Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)

1994-10-21 / 35. szám

1994. október 21. Paksi Hírnök 2> Sok tizenéves száguldozik városszerte: ki kerékpáron, ki robogón. Nem egyszer okoznak bosszúságot a forgalomban részt vevőknek és a járókelőknek. Már nem gyerekek, de még nem felnőttek, már nem félnek, s még nem érzik a ve­szélyt. Sokféle „szer­zeményen” lehet szá­guldozni. Manapság elterjed­tek a gördeszkák, néhányan ezekkel lélegzetelállító ugrá­sokat képesek produkálni. A kisebb akadályok nem jelen­tenek problémát, egyszerűen elszállnak fölöttük ezek a kis garabonciások - kéz, lábtö­résről egyelőre nem tudunk. Napokig figyeltem három fiatalt, ők nem gördeszkával, hanem görkorcsolyával szel­ték őrült tempóban az utcá­kat, nem egyszer, ha a forga­lom engedte, az úttesten. Hi­hetetlen ügyességgel kerülget­ték a járókelőket, de ha úgy alakult a járművek sem jelen­tettek problémát. Nem fogott ki rajtuk néhány tégla, ugrot­tak, szlalomoztak. Beczó Atti­la, Kuczkó Robi és Szili Zoli a guruló „triumvirátus”, mint mondják évek óta szerelmesei ennek a nem teljesen veszély­telenjátéknak.- Hányán görkorcsolyáznak a városban?- Pontosan nem lehet megmondani - válaszolja Ró­bert -, de a „kemény maghoz” úgy hatan tartozunk. Nekünk a görkorcsolya sokkal szimpa­­tikusabb a gördeszkánál. Mi nem sportolunk, nem járunk semmiféle egyesületbe, így gondoltuk, hogy valamit mégis csinálni kellene, ne csak lődörögjünk az utcán. Ismertem egy-két görkorist, néhányszor kölcsönkértem tőlük a „járgányt”, estem na­gyokat, de azért megtetszett, hát vettem én is egyet.-Sokan motoroznak, vagy bringáznak - veszi át a szót Attila -, mi túl általánosnak, túl hétköznapinak tartjuk ezeket a dolgokat, a korizás viszont érdekes. Az útra rit­kán megyünk ki, csak akkor, ha nincs olyan nagy forgalom, vagy ha nagyon rossz a járda. Elindulunk a Kishegyi útról, és lejövünk az óváros köz­pontjába. Ez a megszokott útvonalunk, de másfelé is já­runk.- Nem féltek az autóktól, nem „gázoltatok” még el senkit?- Eddig még nem volt prob­léma - jelenti ki Zoli -, igaz, egy autót még nem tudunk átugrani, de kikerülni min­denképpen. Szerintem ezt ad­dig lehet csinálni, amíg bírja az ember. Itt nem számít az, hogy mennyi idős vagy, fontos, hogy ne csússzon szét a lábad. Tudunk olyan ameri­kai városokról, ahol az öregek is koriznak. Lehet, vannak, akik szidnak minket, de erről mi nem tudunk. Igaz, olyan előfordult, hogy egy busz­sofőr ránk ijesztett az úton. Nem tetszett neki, hogy az úttesten megyünk. Nem lett semmi baj, megúsztuk.- Milyen sebességet tudtok el­érni?- Egyszer bemértek ben­nünket, akkor mentünk úgy 30-32 kilométerrel, de többet is ki tudunk hozni magunk­ból. Jó volna rendezni egy görkorcsolyaversenyt, csak az a baj, Pakson kevesen va­gyunk. Tudjuk, rendeznek ilyeneket az országban. Meg kellene szervezni.-Azontúl, hogy kellemes idő­töltést jelent, mi szól még a gör­korcsolya mellett?- Nem környezetszennye­ző. Igazuk lehet. Ráadásul mennyivel veszélytelenebb a robogó? Mennyivel veszélye­sebbek ők a járókelőkre, mint a járdán kerekező gyerekek? GÖ RK ORI SZARKA JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents