Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-05-19 / 20. szám
1995. május 19. Paksi Hírnök vezésében. Gyermekkorom óta kötődöm a lovakhoz. Van, akinek az autózás, az olvasás, a zene a hobbija, nekem a lovak. Még szülővárosomban, Kassán alakult ki a szenvedélyem. Szüleim lótenyésztéssel foglalkoztak, így én előbb tudtam lovagolni, mint járni - meséli gyermekkorát Potoczky Iván. - Versenyszerűen még a háború előtt, tizennyolc éves koromban kezdtem űzni ezt a sportot. Mikor Tolna megyébe, Kajmádra költöztem, területi és megyei versenyeken szereztem első helyet. A mai napig foglalkozom az állatokkal, vannak saját lovaim. Miközben hátrasétálunk a lovakhoz tovább mesél: az állami gazdaságban volt két kedvencem a Kamilla és a Kitti. Nagyon megviselt az elvesztésük. Mindig sokat segítettek nekem a versenyeken. Volt egy eset, amikor a kocsi elakadt, az én hibámból természetesen, de ezek a lovak nem vadultak meg. Nem ugrottak neki, hogy összetörjön minden, hanem kivárták a megfelelő pillanatot, amikor a kocsit ki tudták emelni. Az istállóhoz érve köszönti a lovakat és figyelmeztet, hogy sohase lépjek be anélkül, hogy szólnék hozzájuk, mert megijedhetnek és rúghatnak. A két gyönyörű, fekete nóniusz félvér jóízűen fogyasztja az abrakot. Közben elképzelem őket, amint díszhámmal felszerszámozva, kecses mozgással húzzák azt a fogatot, amelyet vendéglátóm fia, ifjabb Potoczky Iván hajt, e családban a lovak iránti szeretet apáról fiúra száll.-Három-négy éves korban kezdik betanítani a csikókat és csak eztán dől el, hogy alkalmas-e versenylónak vagy sem - tájékoztat az idősebb Potoczky - A fogatokhoz több állat közül kell kiválasztani a megfelelőt. Ha valakinek van négy lova egyáltalán nem biztos, hogy abból négyesfogat lesz. Sok energiába an és sok pénzbe kerül, amire egy versenyfogat kialakul. A Paksi Állami Gazdaságban Potoczky Iván volt az, aki a lovakat betanította. Naponta négyórás edzéssel alakítgatta a párokat.-Ha két pár külön-külön szépen dolgozott együtt, akkor lehet megpróbálni a négyes kialakítását. A kecses mozgásúakat fogtuk be előre a jól húzó lovakat pedig hátra. Versenyre négyéves kortól neveztük be az állatokat. A hajtónak annyira biztonságosan kellett irányítani a fogatot, hogy az akadályhajtásnál biztonságosan áthaladhasson a kerekektől csupán húsz centi távolságra elhelyezett selybák között. A volt hajtó még a mai napig is közeli kapcsolatban van a versenyzéssel, országos bíró. Több nemzetközi versenyen, köztük világbajnokságokon is bíráskodott. így például a kecskeméti, az 1984-es szilvásváradi négyesfogat-hajtó világbajnokságon, ahol az első három helyet Magyarország szerezte meg, valamint az 1989-es balatonnagybereki vb-n is. Potoczky Iván lovak iránti rajongását lakása is tükrözi. A nappali vitrinjében érmek és díjak sorakoznak, az előszoba falát lovakat ábrázoló domborművek díszítik. Beszélgetésünk után, pihenésképpen ismét az istálló felé ballag, hogy egy kicsit szabadon engedje a két nóniuszt. Három kutyája hűségesen követi, ők is szívesen vannak a lovak közelében. A két nóniuszt kivezette a szabadba és ők boldogan fürödtek a napfényben és az udvaron a porban. Talán már várták azt a pillanatot, amikor gazdájuk befogja őket a kocsi elé, hogy a szokásos napi edzésre kikocsikázzanak. A paksiak néha lóháton és láthatják a Potoczky családot, amikor a kecses mozgású fekete paripákon a puszta felé lovagolnak. HORVÁTH MARGIT VÁROSKÖRNYÉK BIRITÓN KITÁGUL A VILÁG: VAN EGY KIS VEGYESBOLT ÉS BEKAPCSOLJÁK A TELEFONT Biritó Pakstól mindössze három kilométernyire, a Kölesd felé vezető út mentén talán harminc házból álló kis település. A két világháború között dr. Klein Antal kisgazdapárti országgyűlési képviselő, - egy ideig Tolna vármegye főispánja - birtoka. A negyvenes évek végén Biritó országos „hírnévre” tesz szert: a Rajk László elleni koncepciós perben az ÁVO által koholt vádak szerint itt találkozott jugoszláv kollégájával. A Klein-kúria a Biritói (majd később paksi) Állami Gazdaság központi irodája lett, később kibővítve egy korszerű, de stílusában az épülethez nem illeszkedő szárnnyal. Szolgálati lakások is épültek, ma két nevenincs utcát alkotva. A privatizáció azután, ha néhány év késéssel is, de Biritót is elérte, 1991-ben a gazdaság szétdarabolódott, a Klein-kúriában a szakmunkásképző kapott helyet. A házakat megvásárolták a bentlakók. Ezek többsége megújult, a porták rendezettek, tiszták, mint ahogy az utcák is, az iskola előtti szép parkot pedig bizonyára elirigyelnék a városiak.- Néha még nosztalgiázva emlegetik az itt lakók a múltat — mondja Kis László, a gazdaság nyugdíjas főkönyvelője, aki maga is itt él, s a számok helyett már palántákkal, zöldségfélékkel bíbelődik. A szépen művelt kert arról tanúskodik, ugyanolyan precizitással mint egykor a főkönyvekben. Feleségével együtt várják már a nyarat: a kisunokák rendszeresen itt töltik az iskolai szünidőt. Az áfész is felszámolta a boltot néhány éve, nekik nem érte meg. Bolt azért van ma is, Szikra Lászlóné saját házában nyitotta a kis üzletet. Kapható itt szinte minden, a felvágottól a mosóporig és ahogy a tulaj elmondja ide járnak vásárolni Csámpáról is, Hegyesről is. Jön a posta is naponta, az asszonyok kora délelőtt már váiják a zöld furgonnal érkező újságokat, leveleket, pénzes utalványokat, várakozás közben kicserélve egymás közt a „tudnivalókat”. Shogy még inkább kitáguljon a világ, huszonhatan telefont is igényeltek. A vezeték már kiépült, a készülékek már beszerelve, s ígéret is van: hamarosan a vonalak is élni fognak.
