Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-03-23 / 6. szám
12 1994. március 23. PAKSI HÍRNÖK Aranyból volt a középút... (fMm <MmMw <fm Glósz Lajos, a Vak Bottyán Gimnázium igazgatója a pedagógusi pályán eltöltött negyven évi munkájáért jubileumi jutalomban részesült. A jutalmat a közelmúltban Bor Imre polgármester nyújtotta át a Városházán a nyugdíj előtt álló igazgatónak. A polgármester pezsgős koccintás mellett megköszönte eddigi munkáját és jó egészséget kívánt az elkövetkezendő évekre. Glósz Lajos Ózdon született. Édesapja hadifogságban halt meg, édesanyja egyedül nevelte. Középiskolai tanulmányait a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban végezte. Érdeklődött a régészet és a történelem iránt és tanárai biztatására 1953-ban a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakára került, ahol középiskolai tanári oklevelet szerzett. A diploma megszerzése után 1957-ben került Paksra, az akkori I-es számú - ma Bezerédj - Általános Iskolába. Tanári munkája mellett 1958-ben újra megkezdte tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, földrajz szakon, ahol 1962-ben diplomázott. Közben 1959-től a gimnáziumban tanított, ahol 1968-ban igazgatóhelyettesnek nevezték ki, majd Kovács Győző igazgató nyugdíjba vonulása után, 1970. január 1-jétől az igazgatói tisztet látja el a mai napig. Beszélgetésünk során életéről, munkájáról, további terveiről kérdeztem.- Az általános iskolában vagy a gimnáziumban tanított szívesebben?- Nehéz kérdés. Az általános iskolában két évig tanítottam, VVI.-os fiúosztálynak voltam az osztályfőnöke. Szívesen emlékszem vissza erre az időszakra. Nem bántam meg, hogy két évet ott tanítottam. Kedvesek voltak a kollégák, szerettem a kedves, lelkes fiúosztályt, sok kedves emléket őrzök róluk. Eredetileg a tizennégy-tizennyolc éves korosztály tanítására készültem, természetesen szívesebben tanítom a gimnazistákat, bár az általános iskolának is megvolt a maga varázsa.- Mennyivel más egy igazgató élete, mint egy tanáré?- Igazgatóként, „munkáltatóként” a felnőttekkel foglalkozva nemcsak kellemes feladatoknak kellett eleget tennem. A tanítás szinte mindig több sikerélményt jelentett számomra. A tanári pályának a szépsége, a tanulókkal való kapcsolat, a kölcsönös együttműködés felejthetetlen. A felnőttekkel bonyolultabb az együttműködés. Most jogosan tehetné fel a kérdést, hogy akkor mi a helyzet a felnőttoktatással, mert ők egyben felnőttek és diákok is? Természetesen ez részben más, talán még nehezebb.- Van-e valaki, akire szívesen emlékezik, aki esetleg segített önnek pályája kezdetén? - A pályaválasztásnál a Földes Ferenc Gimnáziumból a történelem-földrajz szakos tanárom, Bándi Géza tanár úr hatott rám. Valamint a sok könyv, amit annak idején nagybátyám házikönyvtárában elolvashattam. Az egyetemen tanáraim a tudományos pálya felé irányítottak. A szegedi magánéletem azonban úgy alakult, hogy a városból eljöttem, Paksra kerültem, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Számomra különleges volt az akkori paksi légkör, rövid idő alatt meg lehetett szeretni ezt a helyet, gyorsan befogadtak és végleg Pakson maradtam.- Mikor volt könnyebb tanítani, együttműködni a tanulókkal, régen vagy most?- Sok minden történt azóta, hogy a pályára léptem. Számos változás, sok reform tanúja voltam és itt nemcsak az oktatási reformokra gondolok. Azt hiszem, sikerült a szélsőségektől távol maradnom, azt a bizonyos arany középutat tartanom. Most gyorsan változó világban élünk. Kevés idő jut egymásra és ez a tanárdiák kapcsolatban is érződik. Régen mintha többet lettünk volna együtt, talán jobban tudtunk kontaktust is teremteni. Lehet, hogy ezt a koromnál fogva én másképpen látom, mint a fiatalabb kollégák.- Talán a tanulói tiszteletadás is más?- Nekem nem voltak különösebb konfliktusaim, ha adódtak, mindig megbeszéltük. Az évtizedek során a viselkedési kultúra sokat változott. A változás érvényes a pedagógusokra is, egy nyugdíj felé közeledőnek más a viselkedéskultúrája, mint a fiatalabb pedagógusoknak. A mindenkori diákokkal azonban mindannyiunknak megfelelő kontaktust kell teremteni, mert csak így várhatunk pozitív változást e téren.- Van-e valami kellemes élménye, amiről szívesen beszélne?- Sok régi diákommal ma is jó kapcsolatban állok. Sok osztályra emlékszem szívesen. A kirándulások is mind kellemes emléket idéznek.- Szabadidejét mivel tölti?- Különleges hobbim nincs. Sok minden érdekel, szívesen olvasok, olvasmányaim változatosak. Nyáron többször utaztunk feleségem, fiam és leányom társaságában.- Nyugdíjazása után milyen tervei vannak?- Aktív pihenést tervezek, de konkrétumokat nem tudok mondani, jelenleg még a tanév befejezése a feladatom.- Engedje meg igazgató úr, hogy munkatársaim nevében is további jó egészséget kívánjak! H. M. Glósz Lajos tanítványai körében
