Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-03-03 / 9. szám
1995. március 3. Paksi Hírnök an KAMARÁK: SOK MÉG A KÉRDŐJEL, SOK MÉG A BIZONYTALANSÁG A napokban lesz egyéves az a törvény, amely a kamarák létrehozását szorgalmazta. Éppen ezért az a véleményem: nyugodtan rá lehet bízni a munkaadóra és a munkavállalóra, hogy miként, milyen feltételekkel oldják meg a túlórák kiadását, hiszen ők képesek egyedül a kölcsönös érdeket figyelembe vevő egyezség megtalálásra, a kompenzáció megoldására. A másik, amit hangsúlyozni szeretnék: a munkatörvénykönyv jövője úgy képzelhető el, hogy ez olyan kerettörvény, amit a helyi kollektív szerződés tölthet ki megfelelő tartalommal. Úgy vélem, hogy ebben sem lehet semmiféle probléma, ha a kollektív szerződésbe - annak aláírása előtt- sikerül beépíteni a megfelelő, a dolgozók érdekeit szolgáló fékeket, garanciákat. Csillik Péter, a Dédász paksi kirendeltségének értékesítési csoportvezetője: — Szellemi, fizikai dolgozók- műszakiak, pénzbeszedők - dolgoznak, kilencen a csoportomban, de elsősorban a magam nevében tudok a munka törvénykönyvéről beszélni. Megítélésem szerint a munka törvénykönyve a jelenlegi formájában jól szolgálja azt a célt, amiért megalkották. A mi szolgáltató cégünknél például a jogokat és kötelességeket tartalmazó kollektív szerződésbe megfelelően beépültek a munka törvénykönyve előírásai a végkielégítés, a szabadság és egyéb, a dolgozókat közvetlenül anyagilag is érintő törvényben biztosított jogok meghatározásánál. Sőt, hozzáteszem: a végkielégítés tekintetében a kollektív szerződés a munka törvénykönyvénél is kedvezőbb feltételeket tartalmaz a dolgozók szempontjából. A magam és a kollégáim nevében azt várom a munkatörvénykönyv módosításától, hogy még inkább segítsen a jövőben olyan kollektív szerződés tető alá hozásában, amely az eddiginél is jobban figyelembe veszi, szem előtt tartja, garantálja nemcsak a munkáltatók, hanem a munkavállalók jogainak, érdekeinek érvényesülését is. BUBOR GYULA A szakmai kamarák több-kevesebb sikerrel 95. január 1-jével meg is alakultak, az önszerveződés korszakát élik. A szándékot az motiválta, legyen egy alulról építkező, gazdasági-szakmai önkormányzat, amely a saját dolgait fogja intézni a tagsága érdekében. A döntés azonban felülről indult, jött. Ez okozza a legtöbb gondot e szervezés időszakában. A Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara 1. számmal indexelt lapjában ez olvasható: ,Az állam nem volt bőkezű, amikor a hatásköröket leosztotta... Nem az állam, a kormány volt, amely gazdasági önkormányzatokat akart... Számtalan gáncsoskodás, állami intézmény, pártok, pozícióban lévő egyének igyekeztek meggátolni a kamarák létrehozását...” Lengyel Loránd, a Tolna Megyei Agrárkamara elnökségi tagja így fogalmaz:-A településeken, a gazdasági bizottságok alakításakor igen sok érteüenséggel, bizalmatlansággal, az újtól való félelemmel kellett találkoznunk. A mezőgazdasági kisvállalkozók - mint érdekelt felek - mindebből csak azt értették, hogy kötelező és fizetni kell... Attól tartanak, hogy ez az új szerveződés a rosszemlékű tsz-szervezést hozza vissza, újfajta „csomagolásban”. A kötelező tagdíjat pedig szintén valami új köntösbe takart adózási kényszernek tekintik. Talán nem is véletlenül, hiszen szankciókat is kilátásba helyeztek a nem fizetőkkel szemben: aki nem fizeti meg a kötelezően kiszabott kvótát, attól azt az adók módjára fogják behajtani... A rosszban a jó, hogy sem az adóhivatal, sem az illetékhivatal, sem az önkormányzatok adóügyi részlegei még nem tudnak a nekik szánt feladatokról. A kamarák pedig nincsenek abban a pozícióban, hogy adóbehajtási feladatokat is felvállaljanak. Azaz, csak ijesztgetik a tagságukat.-Célul tűztem ki, hogy elnökségem idején előmozdítsam a hazai és külföldi működő tőke letelepedését megyénkben, Pakson, térségünkben - nyilatkozta munkatársunknak dr. Bertha Kálmán, a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara most megválasztott elnöke, aki így folytatta: -Ez év január 1-jével állt fel a kamara elnöksége, de rengeteg kapcsolódó jogszabály hiányzik, amelyek konkrét hatásköröket jelölnének ki a kamarák működési körére. A kamara gazdasági önkormányzatként az állami szervektől elkülönítetten működik, törvényes felhatalmazással végzik a gazdaságok fejlesztését. A kamara felvállalja a piacgazdaság működését akadályozó jogszabályok módosításának, hatályon kívül helyezésének kezdeményezését.- A kamara a tagság érdekeit Sokan kaptak mostanában egy borítékot a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamarától, benne egy felszólító levelet adatok közlésére. A levél hangnemét kifogásolták. A bírósági idézés, adóbevallási nyomtatványon megszokott felszólító módot kifogásolták. Meg sem kérdezik, akar-e a címzett kamarai tag lenni, vagy sem. Csak kötelező, fizetni kell, be lesz hajtva... A sok régi rossz példa, keserű múlt után egy vonzóbb jövőt kellene felmutatni talán úgy: ezt adom ennyiért... is védi, igazságtalan lenne ezért, hogyha a felmerülő költségeket csak egy szűkebb, kamarai tagságot is vállaló réteg viselné, a hasznot pedig a kívülállók sokasága élvezné. Ezért rendelkezik kamarai törvény úgy, hogy a tagságot minden gazdasági tevékenységet folytató szervezetnek, vállalkozói igazolvánnyal, adószámmal rendelkezőnek kötelezően írja elő. Az éves tagdíj 3000, 5000, 10000, 50000 forint, továbbá, az éves nettó árbevétel egy ezreléke. A tagdíj mértékéről, a szervezési működési szabályozatról a március második felében tartandó küldöttgyűlés fog határozni. Szükséges lenne tagjaink számára is egy részletes tájékoztatási anyag, kiadvány — kezdi beszélgetésünket Csige István, a Tolna Megyei Agrárkamara elnökhelyettese.-Az agrárkamarai tagok szervezése sokkal fáradságosabb, a tagok távollevő településeken laknak, a hagyományok sem olyan kedvezőek, mint a kézműves, vagy kereskedelmi kamarák esetében. Dönteni kellene már a kamara vagyonáról, jogosítványairól, a piacot szabályozó más jogszabályokról, a szaktanácsadási, az információs réndszer kialakításáról, operatív feladatok kidolgozásáról - sorolja gondjaikat az elnökhelyettes.-Kísért a múlt, amikor kötelező volt az önkéntesség, a tsz-be való belépés. A kötelező tagdíjat is sokan egyfajta adózási kényszernek tekintik, másfajta csomagolásban - csaüakozik a gondolathoz Lengyel Loránd, főfoglalkozását tekintve Madocsa, Bölcske, Németkér falugazdásza. - A sajtónak abban lenne nagyobb szerepe, hogy segítene a tagságot meggyőzni a kamarák fontosságáról.
