Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-01-13 / 2. szám
Paksi Hírnök 1995. január 13. Múlt és jelen Három műve is található Kiss István szobrászművésznek Budapest XXII. kerületében, a „kommunista” szoborparkban. lkad ezek között öntudatos, erőtől duzzadó munkás-paraszt figura éppen úgy, mint az egykori belügyminiszter, miniszterelnök dr. Münnich Ferenc szoborportréja, amit társaival együtt az ellenzéki Krassó György is döntögetett. A művész kor- és eszmetársai az elmúlt negyven év bőkezű mecenatúrája és ennek megfelelő ízlése szerint állították fel monumentális köztéri szobraikat, így Kiss István Dunaújvárosban és Szegeden évtizedeken át látható Leninszobrát, vagy a Szekszárdon híres-hírhedtté vált alkotását. A művészt egy ideológia vezette el a csúcsra, egy ideológia nevében, propagálásával lett a művészeti közélet akkori sztárja. Nem feladatunk megfejteni, hogy az őszinteség vagy az érvényesülés vágya vezérelte-e a szocializmusba vetett hitében a szobrászt, ki feljőve 18 éves korában az ostromlott Budapest légópincéjéből, az eltüntetett horogkeresztes és nyilas jelképek helyébe lépő sarlókalapács szimbólummal jegyezte el magát. Művésztársaival együtt - akik közül nem kevesen máig köztünk élnek - úgy tűnik sokáig hitt az importált eszmék, egy emberibb, igazságosabb világ ígéretében. Mi válthatta ki a fordulatot, a kiábrándulást, elfordulást mindezektől, nem tudni. Tény: a művész fogta magát, egyszeriben hidakat felégetve, elvonult régi világából a tengelici remeteségbe, egy neki új világba. A múlt rendszer emlékei a szoborparkba vonultak. EGY NYUGDÍJAS REKTOR A TENGELICI KASTÉLYBAN A közterek szobrásza volt... A szobrászat az én felfogásomban mindig alkalmazott művészet, kivéve a műkereskedelem, a magánmegrendelésre készült dolgokat. A piac határozza meg, hogy mi a siker, napjainkban ennek alapján működik a képzőművészetben is és másutt a világban a sztárcsinálás mechanizmusa - vélekedik Kiss István. Művészet A hatvanas évei vége felé tartó művész messziről érkezett a tengelici Benyovszkykastélyba, ahol két éve él huszonéves leánya, Judit társaságában. A kastély lovagtermében a kandalló tüze mellett - itt a konyha és a nappali is - négy kutya élénken figyeli beszélgetésünket. A kastély ablakából kilátni a halastóhoz, mindenütt csend és nyugalom. A budapesti Százados úti műterem zajához szokott, mára önmagát nyugdíjas művésznek tituláló Kiss
