Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-12-16 / 43. szám
Paksi Hírnök 1994. december 16. 115 Életünket és vérünket PRÉHÁZI ILDIKÓ Véradó napot rendeztek a közelmúltban a paksi konzervgyárban. A gyár dolgozói közül negyvennyolcán jelentkeztek véradásra, kettőjüktől nem vehettek vért az előzetes szűrővizsgálat alapján. A negyvenhat donor összesen tizennyolc és fél liter vért adott. Azoknak, akik vért adtak - Vida István munkaügyi osztályvezető szerint - négyórás pihenőt engedélyezett a gyár. Az erről szóló korábbi rendeletet, amelynek alapján ezt a pihenőt köteles a munkáltató kiadni, sajnos megszüntették - mondta dr. Czuczor Judit, a szekszárdi Vértranszfúziós Állomásról érkezett véradással foglalkozó csoport vezetője. Nemigen követik a konzervgyár példáját - folytatta a doktornő -, nem mindegyik cég engedheti meg magának a munkaidő-kiesést, mert nem fűződik érdekük ahhoz, hogy véradásra buzdítsák alkalmazottaikat. Az emberek lelkiismeretére bízzák, miképp tesznek. Ez a belső hang általában csak baj esetén szólal meg, amikor közvetlen környezetünkben szükségeltetik a segítség - állítja dr. Czuczor Judit. Kevés a véradó, pedig sok vérre lenne szükség a gyógyszerkészítéshez és vérátömlesztéshez. Életmentő műtétek vérhiány miatt nem maradhatnak el, ám kevésbé gyors beavatkozások igen. Abban az esetben, ha a beteget más megyei kórházba szállítják át, akkor az itteni vértranszfúziós állomásnak kell a szükséges vérmennyiséget biztosítani. Helyzetük egyre nehezebb, néhol mármár „tábori” körülmények között kell, hogy megszervezzék a véradást. Pakson még ebben az évben szerveznek újabb véradást. EÖRDÖGH GABRIELLA KÉRDŐJELEK LORINCEN Sárszentlőrinc eldugott helyen van, ide ipart nemigen lehet telepíteni, ennek nincs hagyománya. MÚLTAT ÁPOLNAK, JÖVŐT KERESNEK Behunyt szemmel is el tudnék autózni Sárszentlőrinc felé. Kertek a Kölesdi úton, jobbra Földespuszta és egy éles kanyar. A sárszentlőrinci főutcán régi parasztházak, új és kihalt egykori téeszudvarok, néha egy-egy idős néni ballag át bottal az úton. Ki tudja hová mennek? Takaros hófehér ház, oldalán babérkoszorúval: itt volt kosztos diák Petőfi Sándor Hittig uraméknál 1831-32- ben, amikor a sárszentlőrinci gimnáziumba járt. A több mint kétszáz éves templomtól nem messze néhány hófehér tomácos parasztház. Máris bennt vagyok a jelenben: Sárszentlőrinci Polgármesteri Hivatal. Hetesi Károly hasonló nagyságú településről, a közeli Pálfáról került ide. Tanult szakmája agrárszakember, de mivel a helyi Petőfi téesz két éve felszámolás alatt áll, a növényvédő szakember közéletre adta a fejét.- Öregszik és szegényedik a falu - mondja eltűnődve, miközben hellyel kínál. - A lélekszám néhány százzal haladja meg az ezret, ami nem lenne baj, de az idősebbek vannak többen. A négyszáz körüli munkaképes emberből száznyolc a regisztrált munkanélküli, kerülbelül harmincán újrakezdési kölcsönt vettek fel, de a pénz elfolyt, belőle újrakezdeni nem sokat tudtak - sorolja a száraz adatokat, amelyek mögött emberek, családok, gyerekek nehéz sorsa húzódik meg.-Az amúgy is lyukas szociális hálónkon csaknem húszán kicsúsztak, mert képtelenek együttműködni a polgármesteri hivatallal. A közalkalmazotti státus a településen biztos megélhetést negyven főnek nyújt és csak néhány üzlet ad munkát.- Az iskolában sincs pedagógus-utánpótlás — sóhajt fel -, s ez bizony rossz ómen! Más településekről járnak ide tanítani, de néhány házaspár, aki itt telepedett le, már épített házat. A Zsibora György Népfőiskolái Alapítvány segítségével szövőtanfolyam indult és a résztvevők egy részének az alapítvány biztos munkahelyet kínál, a termékeknek piacot, ami igen nagy szó. Abban is bíznak, hogy a felszámolás során megvásárolt egykori sertéstelep új tulajdonosa ismét mezőgazdasági tevékenységet kíván folytatni, és így néhány embernek ismét lesz munkája. Sárszentlőrinc eldugott helyen van, ide ipart nemigen lehet telepíteni. Hiú ábránd a falusi turizmus is. Egyedül az intenzív mezőgazdasági kultúra elterjedésével remélhető a kitörés esélye Sárszentlőrincnek.
