Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-03-31 / 13. szám
1995. március 31. Paksi Hírnök 9 A KOCSIGYÁRTÁSNAK MA MÁR CSAK MÚLTJA VAN Szinte természetesnek számít, hogy egy-egy régi 1 szakma apáról fiúra száll, így történt ez a hatvanhárom éves Kiszli János esetében is. Ő is édesapjától sajátította el a bognár mesterséget. Mint mondja hosszú éveken keresztül az akkori állami gazdaságban dolgozott, ahol szükség volt még a munkájára, ám a lovak számának csökkenése miatt egyre kevésbé tartottak igényt erre a foglalkozásra, így ő is egyre inkább a rokonszakmákban volt kénytelen dolgozni, mint például az ács vagy az asztalos. Az idős betegeskedő mester ma már csak akkor vállal munkát, ha egyszer-egyszer ismerősök kérik a segítségét, hintó és szekér csak elvétve akad manapság, legfeljebb mutatóban állítanak ki néhányat. A kovács-bognár szakmának csak múltja van - mondja. - Semmi értelme kitanulni. Kimondottan a paraszti munkák kiszolgálása volt a bognár feladata, a mezőgazdaság gépesítése azonban lassan feleslegessé tette az ő mesterségét. Esetleg néhány vetőgépkereket hoznak, vagy csak apróbb javítások elvégzését kérik egyegy lovaskocsin. Tudjuk hintók is dicsérik az idős mester keze munkáját.- Az állami gazdaságban készítettem úgy hat, vagy hét hintót, ezek azonban már régen tönkrementek. Talán csak a vázak és a fémrészek maradtak meg belőlük. Sajnálom őket, jó lett volna megmenteni közülük legalább egyet, ha mást nem mutatóba. Ezeket már a hatvanas évektől nem használták. A hintó és a szekérkeréknél ugyanazt a módszert alkalmazzuk, a hintóé természetesen gyengébb kivitelben készül. A kerékagyhoz szil, a küllőkhöz és talpfákhoz akácot használunk. De az agy is készülhet akácból, ebben az esetben azonban a kimunkálás után két órán keresztül főzni kell. Aprólékos munka a küllők tokjainak kifaragása, figyelmet és pontosságot igényel az összeillesztés is. Miután ezzel elkészültünk ráhajlítjuk a kerékre az abroncsot. Nem kis feladat egy hintó elkészítése. Érdemes volna megőrizni ezt a szakmát, ha másért nem, hát érdekességként - jegyzem meg. Semmi értelmét nem látom, szerintem fiatal sem akadna, aki vállalná, miért is tenné, ha egyszer a megélhetését sem tudná biztosítani belőle. A bognármesterség napja örökre leáldozott. Senki nem fogja hiányolni, senkinek nem lesz a továbbiakban szüksége rá. Meg kell elégednünk azzal, hogy néhány mutatóban megőrzött hintó és szekér emlékezteti az érdeklődőt a mi munkánkra, ha ugyan lesz ilyen. Mutatja, hogyan kell a küllőket a kerékagyba illeszteni, furcsa szerszámokat vesz elő. Ma már nincs szüksége rájuk senkinek. Belátom szinte észrevétlenül kimúlt egy mesterség, ám bízom abban, hogy nem nyomtalanul. Egyesületek virágkora PRÉHÁZ1 ILDIKÓ Talán nem is sejtik a mostanában napvilágot látott egyesületek, hogy mekkora hagyománya van Pakson az ilyen jellegű társulásoknak. A régi egyletek virágkorát az 1841-től 1949-ig húzódó korszakra tehetjük. Ebben az időszakban összesen kilencvenhat olyan szervezet működött, amelyet a maguk korában hivatalosan egyletként tartottak számon. Céljuk két nagy témakör köré csoportosítható. A szakmai és érdekvédelmi egyesületek a különböző foglalkozásúakat fogták össze, hogy szakmai és egzisztenciális érdekeiket közös erővel megvédjék. Áthidalták a már nem lévő céhkorszakot és a még nem létező szakszervezetek közötti űrt. A társasági és kulturális egyesületek főképp a közműveltség emelésére, a magyar nyelv ápolására és a köznapi ismeretek terjesztésére alakultak (Paksi Kaszinó), de hogy a nők se maradjanak ki a közéletből számukra a segélyegyletek és a vallásfelekezeti gyülekezetek biztosították a szereplési lehetőséget. Legnépszerűbb egyletek közé tartoztak a sportegyesületek. Őket kevésbé érintették a politikai élet változásai, s itt tömörülhettek a mai vadász- és horgásztársaságok elődei. Az akkori Paksi Takarékpénztár, Haltenyésztő Társulat, Hegyközség mind-mind a gazdasági vállalkozásként alakult egyesületek közé sorolhatók. Végül, de nem utolsósorban szólnunk kell a politikai céllal alakult egyesületekről is, melyek a hagyományos egyesületi céloktól eltérő gondolatok, törekvések jegyében születtek. SZARKAJÓZSEF KIHALÓ SZAKMÁK:-
