házasságkötések pedig elérték a hétszázat. Amikor idejöttem, a hivatalos adatok szerint a paksi evangélikus gyülekezet létszáma 1600 fő volt, ebből az is következik, hogy a gyülekezet java részét eltemettem és egy új generáció jött és az én keresztelésem által lett a gyülekezet tagja. így tehát igaz az, hogy a ma élő gyülekezet minden tagjához köt valamilyen esemény: házasságkötés, keresztelés és temetés.-Mindezekről azt is mondhatjuk: munkádat végezted, munkaköri kötelességként, de milyen volt ezen felül a spirituális munkád. a lelkészi rész? Milyen a paksi lélek?-Az egyik érdekes vonás a paksi evangélikus közösségben: az összetartás. Ezt jól mutatja a települési szerkezet is. Ennek súlypontja a Kápolna, a Pál utca, a Györkönyi utca, illetve Pál árok felé eső rész. A másik érdekesség, a kegyesség. A német hagyományokat követve az evangélikus családokban, otthonokban meg volt a sarokpad. Itt jött össze esténként a vacsora előtt a család, ahol a családfő tartotta a családi áhitatot. Olvasott a Bibliából, a család együtt énekelt. Ma már sajnos ez nincs meg.-Nemcsak lelkész voltál itt Pakson, hanem közéleti emberis, mind a mai napig.-Innen az első élményem - a közéletiségből - a kezdetekre nyúlik vissza. 1956-ban volt itt egy jeges árvíz. Felszólították hangosbemondón a lakosságot, hogy erősíteni kell a gátat. Én is jelentkeztem, lapáttal. No, ez nagyon tetszett itt a községben mindenkinek. De volt még építkezés: amikor megindult a vízmű építése, a törpevízmű szervezése. Úgy szólítottak akkor: tisztelendő mérnök elvtárs! így lettem ismertebb is. Később valakinek ez eszébe jutott és jelöltek tanácstagnak. Összesen háromszor választottak meg tanácstagnak, s ezzel véget is ért a közéleti szereplésem.-1988-ban mentél nyugdíjba, tudom, nehéz szívvel Máltái meg a gyülekezettől.-Nemcsak nehéz szívvel, de egy kis furfanggal is, mert vezetőim, bár hatvannyolc éves voltam, egyáltalán nem akarták, hogy nyugdíjba menjek, én pedig megkaptam az első figyelmeztetést, egy infarktus formájában. így tehát elhatároztam, hogy mindenképpen nyugdíjba megyek. Ezért lelkészként beadtam a nyugdíj kérelmemet, azt mint tolna-baranyai esperes saját magamnak jóváhagytam, és mint püspök elfogadtam, így terjesztettem a nyugdíj osztály elé. Ez teljesen jogszerű volt, és nem lehetett visszautasítani. A lelkészhiányra való tekintettel 1988-ban még nyugdíjasként szolgáltam, de az 1989 tavaszán bekövetkezett infarktusomat isteni intésként, figyelmeztetésként vettem: ez a szolgálat végét jelentette, értettem a szóból. így volt időm másra: befejeztem a könyvemet, ezek után tanítottam is a fővárosban, és Tolna-Baranya megyében helyettesítettem is.-Azért a közéletben továbbra is részt vettél.-Most utoljára a választási bizottság elnöke voltam az önkormányzati választásokon.-Az önkormányzattól kitüntetést is kaptál. az első ciklusban.- Pro Urbét kaptam, másodszor.- Hogvanfogadod ezeket a kitüntetéseket?- Örültem neki, ha elismerték a munkámat, de bizonyos vagyok abban, hogy lettek volna mások, akik jobban megérdemelték volna.-Milyennek látod a paksi gyülekezet jelenét, jövőjét?-Én mindig az egészet néztem, amelynek része a helyi gyülekezet. Az egész ország területén fogyott a lutheránus identitás. Statisztikailag kimutatható: ma ötszázezer az evangélikus, ugyanakkor a gyakorló hívek száma ennek csupán a fele. Ebben benne van az elmúlt negyven év, de több más oka is van. Ennek a viszszafordítása nem egyszerű kérdés. Nagy szükség lenne a megújulásra, a bensőségesebb egyházi életre. Pakson az embereknek nagyobb szükségük lenne a személyes lelki gondozásra, azaz a pásztori munkára. Annyi, de annyi sebet hordoznak ma az emberek. Ha az egyház az emberek gondjai mellé tud állni, ha megfelelő empátiával rendelkezik, akkor az emberek megérzik: ide tartoznak, mert itt szeretnek, átölelnek. Itt nyerhet az egyház, mert ezt sehol másutt nem kapják meg az emberek. Hirdetni kell a Bibliát, amely ma is választ ad kérdéseinkre. Ez roppant erő.- Gondolom, ezt egyfajta üzenetnek is szánod.-Igen. És azt tenném még hozzá, hogy semmiféle dicséret, vagy magasztalás ne csendüljön ki beszélgetésünkből. Az mindig baj. Ha mi emberek vagyunk nagyok, az Isten munkája mindig tönkremegy. Ott van igazán egyház, ott van igazán szolgálat, evangélium, ahol az emberek kicsik lesznek és felmutatnak az Úr Jézusra, aki valóban naggyá lett a kereszten.-Köszönöm a beszélgetést. Pro Űrbe kitüntetés a városházán: 1993.
