Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-04-21 / 16. szám
1995. április 21. Paksi Hírnök Társadalom RÓZSA T. ENDRÉVEL BESZÉLGET EÖRDÖGH GABRIELLA / A zsidók első csoportja 1728 és 1835 között érkezett Paksra Morvaországból és a Daróczi, illetve a Száraz család szárnyai alatt húzódott meg. Közülük sokan az ottani uraságtól szöktek el. Mások hivatalosan jöttek, de kötődésük továbbra is megmaradt, mert évenként - a helyi uróságoknak való adózáson túl - bizonyos összeget, tíz forintot le kellett szurkolniuk volt morvaországi gazdájuknak is. Miért volt szükség arra, hogy a Daróczxak idehozzák a zsidókat? Jártak erre már a török időkben és a későbbiekben is zsidó kereskedők, akik Pozsony és Komárom környékéről jöttek eladni az árujukat, de ők visszamentek, nem telepedtek le itt. Amikor a török hódoltság után megkezdődött az újjáépítés, az első időszakban önellátó gazdálkodás folyt: amit termelt a földműves, azt az uradalom fel is élte. A további fejlődéshez kereskedelemre volt szükség, ekkor kezdődött a majorsági gazdálkodás. A paksi uraságok majorjai innen elég távol, például Akalacs vagy Cseresznyéspuszta környékén alakultak ki. Az ott élők ellátására a zsidó kereskedők bizonyultak a legalkalmasabbnak. Részlet Bencze Barnabás: A paksi zsidóság története cimű írásából (Paksi Tükör II. évf. 1. sz. 1995. április) / f GONDOLATOK AZ UJTIPUSU ZSIDÓ IDENTITÁSTUDATRÓL •• O tven év telt el a Holocaust óta! A megtörténteket lehet-e elfelejteni, avagy megbocsátani? - kérdeztem Rózsa T. Endrét, a Magyar Zsidók Nemzeti Szövetségének elnökét.-Attól függ, hogy ki hány éves, aki közvetlenül élte át a Holocaustot felnőttként, az ma már igen idős ember, mindenképpen az egész életsorsára rányomta a bélyegét, elegendő, ha most csak utalok arra, hogy Gedő Ilkának van egy kiállítása, aki nem is gettóban, nem is koncentrációs táborban, hanem csak egy csillagos házban, tehát viszonylag enyhe körülmények között volt és ez mégis egész életén keresztül súlyos nyomot hagyott benne. A Holocaustot átélő gyerekek úgyszintén megszenvedték ezt. Ugyanígy a koncentrációs táborok túlélői, közülük sokan lettek öngyilkosok. Amennyiben pszichológiai károk keletkeztek, azok a családban maradtak, tehát tovább örökítették a következő nemzedéknek is. Ezért a mai magyarországi zsidónépesség pszichikailag nagyon leromlott állapotban van. Mostanában kezdenek ebből a helyzetből picit kikeveredni. Talán, akik most töltik a gyermekkorukat, ők az az első korosztály, ahol ez a pszichés terhelés csökken.- Önnek mi a véleménye a felelősségvállalásról? Kollektiven bűnösök vagyunk -mondotta Vaclav Havel, Csehország köztársasági elnöke...-Jó, hogy ezt fölidézte! Haim Herczog izraeli miniszterelnök és Vaclav Havel egy közös megemlékezésen vettek részt és mindketten beszédet mondtak. Havel akkor hangsúlyozta, hogy „mi, csehek mindnyájan bűnösök vagyunk”, ez nagyon érdekesen és furcsán hangzott az ő szájából, hiszen nyilvánvaló, hogy Havel semmi esetre sem bűnös. De, mégis a magatartása és a hozzáállása példamutató. A felelősségvállalásnak az első lépései már megtörténtek Magyarországon is. Korábban az a meggyőződés uralkodott, hogy a Holocaust német belügy volt, ehhez a magyaroknak semmi köze. Nos nyilvánvaló, hogy Adolf Eichmann és a vele érkezett tíz-húsz-harminc ember százezreket nem képes deportálni, tehát nagyon komoly együttműködésre volt szükség. A magyar nemzet egy bizonyos határig elindult azon az úton, hogy szembenézzen saját felelősségével. Ez megnyugtató, mert ez nem arra kényszerít, hogy valamilyen fajta töredelmes bűnbánatot tartson bárki is, hanem arra, hogyha tisztázták az emberek egymással a történteket, hogy nyugodtan tudjanak élni egymás közelségében, egymással együtt. (Folytatás a 6. oldalon.) A paksi zsidóközösség az 1880-90-es években élte fénykorát, létszámuk is ekkor volt a legnagyobb: 1362fő. Ebben az időben alakultak és erősödtek meg azok a közösségek, amelyek részben a vallási életet erősítették, részben pedig a várossal, a községgel, a keresztényekkel való kapcsolattartást segítették elő. A legfontosabb a Chevra Kadisa, a Szent Egylet volt, ami 1867-ben alakult újjá, illetve erősödött meg. Betegápolással, halottvirrasztással és temetéssel kapcsolatos teendőket látott el. 1889-ben Freund Lajos vezetésével paksi izraelita díszegylet is alakult, amely a betegek és szegények segélyezését karolta fel. (.. J A Polgári Olvasókörből 1891-ben jött létre a Kereskedelmi Csarnok (a Virág utca és Jámbor Pál utca sarkán), amelynek elnöke Grünfeld Adolf lett, míg Kohn Gábomé vezetésével Paksi Izraelita Nőegylet alakult. Létrejött a Talmud Egyesület, ami a Talmud iránt érdeklődők anyagi támogatását tartotta szem előtt. A zsidó-keresztény együttélésre jó példa a már említett polgári iskola. Az első világháborúig a gondnokságában mindig volt zsidó polgár: eleinte egy gazdag kereskedő, később egy rabbi is. A rabbik mindig „világméretű” levelezésbe fogtak, amikor valamilyen vallási téma került terítékre; különösen akkor, ha az a szokások megváltoztatására irányult. Ilyen volt például a XVIII. századi Grishaber Izsák esete, aki azzal kapcsolatosan írogatott: vajon megehetik-e a kecsegét a paksi zsidók? Mivel az előírás szerint az számít halnak, aminek a pikkelye kívül leválasztható, a rabbi megpróbálta késsel leszedni, de a pikkely nem pattant úgy le, mint más halnál. Végül a konzervatív elv érvényesült: a papság nem engedélyezte a kecsege fogyasztását. Részlet Bencze Barnabás: A paksi zsidóság története című írásából (Paksi Tükör II. évf. 1. sz. 1995. április)
