Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-04-07 / 14. szám
1995. április 7. Paksi Hírnök EMBERMESÉK A KOSÁRFONÓ Bencze Györgynek - akik ismerik - soha nem felejtik el neve elé tenni a „kosaras” jelzőt. Nagyapja és édesapja is kosárfonással foglalkoztak, füzeseik voltak, termelték a vesszőt, s az elkészült portékával járták a vásárokat, mindig akadt vevő, meg lehetett élni a szakmából. Fontunk mi székeket, asztalokat, készítettünk prakkerokat, azaz pokrócverőket - emlékezik az idős mester. - Ma már a vesszőt egyre jobban kiszorítja a műanyag, lehúzzák mindenféle zsinórokról a szigetelést és ezzel fonják a demizsonokat. Persze ilyen anyagból közel sem lehet olyan szép munkákat készíteni mint a fűzfavesszőből. Mert én általában füzet használok, ennek több fajtája is van, vadfűz, amerikai fűz, sárga vagy arany fűz, rozmaring fűz, de jó a rekettyevessző is. A legjobb ősszel szedni őket, lehúzzuk róluk a kérget, az ilyen anyagból készülnek a szép fehér kosarak. Tárolni csak csörge szárazon szabad őket, például a padláson. Pincében, szuterénban nem lehet, mert felgyulladnak. Használat előtt beáztatja őket az ember. Ahhoz, hogy jó munkát végezzen a kosárfonó ember, megfelelő anyagra van szüksége. A vadfűz a legsilányabb, az amerikai a legkeményebb. Bencze György úgy véli: aki szereti a régi, szép dolgokat, az vásárol kosarat. Tőle Amerikába is vittek már bevásárló kosarakat, ott nagy a kereslet irántuk. Mint a többi régi foglalkozással, a kosárfonással is az a probléma, hogy nincs utánpótlás:-Az én szavatossági időm lassan lejár - mondja a mester. - Akadnak kontárok, de az aprólékos jó munkának megvannak a fogásai, ez egy szakma. Ha valaki üggyel-bajjal elkészít egy gazdasági kosarat, az csak konyítás, nem mesterség. Ha valamit elképzelek, legyen az egy szék, vagy bármi, az több legyen mint használati eszköz, legyen az ember számára egy kedves, szép tárgy, amire mindig szívesen tekint.-Őszintén szólva én soha nem akartam kosaras lenni - állítja a kosárfonó. - A szükség azonban nagy úr, hozta magával a munkát, még a sógorom is megtanulta. Ha szegény apám megvett egy csomó vesszőköteget, mindig azt kérdeztem tőle, hogy mi szükség van erre az egészre? Azt mondta: „nem a te eszedhez való ez fiam”. Ezekből a kötegekből aztán mindig üzlet született. Az udvaron, padláson veszszőkötegek, „mint régen”. Bevásárlókosarakat látok, nagyon szép munkák, manapság újra divatba jönnek ezek, egyre gyakrabban találkozik velük az ember közértekben, bevásárlások során. Aztán csöppnyi ügyesen befont üveg kerül az asztalra. A feleség arról beszél, hogy nem adná senkinek, a papa még akkor készítette számára, amikor fiatalok voltak, az egyik legkedvesebb emlék, amit valaha valakitől kapott. Az odaadás szimbóluma marad a feleség számára, élete végéig. Nem is adott kosarat az emberének soha. Kiváló minőségű /■ i /■ i-vasar Felnőtt T M?|(i Ft keWett\ ttioiikFt Gyermek •’ 1450 [4'helyeu y850Ft helye: PákshMűVelődési Központ -éli (kedden) 9 órától 16 óráig A Paksi Tavaszi Fesztivál rendezői várják a Duna menti településeken, megyékben élő 17-25 éves hölgyek jelentkezését a Pakson megrendezésre kerülő DUNA MENTI 0 SZÉPSÉGVERSENYRE. Az előzetes jelentkezéseket április 15-ig váijuk a Városi Művelődési Központban (tel.: 75/311-401), bővebb információkkal is itt állunk az érdeklődők rendelkezésére.
