Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1995-04-07 / 14. szám

1995. április 7. Paksi Hírnök EMBERMESÉK A KOSÁRFONÓ Bencze Györgynek - akik ismerik - so­ha nem felejtik el ne­ve elé tenni a „kosa­ras” jelzőt. Nagyapja és édesapja is ko­sárfonással foglalkoztak, fü­zeseik voltak, termelték a vesszőt, s az elkészült por­tékával járták a vásárokat, mindig akadt vevő, meg le­hetett élni a szakmából. Fontunk mi székeket, asz­talokat, készítettünk prakkerokat, azaz pok­rócverőket - emlékezik az idős mester. - Ma már a vesszőt egyre jobban kiszorít­ja a műanyag, lehúzzák min­denféle zsinórokról a szige­telést és ezzel fonják a demi­­zsonokat. Persze ilyen anyag­ból közel sem lehet olyan szép munkákat készíteni mint a fűzfavesszőből. Mert én általá­ban füzet használok, ennek több fajtája is van, vadfűz, amerikai fűz, sárga vagy arany fűz, rozmaring fűz, de jó a re­kettyevessző is. A legjobb ősszel szedni őket, lehúzzuk róluk a kérget, az ilyen anyagból készülnek a szép fehér kosarak. Tárolni csak csörge szárazon szabad őket, például a padláson. Pin­cében, szuterénban nem le­het, mert felgyulladnak. Használat előtt beáztatja őket az ember. Ahhoz, hogy jó munkát végezzen a kosárfonó ember, megfelelő anyagra van szüksége. A vadfűz a legsilá­nyabb, az amerikai a legke­ményebb. Bencze György úgy véli: aki szereti a régi, szép dolgokat, az vásárol kosarat. Tőle Ame­rikába is vittek már bevásárló kosarakat, ott nagy a kereslet irántuk. Mint a többi régi foglalkozással, a kosárfonással is az a probléma, hogy nincs utánpótlás:-Az én szavatossági időm lassan lejár - mondja a mes­ter. - Akadnak kontárok, de az aprólékos jó munkának megvannak a fogásai, ez egy szakma. Ha valaki üggyel-baj­­jal elkészít egy gazdasági ko­sarat, az csak konyítás, nem mesterség. Ha valamit elkép­zelek, legyen az egy szék, vagy bármi, az több legyen mint használati eszköz, le­gyen az ember számára egy kedves, szép tárgy, amire min­dig szívesen tekint.-Őszintén szólva én soha nem akartam kosaras lenni - állítja a kosárfonó. - A szük­ség azonban nagy úr, hozta magával a munkát, még a só­gorom is megtanulta. Ha sze­gény apám megvett egy cso­mó vesszőköteget, mindig azt kérdeztem tőle, hogy mi szükség van erre az egészre? Azt mondta: „nem a te eszed­hez való ez fiam”. Ezekből a kötegekből aztán mindig üz­let született. Az udvaron, padláson vesz­­szőkötegek, „mint régen”. Be­vásárlókosarakat látok, na­gyon szép munkák, manap­ság újra divatba jönnek ezek, egyre gyakrabban találkozik velük az ember közértekben, bevásárlások során. Aztán csöppnyi ügyesen befont üveg kerül az asztalra. A feleség arról beszél, hogy nem adná senkinek, a papa még akkor készítette számára, amikor fiatalok voltak, az egyik legkedvesebb emlék, amit valaha valakitől kapott. Az odaadás szimbóluma ma­rad a feleség számára, élete végéig. Nem is adott kosarat az em­berének soha. Kiváló minőségű /■ i /■ i-vasar Felnőtt T M?|(i Ft keWett\ ttioiikFt Gyermek •’ 1450 [4'helyeu y850Ft helye: PákshMűVelődési Központ -éli (kedden) 9 órától 16 óráig A Paksi Tavaszi Fesztivál rendezői várják a Duna menti településeken, megyékben élő 17-25 éves hölgyek jelentkezését a Pakson megrendezésre kerülő DUNA MENTI 0 SZÉPSÉGVERSENYRE. Az előzetes jelentkezéseket április 15-ig váijuk a Városi Művelődési Központban (tel.: 75/311-401), bővebb információkkal is itt állunk az érdeklődők rendelkezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents