Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-03-09 / 5. szám

PAKSI HÍRNÖK 10 1994. március 9-Paprikás Tóthék A fagyok hajnalban jönnek Ülünk paprikás Tóthéknál a Zápor utcai nagy sarokház nappalijában, ami tulajdonképpen két helyiségből lett nem is olyan régen kialakítva, amikor Tóth József és felesége a huszonötödik házassági évfordulóját ünnepelte. A háziasszony - Vilma - saját készí­tésű befőttel megrakott kompótos tálat tesz az asztal közepére, s az asztalra keiül a vácikai szőlőben érlelt saját termésű bor is. Messziről jöttek a földdel jól bánni tudó Tóthék e vidékre, hallom a nem­rég nyugdíjassá vált Tóth Józseftől éle­tük, s a sok munkájuk történetét Derecskén született Tóth József és Kiss Vilma. A második világháborút követő földindulásban kerültek szüle­ikkel Györkönybe, s hogy jól megállták a helyüket a dolgos svábokról ismert Tolna megyei településen, mi sem bi­zonyítja jobban, minthogy a Derecs­kéről jött Tóth család a paprikás Tóth néven lett ismert kömyékszerte. Jól állt a kezükhöz a paprika- és pa­radicsompalánta fél évszázada, meg most is. Tóth József már szántóföldi nö­vénytermesztő gépészként járta a földeket „Még kormos traktoron jártam a határt hétfőtől szombatig” - emlé­kezik vissza a „kolhozos” évekre. Egy Szuper Zetor volt az utolsó traktor még a hatvanas években amin még ült, mert azóta gépműhelyben dolgo­zott a biritói, majd a Paksi Állami Gazdaságban. A bor kóstolgatása közben szó esik a gyermekáldásról, mely a két csa­ládban, a Tóthéknál és a Kiss család­ban igencsak bővelkedett így a tízgye­rekes Tóth család fia ismerkedett össze a hatgyerekes Kiss családból származó Vilmával.- No, az esküvőnk - neveti el ma­gát Vilma asszony -, tudja nem kap­tunk vágási engedélyt a lakodalomkor disznóvágásra. Mert abban az időben volt a beszolgáltatás, a padlássöprés, no meg miegymás, ami az akkori pa­rasztságot sújtotta. De azért - feketén - vágtunk ám disznót, volt mit enni a lakodalomban. Igaz, hogy később szegény édes­apám internáltként három évet töltött feketevágásért-,de hát élnünkkellett! A Tóth házaspár Pakson vett ház­helyet. Vilma nem is akart idejönni - meséli Tóth József -, hisz akkor szinte itt volt a falu széle, már csak a szőlők voltak erre.- De aztán mégis felépült a házunk, 1965 karácsonyára már beköltöztünk, hoztuk a két legnagyobb gyereket, a kisebbik már itt született - sűríti éle­tének ezt az időszakát Tóth József. Vilma asszony addigra már a Kon­zervgyárban dolgozott, három műszak­ban győzte a munkát, később, amikor elkeáődött az építkezés Pakson az atomnak - mondja -, portás lettem az egyik eibés munkásszálláson, ott már könnyebb volt a munka, de nyugdíj előtt hat évvel kiléptem és a saját ker­tészetünket vezettem - meséli Vilma asszony. A kertészkedés nem volt új Tóthék számára, nemhiába nevezték őket paprikás Tóthéknak Györkönyben!- No meg tapasztalatokat szereztem az állami gazdaság százhektáros ker­tészetében is - veszi át a szót a nyugdíjas gépész.