Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-03-23 / 6. szám
10 1994. március 23. PAKSI HÍRNÖK Gondolatok egy demonstrációról Sok hűhó semmiért? A korrektségről és pártatlanságról „Törésvonalak” mentén Tisztelt Főszerkesztő úr! A Paksi Hírnök február 23-i számában olvastam egy cikket - Aggodalmak Paks város jövőjéért címmel. Én is aggódom érte, s ez az aggodalom szülte a csatolt anyagban a nem elkötelezett, de annál racionálisabb - gondolatokat megfogalmazni. Talán nem szerénytelen kérés, hogy e gondolatok is helyt kapjanak a Paksi Hírnökben. A gondolatsor segít talán helyre tenni a hozzá nem értésből, a dilettáns szemléletből fakadó hangulatkeltést. Szeretném remélni, hogy fáradozásom nem volt hiábavaló. A következő parlamenti választások alkalmával felpezsdült a politikai élet. Kisebb és még kisebb politikai pártok lendültek munkába, ki újsághirdetés révén, ki demonstráció szervezésével igyekszik magának pártoló tagokat szervezni. Jó pár évvel ezelőtt szerveződött már egy ilyen jellegű demonstráció, ami DUNAGATE néven íródott be történelmünkbe. A folytatást ráhagyva a következő generációra, boldoguljon vele az, ahogy tud, legfeljebb ismét fel lehet majd „melegíteni” a témát. Az viszont már biztos, hogy több természeti, anyagi és erkölcsi kárt okozott eddig a félbehagyott „mű”, mintha az eredeti terv szerint létesült volna meg. Most egy ATOMGATE van kialakulóban, kérdés, hogy az új arlament „vevő” lesz-e rá, hajlandó-e belemenni egy ilátástalan presztízsvitába’ Az egyik ilyen sarkalatos vitatéma az áramdíjkedvezmény kérése, megadása. Az nyilvánvaló, hogy nem a helyi vezetők - PA Rt; Polgármesteri Hivatal - adomnem adom hozzáállásán múlik. Felsőbb szintű a kérdés eldöntése, ott „fent” viszont más optikával vizsgálják a kérdést, a jogcím megadása is kérdéses. Van nagy számú, kimutatható egészségkárosodás? Vagy „veszélyességi” pótlék adása indokolt? Ilyen alapon azonban sorba állhat a fél, az egész ország! Kezdve azon városokat, ahol ipari üzemek működnek. Lásd Tatabányát, Ózdot, Miskolcot, Pécset stb. Pécs egyik felén az uránbánya osztja „áldásait”, másik felén az erőmű szórja tele a várost a kénes pernyéjével. Ott már titokzatos légúti megbetegedéseket is tapasztaltak. De sorba állhatnak azok a települések is, melyek a nagyobb folyók mentén vannak, kitéve az árvizek pusztító hatásának. Sorba állhatnak azok a települések is, melyek tektonikai törésvonal mentén helyezkednek el, kiteve a várható földrengés pusztító erejének. Sorba állhatnak azok a települések is, melyek az ország déli határa mentén vannak, kitéve a háborúskodás, a bérgyilkosok veszedelmeinek. Van ebben az áramdíjkedvezményben még egy zavaró motiváció. Úgy szól a szöveg: el kell takarítani Paksról az atomot, mert veszélyes a környezetére, az egészségre. Ha áramkedvezmény van, akkor már nem is veszélyes? Ebből adódik egy másik kérdés: el lehet takarítani Paksról az atomot’ A beszélgetést szokták azzal kezdeni: van egy jó hírem... Nos, Paks vonatkozásában az lenne a jó hír, ha sikerülne egyezségre jutni olyan külföldi partnerrel, aki tudná fogadni Paks ilyen-olyan hulladékát. Kérdés azonban, hogy ez milyen időtartamra vonatkozna, nem utolsósorban, mennyit kellene érte fizetni. Ám egy szerződést ilyen-olyan kifogásokra való hivatkozással bármikor fel lehet bontani. Ebben az esetben pedig minden kezdődik elölről. A másik jó hír lenne, ha az ország területén akadna olyan település, mely vita nélkül fogadná Paks hulladékait. De, ahogy itt berzenkednek e hulladékoktól, máshol is hasonló fogadtatásban lenne része (lásd: Ófalut). Gondolom az is blőd eljárás lenne, hogy e hulladékokat kamionokra pakolnak fel, körbejárnák vele az országot és minden vármegyeház kapuján döngetve és kínálgatva: van egy kis folyékony radioaktív hulladékunk, fogadjátok be, ismét másutt, jaj, van egy kis szilárd radioaktív hulladékunk, fogadjátok be, majd megint máshol: jaj, van egy kis kiégett üzemanyagkazettánk, fogadjátok be stb... Ugye, ez nem megy. Marad