Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-04-14 / 15. szám
Paksi Hírnök 1995. április 14. Gazdaság PRÉHÁZI ILDIKÓ Rongy és arany EÖRDÖGH GABRIELLA Moldova György Rongy és arany című könyvében ír arról a folyamatról, amely az elsőként Skandináviából beérkező, a MÉH által importált géptisztítórongy-értékesítéstől eljutott 1990 után a használt ruhák liberalizált importjához. Az elmúlt évben 26 millió dollár értékű kontingenst használtak ki az importőrök, hogy a Közös Piac országaiból a használt, de tisztított ruhát az úgynevezett bálás boltokban, vásárokon a magyar lányoknak-asszonyoknak értékesítsék. A vállalkozók előtt már állami vállalatok, is léptek e téren, így a Bizományi Áruház, majd a Fővárosi Ruhatisztító Szövetkezet Ruti butikjai. Idén az első félévi kontingens 13,5 millió dollár értékű importot? engedélyez. Hogy mennyiért vásárolják tonnáját vagy mázsáját azt nem tudni, hogy miként kerül összegyűjtésre odakint szintén titok, de az tény, hogy például kilóját majd ezer forintért vesztegetik a kiskereskedők, akik mint mondják nagykereskedőktől szerzik be árukészletüket. Ma egy dollár 118 forint körüli árfolyamon mozog. Több mint 3 milliárd az importőrök által kifizetett érték. Az eladási árban némi haszonnal is kell számolni. Nem véleden, hogy visszaesik a ruházati forgalom. Tó dolog egy bálás butik, I mert a létminimumon J vagy akörül élőknek és másoknak is ez az egy lehetősége, hogy a ruhatárukat ki tudják cserélni. Á FORINT-LEÉRTÉKELÉS ÁRÁT PAKSI CÉGEK IS MEGFIZETIK A kormány rendkívüli ülésén - március 12-én - előterjesztett válságcsomag többek között tartalmazta a forint kilenc százaléknyi leértékelését, valamint a nyolcszázalékos vámpótlék bevezetését. Ezen intézkedések az export ösztönzését és az import visszaszorítását hivatottak szolgálni. Ennek az üzleti életben megnyilvánuló hatásáról kérdeztük három helyi cég vezetőjét. MÁRKÁS” FEHÉRNEMŰK •n Tolna Megyei Ruhaipari Szövetkezet: már huszonkét éve állnak kapcsolatban a német Triumph céggel - mondta Frast Antal, a szövetkezet elnöke. A korábbi évek forint-leértékelését mindig pontosan nyomon tudtuk követni, mert az akkori pénzügyleteinket bonyolító cég azonnal kifizette az export ellenértékét - hiába volt huszonöt és negyvennapos a határidő - s így bizony százezrekben volt mérthető az árfolyamveszteség számunkra. Most ez nem így történt, de egyébként sem volt szükség fizetési késleltetés beiktatására. Meg kellett, hogy történjen a forint-leértékelés, mindenki számított is rá. A mértékét illetően nagyobb leértékelést vártam - bár az év végéig ez még nőni fog - de így, hogy prognosztizálták az első félévben havonta 1,9 százalék, a második félévben havonta 1,3 százalék - azt hiszem a spekulánsok miatt is jó. Nem tartom ésszerű dolognak, hogy a forint-leértékelés és annak hatásai körüli időnkénti hisztériakeltést. Nem igaz, hogy a leértékelés az infláció egyetlen és legfontosabb gerjesztője. Mi indokolja, hogy az országban bentlévő milliárdos készleteket AUTÓPIAC - Renault, Peugeot, Volvo? -UFO!...
