Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-02-23 / 4. szám
199^. február 23-13 PAKSI HÍRNÖK A döntés a testület kezében van Művészeti centrum Pakson? Sokan - felnőttek, diákok egyaránt - örülnének annak, ha az Erzsébet Szálló épületében sikerülne létrehozni, városunk lakóinak több évtizedes óhaját teljesítve, a művészeti centrumot, ahol az egyéni zenélés, zenekari muzsikálás, a képzőművészeti, a tánc-, balett- és nem utolsósorban a színioktatás egy helyen folyna. Mindezt úgy, hogy a művészeti tagozatok betekintést nyernének egymás munkájába. Minderről a centrum első megálmodójával Hartmann Józseffel, a Zeneiskola igazgatójával beszélgetek.- Honnan és mikor jött az ötlet?- Pécsett, a Művészeti Gimnáziumban, ahol tanultam, a zenei, képzőművészeti, illetve később a tánctagozat egy helyen működött. Ez óriási élmény mindannyiunk számára és nagyon hasznos beszélgetések, viták is kísérték az ott töltött éveket. Máig érzem ennek hiányát Pakson, ahol a megvalósítás sokáig csak álom maradt A megvalósíthatóság igazán akkor öltött testet, mikor megtudtam, hogy az Erzsébet Szállóban lévő konyha más helyre költözött. A véletlenek szerencsés összjátéka, hogy októbertől nálunk tanít balettet a két híres tánctanár, Tomcsányi Éva és Wüensch László, akik tizenöt éve oktatnak Dunaújvárosban is. Az ő módszereik szerint is folyik a balettképzés Győrben és Budapesten, a balettiskolában. Pakson több intézménynek van szüksége profi balettesekre. A ritmikus sportgimnasztika, majoréit és valószínű, hogy a Tűzvirág néptáncegyüttes is igényli őket.- Konkrétan hogyan működne ez a centrum?- Főállású, kinevezett szakemberekkel, akik itt laknak, illetve ideköltöznének. A lényeg, hogy Pakshoz kössünk mindenkit. A képzés, az oktatás hasonló módon történne, mint a zeneiskolában, tehát délutáni oktatás keretében, mindegyik tagozatnál fakultatív módon. Mindössze a balettnél lenne annyi a módosulás - a mesterek kérésére -, hogy a tánctagozatos osztály egy általános iskolai osztályba járna, hogy a délelőtti órarendjükbe be lehessen iktatni a balettórákat.- Ezt melyik általános iskola tudná felvállalni?- A Bezerédi Általános Iskola. Mindez attól függ, hogy megkapjuk-e az igényelt helyiséget, illetve erre a költségvetést, vagy sem.-Ez mitőlfügg?- A márciusi testületi ülés dönt erről. Remélem, nem utasítják el a kérést. Az elutasítás magával vonná azt is, hogy így, ebben a formában sajnos a balettoktatást nem tudnánk folytatni. A gyerekek felnőnek, egyre többrétű képzést igényelnek, de jelenleg se gyakorlókorlát, se mosdó nincs, és mi zenészek is régóta helyhiánnyal küszködünk.- A pozitív döntés a környéken egyedülálló vívmány lenne - a város egészét tekintve -, mindennek mi lenne a kézzelfogható eredménye?- Sokkal nagyobb réteget lehetne az eddiginél közvetve és közvetlenül bevonni a művészetekbe. A diákokra és a szülőkre gondolok elsősorban. Az iskola nyitottsága miatt sokkal átláthatóbb lehetne a művészetek iránt ma még idegenkedők számára is - maga a tiszta művészet. Szilárd meggyőződésem, ha ez a Paksi Alapfokú Művészeti Iskola létrejön városunkban, kevesebb felhő lesz életünk égboltján, mert ennek köszönhetően több mindennek tudunk majd örülni, gyerekek és szülők, a családosok és magányosak, paksiak és környékbeliek, magyarok és külföldiek. Egyszóval mindenki. o. z. Valódi kis mesevilág Grafikák, kerámiák a kávéházban Grafikai és keramikuskiállítás nyílt február 3-án a Belvárosi kávéházban. Könyv István /«nos és Baksa Gyöngyi alkotásaival tökéletes összhangban állt Vivaldi zenéje, mely csendes kísérője volt Darvas Ferenc költő bevezetőjének. A költő néhány szóban méltatta Könyv István János munkásságát, majd saját verseiből olvasott fel néhányat. Baksa Gyöngyi kerámiái valódi kis mesevilágot varázsolnak elénk. A mécsessel megvilágított házikók, a királyi palota, a templom és az utcáról elmaradhatatlan ekhós szekér a mosolygós figurákkal - gyermekkorunkat idézi fel. A művész 1965 óta foglalkozik kerámiával. Rendszeresen dolgozik a Képcsarnoknak és a Művészeti Alapnak. Itthon és külföldön is egyaránt elismerik. Németországban és Ausztriában a Magyar Kulturális Hetek rendezvényein képviselte a magyar keramikusokat. Mint mondotta, szeret megbízásra dolgozni, szívesen vállal nagy feladatokat. Saját ötleteit is - mint a kiállításon látható meseország - megmintázza. A kerámiákon kívül Könyv István János grafikái tekinthetők meg a kávéház galériáján. A nagykanizsai születésű, Simontornyán élő művész 1977 óta alkot. Eddig tizennégy önálló kiállítását tekinthették meg az ország különböző városaiban. Munkájáról elmondta, hogy pontraszter technikával dolgozik, vagyis csőtollal, a pontok sűrűségével adja meg képeinek plasztikáját és formáját. Kedveli ezt a kötetlen technikát. Grafikái színes képzelőerőről, árnyalt érzelemvilágról tanúskodnak. A közeljövőben örömmel tesz eleget Darvas Ferenc költő felkérésének, hogy rövidesen megjelenő verses kötetét illusztrálja A kiállítás megnyitását magára vállaló költő szívesen tett eleget feladatának. Beszélgetésünkkor hangsúlyozta, hogy eddig nagy hiányát érezte egy csendes, hangulatos kávéháznak, ahol egy költő alkothat, társaival véleményt cserélhet. Szomorúan kell nyugtáznom, hogy a nagy számú kiküldött meghívó ellenére városunkat csak a televízió és a Paksi Hírnök képviselte. Pécsről, Szekszárdról, Simontornyáról érkezett vendégek körében kellemesen töltöttük az estét. A kiállítás március harmadikáig tekinthető meg, illetve az alkotások a helyszínen meg is vásárolhatók. HORVÁTH MARGIT