tehát ott, ahol keletkezett, a PÁ Rt. területén. De ott sem lehet vagonokban tárolni, sem kutyaólszerű tákolmányban, hanem a vonatkozó biztonságtechnikai előírásoknak megfelelően. Hogy ezek a radioaktív hulladékok ne szaporodjanak, le lehet állítani az erőművet. Más kérdés, hogy ismerve az ország energetikai helyzetét, meg lehet-e tenni e lépést! Aligha 15-20 éven belül. Ám, ha úgy döntenének mindezek ellenére, akkor sem lehet az erőművet úgy bezárni és magára hagyni, mint egy konzervgyárat, egy szénosztályozót! Ha sehol másutt nem lehet elhelyezni a radioaktív hulladékokat, berendezéseket, számolni kell azzal, hogy maradnak Pakson. Akár tetszik valakiknek, akár nem! Ez ténykérdés! Maximum, amit meg lehet tenni, hogy a reaktorépületet, a primerköri részeket a bennük lévő berendezésekkel együtt Csernobilhez hasonlóan, be lehet betonozni. Esetleg más megoldás is lehetséges, de a lényegen nem változtat! Paksnak is lesz egy nevezetessége, egy szarkofágja, egy piramisa! Nem hiszem, hogy a jövendő kormányzat magára vállal még egy DUNAGATE témát, s ha végig gondoljuk a számba vehető lehetőségeket, Paks olyan egyirányú utcában van, amin vagy becsülettel végigmegy, vagy olyan zsákutcába kerül, melynek egyelőre beláthatatlan következményed esznek. Ennek akkor áll fenn a veszélye, ha dilettánsok akarják a jövőbeni történéseket irányítani. Kérdés tehát: mi értelme és haszna van olyan huzakodásnak, amivel érdemi változtatást úgysem lehet elérni. Számomra úgy tűnik, hogy ezen demonstrációk értéke - szokták mondani - sok hűhó semmiért! A szólásoknál maradva: a mór megtette a magáét, a mór mehet? Egy kis magyarázatként szolgálva. Ismerve Paks sokszázéves történetét, a várost igazából országos hírűvé, nemzetközivé az erőmű tette. Paks, az erőmű révén jutott hozzá a szociális, egészségügyi, sport és egyéb infrastrukturális intézményeihez, ezek nélkül aligha tudott volna például Dunaszentgyörgy, Dunaföldvár, Bölcske, Madocsafölé emelkedni, ezek közigazgatási centrumává válni. Az erőművi dolgozók országos átlagot is meghaladó jövedelme tette lehetővé, hogy olyan szolgáltatási struktúra alakuljon ki, mely képes felszívni e többletjövedelmet. Ez egyben az itt élők gazdagodását is eredményezte, azokét is, akik valamilyen egoista megfontolás alapján erőműellenes hangulatot keltenek. Az is biztos, hogy nem Paksnak jutott volna az a szerep, hogy olimpiai, világbajnokot adjon az országnak. Nemcsak az erőmű dolgozói építettek milliós értékű ingadanokat, hanem azok is, akik az erőmű dolgozóiból „élnek”. Ha most egy varázsütésre mindezeket az értékeket semmivé lehetne tenni, Paks viszszazuhanna abba a miliőbe, mint a környező települések. Ha az erőművet maholnap leállítják, szélnek eresztik az ott dolgozó több ezer embert, Paks is abba a válságos helyzetbe kerülne, mint például Tatabánya, Ózd, Miskolc, Komló -, ahol meggondolatlan, erőszakos visszafejlesztést követtek, követnek el. Az erőmű létrehozott itt egy nemzetközileg is elismert csúcstechnológiát, szellemi bázist, a többezres munkanélküliség sem fenyegeti az idetelepült lakosságot. Ha a mór elmegy - elküldik -, nem túlzás azt állítani, hogy ami marad, egyenértékű lesz a nagy nihillel. Ez lenne a közakarat, a paksiak akarata’ A Magyar Értelmező Szótár 515. oldalán a HARAKIRIT így definiálja Saját vesztünkre elkövetett végzetes hiba Aki tehát az erőmű ellen is agitál, tudattalanul vagy tudatosan a nem létezésnek ezta módját is választja. MÁRMAROSI MIKLÓS nyugdíjas Paks.Rajk László u.2. Ott voltam a Szarkofág Nélküli Jövőért Egyesület február 26-án rendezett tömeggyűlésén. Tetszett az egyesület célkitűzése, mely - ha jól értettem - következő: kénytelen-kelletlen tudomásul vesszük az atomerőmű működésének tényét, remélve, hogy a gazdagodó ország mielőbb kiváltja azt kevésbe veszélyes energiaforrással. Az erőmű működéséből fakadó meglévő és potenciális veszély vállalásáért azonban ellenszolgáltatást várunk az atomerőmű környezetében élők számára. Az újabb veszélyforrást jelentő hulladéktároló építéséről viszont hallani sem akarunk. Tiltakozunk az erőmű privatizációja ellen, és ragaszkodunk a létesítmény társadalmi ellenőrzéséhez. Tetszett az Energiabizottság és az Alternatív Zöldpárt küldöttének okos, higgadt érvelése és javaslatuk, hogy a létesítmény működését független (a PA Rt.