Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-12-16 / 43. szám
Paksi Hírnök 1994. december 16. a ÓNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK. 1994 - ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK, 1994 PAKS VÁROSA ÖNKORMÁNYZATOT ÉS POLGÁRMESTERT VÁLASZTOTT Országszerte, így Pakson is az elkövetkezendő négy évre szóló döntéseket hoztak a választópolgárok december 11-én. Önkormányzati képviselőtestületet, polgármestert, megyei közgyűlést és kisebbségi önkormányzatot választott a felnőtt lakosság. A szavazásra jogosult 15 119 paksi közül 6456 élt törvény biztosította jogával. A választók bizalmából RÁKOSI GUSZTÁV Nyugodt légkörben, csendben folyt városunkban a választási kampány. A jelöltek saját programjukról beszéltek, s nem egymás lejáratása volt céljuk. Jó jel ez az elkövetkezendő négy évre, hisz’ a most megválasztott képviselő-testületben sokszínű, különböző politikai beállítottságú emberek kaptak bizalmat. Az előző ciklusban sem vált politikai csatározások színterévé az önkormányzati testület, és remélhetőleg így lesz ez most is. A megválasztottak személye a biztosíték lehet, bizonyították már, képesek tenni a városért, felül tudnak emelkedni személyes érdekeiken, érzelmeiken, hajlanak okos kompromisszumokra. A választópolgárok bizalma is ezt fejezi ki. Paks városa a tehetősebbek közé sorolhatja magát, adva van hát az anyagi háttér az intézmények, az infrastruktúra működéséhez, a fejlesztések hosszú távra történő tervezéséhez. Napi aktuális gondok akadnak ugyan, de ezek sem feszitőek, s viszszaolvasva a frissen választott polgármester, képviselők programjait: nem is ismeretlenek előttük, szándékaik szerint a megoldások sem sokáig váratnak magukra. Bizonyára így is lesz, hiszen egyikőjük sem ígért lehetetlent. Nem is tehették, tudván, hogy a választópolgár nemcsak bizalmat ad, számon is kéri majd, hogy ki, hogy élt azzal. rácsony közeledtével mit is kívánhatnánk szebbet a paksi polgároknak, mint nyugodt, békés jövőt, a most megválasztott önkormányzati tisztségviselőknek pedig erőt, hogy valamenynyiőnk érdekében tevékenykedhessenek az elkövetkezendő négy évben. December 11. Árpád napja. Mintha Cseh Tamás dala járna a kora reggeli órákban: „minden hajnalon eső esik”. Helyhatósági választások ideje jár. Sokan úgy vélekedtek a választások előtt, hogy kevesen fogják megtisztelni a szavazóhelyiségeket, mivel az emberek kiábrándultak, elegük van a politikából, elegük van a be nem teljesült ígéretekből. Nem így történt, legalábbis a paksi első és második választókerületben. Pedig az esős vasárnap nem a legkedvezőbb egy ilyen esemény számára. Mégis, néhány perccel hajnali hat óra után a 2. számú választási kerület első szavazója leadta voksát. Takács Lajost arról kérdeztem miért tartja fontosnak, hogy a ködköpenyt viselő utpát semmibe véve, eljöjjön választani: - Nekem abszolút nem mindegy, hogy ki, kik fogják kormányozni ezt a várost. Reggel fél hét körül a 2. számú választási kerület szavazópolgárai közül nyolcán adták le voksukat. Az 1. számú szavazókörben a Bezerédj Általános Iskolában tízen, a Munkácsy utcai óvodában tizenegyen jártak. Hallgatni arany, beszélni ezüst, mondja a fáma. A megkérdezett szavazópolgárok közül csak kevesen árulták el választottjaik nevét. Egyre bátrabban szitált az eső, egyre konokabb lett a szél, mintha minden az óváElmegyünk szavazni ros szavazói ellen fordult volna, s mégis, egyre többen járultak az urnák elé. Mégis úgy tűnt, hogy Paks a délután folyamán rá fog cáfolni a hírekre, amelyek szerint a helyhatósági választásokat passzivitás, érdektelenség fogadja. A délután folyamán egyre több polgár kereste fel a szavazóhelyiségeket az első és a második számú választási kerületben. Mint a szavazatszedő bizottságok tagjaitól megtudtam, az óvárosban nyoma sem volt a közömbösségnek. Több helyen a délután folyamán sorban álltak az urnáknál. A kisebbségi önkormányzatról faggattam egy szavazóhelyiségből kilépő hölgyet. Mint mondotta, az égvilágon semmi problémája nincs a kisebbségek önmaguk támasztotta képviseletével, véleménye szerint mindenkinek joga van dönteni saját sorsa felett, mindenki tegye belátása szerint a dolgát, viselje életét, de tartsa tiszteletben a többiek munkáját, elvárásait is. Egy idős parasztember arról beszélt, ő nem remél, de ítélkezni sem kíván, számára állampolgári kötelesség szavazni, szerinte minden tisztességes ember urnához járul. Ő úgy gondolja, hogy azoknak, akik nem választanak nincs joguk számon kérni senkit és semmit. A Munkácsy utcai óvodában a szavazásra jogosult pol-
