Paksi Hírnök, 1995 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1995-01-06 / 1. szám
1995. január 6. Paksi Hírnök ja, hogy megutálta a világot, nem foglalkozik vele, pedig nem egy buta ember. □ □□ Megköszönöm a tájékoztatást, csaknem reménytelenül indulok további felfedező utamra. A „Betekints” névre keresztelt műintézet előtt borostás, negyvenöt év körüli férfi, szakadt lódenben álldogál, fején elnyűtt katonai téli sapka, lábán ronggyá ázott tornacipő, kezében koszos reklámszatyor. Visszafogottan szólít meg: Ne haragudj,.van egy staubod? Miközben a cigarettát kínálom kérdezem, hogy miért áll a hóesésben, miért nem megy be a kocsmába.-Nincs lóvém, azt mondták, hogy ha nem kérek semmit, menjek ki... - mondja és néz rám várakozóan.- Hogyan viseled a telet? - tegezem vissza bizalmasan, miután beinvitálom.- Mint általában. Mindig akad nyitott lépcsőház, csak így napközben eltakarodok, nem szívesen látnak a lakók.- Miből élsz?-Kukázók. Kár, hogy elmúlnak az ünnepek, szeretem őket, ilyenkor sok az üveg, meg mindenféle holmi. Családom nincs, elvagyok.- Mióta élsz így?-Négy éve, amióta megszűnt a munkásszálló és a cégem padlóra tett. Egy darabig laktam a hajléktalanokkal, de meguntam, nekem ne parancsolgassanak, szabad ember vagyok.-A hideget hogy viseled? Hányán éltek így Pakson?-A hideg hidegen hagy - mondja. - Hogy hányán csövezünk? Hát mit tudom én! Vagyunk egypáran. □ □□ Egyedül élő idős néni. A ház, ahol él, legalább kétszer olyan öreg mint ő maga. Vizes vályogfalak, az özönvíz előtti kályháról megállíthatatlanul pattogó zománc. Számára azonban nem ez a lényeg, hanem a kellemes meleg. Mint m Az idén is Szekszárdon született az év első paksi újszülöttje: Ritter Bence súlya 3,49 kilogramm, hossza 57 centiméter. Január 1-jén 10.15 perckor látott napvilágot második gyermekként. Édesanyja Ritterné, Vájer Ágnes. Ebben az évben is sorsoltak a január 1-jén nulla és egy óra között születettek közül ÁB-bébit. A nyertes babák egyike Tolna megyében, a szekszádi kórházban született, neve: Oster Bálint. Az egy budapesti és a négy vidéki ÁB-bébi száz-százezer forint értékű Arany fonal életbiztosítást nyert. NEM HOZ A GÓLYA SZÜLŐOTTHONT PAKSRA mondja, szép nyugdíja van, 9400 forint. Sohasem ment férjhez, már csak néhány távoli rokona él, nyolcvanegy éves.- Megvan nekem mindenem nem szorulok senkire - jelenti ki büszkén. - Átvészeltem sokkal keményebb teleket, amikor tűzrevalónk sem volt. Az imsósi erdőből hordtuk a fát, a hidegben a Duna úgy befagyott, hogy szekerek jártak rajta. Idén csak erre a néhány karácsonyfaágra jutott pénz, meg színes papírra, képeslapokra, amivel feldíszítettem őket. Megszoktam a szegénységet, voltam cseléd, utána meg munkáslány. Mit kívánjak erre a kis időre? - kérdezi, miközben kávéval, süteménnyel kínál. □ □□ Magányos munkanélküli. A negyven év körüli férfi szobakonyhás albérletében tisztaság, rend. Halkan szól a magnó, duruzsol az olaj kályha.-Nem szeretem a felfordulást - mondja. - így, télen annyi mindent behord az ember a lakásba, állandóan takarítani kell. Évekkel ezelőtt elváltam. Hétezer-négyszáz forintból élek, ha akad egy kis mellékes, a munkát megcsinálom. Mielőtt begyújtok, kiszellőztetek, hogy napközben ne kelljen annyit nyitogatni az ajtót. Fogytán a tüzelőolaj, és nem tudom, miből fogok vásárolni.- Ügy tűnik, nem rajong a téli hónapokért...-Gyűlölöm őket. Egy csomó plusz költséget jelentenek és ráadásul ilyenkor alkalmi munkát is nehezen talál az ember. Van egy kisfiam, róla is gondoskodnom kell. Alig várom a tavaszt. □ □□ Egyre gyakrabban találkozunk a régi mondásokkal: Mindenki a maga szegénye. A szegénység nem szégyen. - De lassan rátelepednek lelkünkre is ezek az együgyű féligazságok. SZARKA JÓZSEF Valaha működött itt Pakson egy szülőotthon, a Kossuth Lajos utcában. Az épületet ma is megtalálhatjuk, a gólyafészek még áll a tetején, jelezvén korábbi funkcióját. Jelenleg szociális otthonként hasznosítják. A szülőotthon működéséről, valamint megszűnésének okáról kérdeztem az intézmény egykori vezetőjét dr. Csók Sándor szülész-nőgyógyászt:-Ezt az otthont 1952-ben alapították, a szekszárdi kórházhoz tartozott. Akkoriban országszerte sok ilyen kicsi szülészetet hoztak létre, főképp az otthoni szülések elkerülése végett. Engem 1962- ben helyeztek ide vezető orvosnak. Nagyon rossz körülmények fogadtak, a legalapvetőbb dolgok hiányoztak. A betegszám is kevés volt, elnéptelenedett a szülőotthon. Ebben az áldatlan állapotban kezdtem meg tevékenységemet. Felszereltségünk messze nem volt kielégítő, ám a legjobb szakembergárda állt rendelkezésemre. Ez is hozzásegítette az otthont ahhoz, hogy a megye egyik legjobb szülőotthonává nője ki magát. SzekszárdróKO is jártak ide a kismamák és a megye határain túlról is érkeztek ide szülni. Neves személyiségek is megfordultak az intézmény falai között, s országos jó hírnek örvendett. Húsz ágyról harmincöt férőhelyesre bővült és kisebb korszerűsítéseket is végeztünk (szennyvízelvezetés, fürdőszobák). Az egészségügyi felszerelés változatlanul rossz volt, mégis a megyében itt volt a legkisebb arányú csecsemőhalálozás. Hidegzuhanyként érte a lakosságot is a hír, amikor 1979-ben megszüntették a szülőotthont. A hiányos felszereltséggel és a szekszárdi, dunaújvárosi kórházak közelségével indokolták, ám teljes egészében a vezetőségen múlott - mondotta dr. Csók Sándor. A közelmúltban ismételten felmerült a kérdés Pakson egy szülőotthon létrehozásáról Erről dr. Molnár Klára vállalkozó háziorvost, önkormányzati képviselőt, az egészségügyi és szociális bizottság elnökét kérdeztem:-A jelenlegi helyzetben irreális lenne egy helyi szülészet beindításáról beszélni. Rendkívül nagy költséggel lehetne csak létrehozni, üzemeltetni egy ilyen korszerű egészségügyi intézményt, és itt a kórházakra is gondolok. A legutóbbi testületi ülésen többen is felvetették a kérdést a szülőotthon ügyében, ám az önkormányzatnak nem áll módjában támogatást nyújtani ehhez. Ha azonban valaki vállalkozói szinten belevágna, akkor természetesen mi orvosok is melléállnánk, de a vállalkozói megoldásnak - a magas költségek miatt - kicsi a valószínűsége. PRÉHÁZI ILDIKÓ