- A Vácikában először bérelt földön kezdtünk el kertészkedni Hüh, micso­da föld volt ez akkoriban! Teli volt tus­­kókkal, vízzel, évtizedekig nem dol­gozott rajta senki. Képzelheti, mi volt ott! Először is kézzel feltöltöttünk há­romezer négyzetméter területet De mindehhez képezni kellett magunkat - veszi át a házigazdától a szót Vilma asszony, a kertészetvezető. - A Budapesti Kertészeti Egyetemen hallgattunk előadásokat, mert amibe belevágtunk, ahhoz már több kellett, mint a két kezünk munkája. Először paradicsomot és paprikát termeltünk, aztán lett a francia barack. Eleinte természetesen nem volt fóli­ánk, de tizenhat éve elkezdtük a fóliá­zást. Az állami gazdaság százhektáros kertészete tönkrement, tőlük vettük meg a fóliavázakat, a paksi áfésszel meg szerződést kötöttünk, volt kedvez­ményes hitel, meg miegymás. Most három éve már nincs - teszi azért hozzá Tóth József. Vilma asszony felcsillanó szemmel meséli a terméseredményeket Négy mázsa uborkát szedtünk kettőszáz négyzetméteren. Büszkén meséli, hogy a kertészetükben holland szakember tartott bemutatót, s ez nem kis dolog, ha nézzük a hollandok mezőgazdasági kultúráját - teszi hozzá a világjárt szakavatott kertész -, 24 cm-es hegyes­paprika és a 18,2 cm-es fehér paprika, mindkettő HRF-fajta hagyja el a kertészetünket - büszkélkednek. No, de mindehhez azt is tudni kell, hogy a paprikamagot szemre adják. Tíz dekagramm tizenháromezer forint Itt mindenki pecsenyéje megsül... Régen várt kisvállalkozás Évekkel, évtizedekkel ezelőtt még természetesnek számított, hogy ott áll a pecsenyesütő a régi városközpont autóbusz-megállójánál. Nemcsak az utazóközönség, de a helybeliek is szívesen látogatták. A későbbi város­­rendezés során a Kereszt utcába került, ám az akkori tulajdonos Ma­gyar János bácsi betegsége, majd ha­lála nagyon hosszú időre megpecsé­telte sorsát. Sokan keresték, hiányol­ták az olcsó meleg ételt, amit gyorsan elfogyaszthat az ember. Fritcz József személyében végre akadt valaki, aki vállalta a kockázatot és pecsenyesütőt nyitott az óvárosban, az autóbusz­­megállóval szemben. Vele beszélgettem reményeiről, elképzeléseiről.- Mikor indította az üzletet?-Január 11-én nyitottam, pecse­nyét, hurkát, kolbászt sütök, de kap­ható nálam akár hamburger is. Ter­mészetesen éppúgy hozzátartoznak az üzlethez a különböző üdítők, mint a tea vagy a kávé, de értékesítek csoko­ládét és más édességeket.- Mennyi pénzt fektetett a vállal­kozásba?- Erről nem szívesen beszélek, an­nál is inkább nem, mert nem olyan régen indult az üzlet Hadd maradjon ez az én titkom. Azt azért elmond­hatom, hogy egyelőre mínuszban va­gyok.- Gondolja, hogy szüksége van az óvárosnak egy ilyen jellegű boltra?- Szerintem nagy szüksége van, itt a környéken nem működik olyan ven­déglátó egység, ahol igénybe vehet­nének a vendégek ilyesfajta szolgálta­tást. Itt nyugodtan étkezhetnek az átutazók vagy bárki betérhet, aki meg­éhezik, esetleg szívesen megiszik egy kávét, teát vagy üdítőt. Természetesen azt remélem, hogyha jobban megis­merik, megszokják, nekem is megéri majd működtetni, fenntartani a boltot Ezenkívül itt vannak a környékbeli is­kolák is, talán a gyerekek is meg­kedvelik az üzletet. Olyan árakat igyek­szem biztosítani, hogy megérje nekik is betérni hozzám, esetleg megvá­sárolni a reggelit vagy a tízórait. Az árakkal kapcsolatban egyébként ki­elégítőnek tartom a visszajelzéseket Szeretnék keresett árut kínálni, ameny­­nyire csak lehet olcsóm Én az óváros­ban észrevettem az ilyen jellegű üzlet hiányát. Mérlegeltem a lehetőségeket, a ke rés let-kínálat helyzetét és úgy gondoltam, megpróbálom.- Ön jól emlékezik még a régi városközpontra...- Igen, én is tősgyökeres paksi vagyok, ez egyfajta pluszként is felfog­ható akár az üzlettel kapcsolatban. Talán a régi város hangulatából is sikerül visszaadni valamit az ilyen vál­lalkozásoknak. Jelenleg nincs konku­renciám, így verseny nem alakulhat

Next

/
Thumbnails
Contents