Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-04-21 / 16. szám
Paksi Hírnök 1995. április 21. 3. Nyugdííak FOLYAMATOSSÁGOT, ÉRTÉKMEGŐRZÉST!- Miért szükséges a társadalombiztosítás, ezen belül a nyugdíjrendszer reformja?-Bár a reformfolyamatnak az elején tartunk, ám ennek szükségessége 15 éve érlelődik, de a politikai, társadalmi, gazdasági rendszerváltás annak újragondolását tette szükségessé. Az államidőszak, azonban egy új biztosítási rendszer évtizedekre előre kell, hogy szóljon és optimális esetben több évtizedeken át annak lényegi módosítása nélkül kell működnie. Ez a magyarázata annak, hogy nem lehet nélkülözni a hosszabb távú makrogazdasági vizsgálatokat, rí m INTERJÚ Dr. Szeremi Lászlóné, az önkormányzat alelnöke Ismerve a társadalombiztosításról szóló nyilatkozatokat, véleményeket, vitákat, dr. Szeremi Lászlóméval, a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat alelnökével, az ország második legnagyobb pénzalapját kezelő testület egyik csúcsvezetőjével tendenciákról, folyamatokról, összefüggésekről beszélgettünk. Mindezek birtokában talán könnyebben érthetők-értelmezhetők azok az egymással nemegyszer ellentétes vélemények, állásfoglalások, amelyek a társadalombiztosítás megkezdődött reformjával kapcsolatban napvilágot látnak. polgárokra nézve kevésbé előnyös változások miatti ellenállás pedig a reformok eddigi megvalósítását késleltette. A reform azonban nem odázható tovább, a reformra nem kizárólag finanszírozási okok miatt van szükség. Az országban az elmúlt évtizedekben szinte teljes körűvé vált a biztosítás. Ehhez a pénzügypolitika mindig az aktuális elvárásoknak megfelelő elvonásokat társított. Megjelentek továbbá a biztosító társaságok mellett az önkéntes kiegészítő pénztárak és nem utolsósorban két éve felelős irányítója, gazdája van a nyugdíjbiztosításnak, ami önkormányzati formában testesül meg. A jelenlegi társadalmi-gazdasági szituációban újragondolást igényel az állami szociálpolitika is, elkülönítve azt a biztosítási elven és logikán működő nyugdíjbiztosítástól. A reform kezdő lépései az elmúlt években ebben az értelemben megtörténtek, a profiltisztítás keretében jelentősen csökkent a „szociális” jelleg a nyugdíjbiztosításon belül. A folyamat még nem zárult le, hiszen a rendszer napjainkban is elismer járulékfedezet nélküli szolgálati éveket, aminek költségvetési finanszírozása évi 15 milliárd forintot emésztene fel. Nemzetközi tapasztalatok alapján a nyugdíjrendszerek reformja hosszabb időszakot ölel fel. Általában tíz évre tehető az az időintervallum, ami a reform kezdetétől a konkrét jogszabályok életbelépéséig eltelik. A laikusok számára ez borzasztóan hosszúnak tűnő vagyis más szóval, hogy a rendszernek milyen gazdasági közegben kell majd működnie. Nem tekinthet el a demográfiai folyamatok, prognózisok értékelésétől sem, ami a rentábilis működés egyik alapfeltétele. Azért fontos a nyugdíjbiztosítás számára a vagyonjuttatás, hogy annak hozadékával kiegyenlíthetők legyenek azok az átmeneti, de negatív hatások, amit a korösszetétel, a gazdaság nem várt fordulata idézhet elő. Jelenleg az elemző munkánál tartunk és számításaink szerint erre alapozva 1996-ra már körvonalazható egy új nyugdíjrendszer váza, amely az azt követő egy-két éven belül tartalommal kitölthető.-Az elemzések mellett a napi feladatokat is végzik, például a jogszabályalkotást. Milyen konkrétumokat lehet erről mondani?- Ebbe a témakörbe tartozik a korhatár ügye, amiről meggyőződésem: korrekt jogi szabályozással megtalálható az állampolgárok számára elfogadható megoldás, nem vitatva, sőt elfogadva, hogy a nyugdíjkorhatár a rendszerek reformjának egyik központi kérdése. Nem lenne szerencsés az 1996-os évet olyan káosz állapotában kezdeni a nyugdíjkorhatár tekintetében, mint ami az 1995-ös évet jellemzi. Ma ugyanis 56, 55, 52, sőt 50 éves kortól lehet gyakorlatilag ugyanabba a nyugdíjba elmenni, csak mindegyiket másképpen nevezik és más finanszírozás húzódik meg mögöttük. Az előnyugdíj és korengedményes nyugdíj foglalkoztatáspolitikai indítta