-tól független) szakértőkből álló bizottságnak kell megvizsgálnia. (Teller professzor urat - noha nagyra becsüljük - nem tartjuk függetlennek!) Előbb magam is szívesen szót kértem volna. El akartam mondani, válaszként Figler képviselő úrnak, hogy a PA Rt. által fizetett iparűzési adó (bármilyen tetemes összeg) nem a „félelem bére”, nem a veszély vállalásának kompenzációja, hiszen jövedelmének megfelelő mértékben minden iparűzo fizet ilyen adót. Az is nyilvánvaló, hogy ez az összeg Paks városát illeti meg, ahogy a Dunai Vasmű által fizetett adó Dunaújvárost stb. Dunaszentgyörgy és a veszély sújtotta többi község éppen a most követelt kompenzációból részesülhet, és kell is részesülnie. Szóval magam is hozzászóltam volna, elmondandó, hogy az extra veszélyt jelentő vállalat igenis ossza meg extraprofitját a veszélyeztetettekkel, méghozzá ne csak saját dolgozóival, hanem valamennyi érintettel, paksival és nem paksival egyaránt Én persze Pakson nemcsak az áramkedvezményt tudnám elképzelni ellenszolgáltatásként - Paks gázellátásának biztosítását vagy a hő- és melegvíz-szolgáltatásnak az óvárosra történő kiterjesztését éppúgy méltó kompenzációnak tartanám, mint a színvonalas vasúti személyforgalom visszaállítását! De nem szóltam, mert nem tetszett, s így kedvemet szegte egyik-másik hatásvadászra sikeredett „hordószónoklat”, a polgármester és a képviselő-testület személyét sértő mocskolódás, közbekiabálás. (A névtelen közbekiabáló olyan, mint az orvlövész! Felelőtlen mocskolódás nem használ az ügynek: elriasztja a gyűléstől a jó érzésű emberek egy részét. A rendezőknek meg kell gátolniuk az ilyet, ha számítani akarnak a tisztességes polgárok megjelenésére!) Nem tetszett, hogy egy idő után már régen nem a lényegről volt szó, hanem haszontalan szópárbaj zajlott Mellesleg nemcsak a gyűlésen elhangzottakkal kapcsolatban vannak fenntartásaim. Nem tetszik az sem, hogy máris akadt a rokonszenves egyesületnek olyan tagja, aki az így szerzett népszerűséget akarja képviselőséget kamatozó politikai tőkévé kovácsolni. Más oldalról nem tetszik az sem, hogy a helyi médiák nem épp pártatlanul állnak a „törésvonal” mentén: az egyesület megalakulása óta (a kellő tájékoztatás ürügyén) mást sem hallok a városi televízióban, mint az atomenergia célzott vagy burkolt himnuszát, de nem topta be magát az olvasók szívébe a Paksi Hírnök a címben idézett cikkének írója sem. A város polgárai, mint tulajdonosoké?), elvárják ezen orgánumoktól a korrekt tájékoztatást! Vagy - ha mint hallottam -, a PA Rt. a városi televízió „társtulajdonosa”, akkor különüljön el jól érzékelhetően a PA RL propagandaanyaga! GÁIOSI JÁNOS tanár Paks, Bástya utca 6. A szerkesztő megjegyzése: A működő demokráciához hozzátartozik a szabad - akár sajtóban történő - véleménynyilvánítás joga. Levélírónknak is jogában áll nyilvánosan véleményt formálni, nekünk is jogunkban áll felhívni figyelmét az alábbiakra: 1. Nincs tudomásunk olyan szándékról vagy tényekről, ami a TelePaks Városi Televízió műsorait az atomenergia „célzott vagy burkolt himnuszává” tenné. 2. Hogy egy cikk szerzője szimpatikus vagy sem az olvasónak, ez magánügye, a Törésvonalak című cikk témája viszont közügy. Sajnálatos, hogy a levélíró nem tesz említést eme közügyben konkrét véleményről, gondolatokról - a cikkhez kapcsolódóan. 3. A korrekt, pártatlan tájékoztatás követelményét hangsúlyozza levélírónk. Mindez az áramdíjfizetési kedvezménnyel kapcsolatos demonstrációkról szóló, Paksi Hírnökben megjelent - fotókkal is illusztrált - tudósításainkban megtörtént. 4. Jó lenne, ha olvasónk mielőtt bírálatra vállalkozna írásainkról - előzetesen el is olvasná azokat a Paksi Hírnökben.
