Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-01-13 / 2. szám

Paksi Hírnök 1995. január 13. Múlt és jelen Három műve is talál­ható Kiss István szobrászművésznek Budapest XXII. kerü­letében, a „kommu­nista” szoborparkban. lkad ezek között öntudatos, erőtől duzzadó mun­kás-paraszt figura ép­pen úgy, mint az egykori bel­ügyminiszter, miniszterelnök dr. Münnich Ferenc szobor­portréja, amit társaival együtt az ellenzéki Krassó György is döntögetett. A művész kor- és eszmetár­sai az elmúlt negyven év bő­kezű mecenatúrája és ennek megfelelő ízlése szerint állí­tották fel monumentális köz­téri szobraikat, így Kiss István Dunaújvárosban és Szegeden évtizedeken át látható Lenin­­szobrát, vagy a Szekszárdon híres-hírhedtté vált alkotását. A művészt egy ideológia vezette el a csúcsra, egy ide­ológia nevében, propagálá­sával lett a művészeti közélet akkori sztárja. Nem felada­tunk megfejteni, hogy az őszinteség vagy az érvénye­sülés vágya vezérelte-e a szo­cializmusba vetett hitében a szobrászt, ki feljőve 18 éves korában az ostromlott Buda­pest légópincéjéből, az eltün­tetett horogkeresztes és nyilas jelképek helyébe lépő sarló­kalapács szimbólummal je­gyezte el magát. Művésztár­saival együtt - akik közül nem kevesen máig köztünk élnek - úgy tűnik sokáig hitt az importált eszmék, egy em­beribb, igazságosabb világ ígéretében. Mi válthatta ki a fordulatot, a kiábrándulást, elfor­dulást mindezektől, nem tudni. Tény: a művész fogta magát, egyszeriben hi­dakat felégetve, elvonult régi világából a tengelici remete­ségbe, egy neki új világba. A múlt rendszer emlékei a szo­borparkba vonultak. EGY NYUGDÍJAS REKTOR A TENGELICI KASTÉLYBAN A közterek szobrásza volt... A szobrászat az én felfogásomban mindig alkalmazott művészet, kivé­ve a műkereskedelem, a magánmeg­rendelésre készült dolgokat. A piac határozza meg, hogy mi a siker, napjainkban ennek alapján működik a képzőművészetben is és másutt a világban a sztárcsinálás mechanizmusa - vélekedik Kiss Ist­ván. Művészet A hatvanas évei vége felé tartó művész messziről érke­zett a tengelici Benyovszky­­kastélyba, ahol két éve él hu­szonéves leánya, Judit társa­ságában. A kastély lovagtermében a kandalló tüze mellett - itt a konyha és a nappali is - négy kutya élénken figyeli beszélge­tésünket. A kastély ablakából kilátni a halastóhoz, mindenütt csend és nyugalom. A budapesti Szá­zados úti műterem zajához szokott, mára önmagát nyug­díjas művésznek tituláló Kiss

Next

/
Thumbnails
Contents