Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-03-23 / 6. szám
8 1994. március 23. PAKSI HÍRNÖK Beszélgetés a bölcskeiekről a Dunaferr Rt.-ben Elmúlt a csodavárás éve A vas és acél országának ötvenes évekbeli szocreál stílusában épült Dunai Vasmű irodaépülete előtt még többségében keleti autók parkolnak. Dél van, Dunaújvárosban a műszakváltás még messze, csak a távoli füstfelhők mutatják meszsziről, a kohók dolgoznak. Az üzem területére egyenesen lehet bejutni a gyári bejárón át, míg az irodaépülethez - balról - külön bejárati ajtón jutok be a fogadóépületbe. A több mint tízezer dolgozót foglalkoztató cég már új szervezési struktúrában irányítja üzemét. Stratégia - áll az eligazító táblán mondjuk a tervosztály helyett. Feljutván az emeletre, a folyosón szintén új megnevezések olvashatók az iroaák ajtaján: privatizáció, humánfejlesztés és a többi. Nos igen, 1994-et írunk, folyik a piacgazdálkodás, de hol vannak a piacok? Acéltonnák milliói Hol van a piaca annak a hetvenmillió tonna eladatlan acélárunak, melyet szerte a világon állítottak elő, ebben benne van a Dunai Vasmű 1,2 millió tonnája is - mondja dr. Zsíros Mária, a fent említett humánfejlesztési igazgató. Őt azért kerestem fel, hogy megtudakoljam mi lesz a sorsa annak a százötven dolgozónak, aki Bölcskén a Dunaferr Fejlesztő és Karbantartó Kft profitcenterében dolgozott -, amíg a bölcskei profitcenternek volt megrendelése. Ez a megrendelés évek óta csökkenő tendenciát mutatott - mondja dr. Zsíros Mária -, az acélipar válságban van szerte Európában, így hazánkban is. A kft. tevékenysége veszteségessé vált, belső piac nincs. Nincs, mert elmúlt a csodavárás éve, ami volt a rendszerváltás kezdetén. Nem következett be gazdasági fellendülés, ami a honi acéliparnak megrendelésállományt jelentett volna. Nincsenek még koncessziós pályázatok utakra, hidakra, ami az acélszerkezetek gyártását vonná maga után. Sorolja a sok nincsent az igazgató. Az Expo is igencsak távoli a dunaújvárosi kohók számára. Katasztrofális embargó A világban is vége az elrettentés politikájának, békés célokra kell a vas. Környezetvédő iparágaknak kell környezetvédelmi berendezéseket gyártani. De ez még számunkra igencsak a távoli jövő - vélte dr. Zsíros Mária. A dunaújvárosi gyáróriás külföldi piacokra csoportosította át a termelését, de ekkor megjelent a déli szomszédainknál felállított embargó. A hazai acélgyártás fellegvára 1992-ig nem volt veszteséges - hallgattuk -, de a tavalyi évben megjelent embargó katasztrofálisan hatott a vasműre. Volt olyan időszak, amikor a gyár egész havi termelése bent volt az üzemben, nem tudták behajózni. Másfél milliárdos veszteség árán sikerült - az ENSZ engedélyével - részben hajón, jelentős mennyiséget pedig közúton, vasúton eljuttatni a célállomásra az acélárut, de mára nincs az a tulajdonos, aki ezt finanszírozni tudná - mondta beszélgető partnerem. Az elmúlt nyár folyamán csökkentették a termelést Dunaújvárosban, de a kemencék leállításáról itt szó sem lehet, mert ha a kemence egyszer kihűl, milliárdos veszteség árán lehet ismét felfűteni - avattak be az acélgyártás rejtelmeibe. Nos, ebben a hatalmas termelési gépezetbe tartozik a bölcskei üzem is, melyet tízéves lízingszerződés alapján üzemeltet a vasmű - mondta Sárközi György, a vállalatfejlesztési és privatizációs igazgató, a Dunaferr Rt. Igazgatóságának tagja.- Tíz évvel ezelőtt, itt Dunaújvárosban szűk volt a kapacitás, ezért is került sor a tízéves lízingszerződésre. Gondolja el! Nem volt dolgozónk, szükség volt az emberekre, munkaerőhiány volt! - idézi fel a kora nyolcvanas évek tervgazdálkodásos szocializmusát- Az országban folyó beruházások acélszerkezeteinek gyártásához, karbantartásához szükség volt a bölcskei százötven ember munkájára is. De a beruházások szerte az országban szép lassan elfogytak, a bölcskei gyárnak két éve nincs munkája, már 1992-ben veszteségesen termeltek, az elmúlt évben szintúgy. A veszteséget mára pedig nincs aki finanszírozza, itt már a piac könyörtelen. Tájékoztatás a munkásgyűlésen Az ott dolgozó embereket nem lehet bizonytalanságban tartani - vette át a szót dr. Zsíros Mária. - A rémhírek pedig egyre terjedtek. Február elején munkásgyűlés keretében tájékoztattuk a dolgozókat a fennálló helyzetről. Folyamatban van az egyéni elbeszélgetés. Átérezzük, mit jelent a döntés a Bölcskén élők számára. Jó hír, hogy Dunaújvárosban acélszerkezeti gyár üzembe helyezésére kerülhet sor a közeljövőben, melynek üzemeltetéséhez Bölcskéről is szükség van dolgozókra. De - sajnos - kb. ötven főt nem tudunk tovább foglalkoztatni. Nekünk az az ötven dolgozó fáj a legjobban - tette hozzá dr. Zsíros Mária. Mert az itt munkát vállalók ugyanolyan tagjai voltak a cégnek, mint dunaújvárosi tár- ik. Közösen az önkormányzattal Felvettük a kapcsolatot a község önkormányzatával, miszerint a cég támogat minden olyan kezdeményezést, amely az esetlegesen tovább nem foglalkoztatott dolozók átképzésére irányulna. Minen segítséget biztosítunk e témában. Mi azt szeretnénk, hogy a Kollektív Szerződésben előírt végkielégítésen is túl, Bölcskén megnyugtatóan rendeződjön a dolgozók sorsa. A gyár bezárására a határidő eszmei - vélte az igazgató, a munkáknak ki kell futniuk. Ez rövid időn belül megtörténik, s ezután kerül sor a gyár bezárására, az őrzésére, állagmegóvásra. Ez is néhány dolgozó foglalkoztatását jelenti. Mi nagyon szeretnénk, ha ezt az ipari termelésre igencsak alkalmas üzemépületet befektetés céljára hasznosítani lehetne. Ez ügyben is megragadunk minden lehetséges eszközt - fejezte be a beszélgetést dr. Zsíros Mária. EÖRDÖGH GABRIELLA
