Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-21 / 35. szám
Paksi Hírnök 1994. október 21. Az utasokért vagyunk! MÁRMAROSI MIKLÓS Ez a szlogen olvasható a Volán Rt. által kiadott menetrendekben. Ezt azonban cáfolni látszanak az alábbi történések. Barátság úti végállomás, reggel hat óra huszonöt perc: közel két buszra való utas várja, hogy bepréselődjön az érkező egyetlen autóbuszba. A tumultusjelenet kritikán aluli. Morál, tolerancia, empátia, udvariasság egymás iránt? Elcsépelt szavak... Nagy Tamás harmadéves ipari tanuló velem tart: Tiszta röhej - mondja, miközben felszállunk a helyi járatra -, hogy 1994-ben úgy kelljen közlekedni, mint Bangladesben...- A bérlet ára közel hatezer négyszáz forint - kapcsolódik a beszélgetésünkbe Kováts Zsuzsa. Ő is Szekszárdra igyekszik, egy butikban eladó:-A tulaj nem téríti meg a bérletem árát, ám ha nem érek be fél kilencre, nyitásra, „lapátra” tesz, ismét munkanélküli leszek - mondja, reményekedik, hogy időre beér. Nem volt szerencsénk. Meg kell várni a pécsi járatot. E képeket elevenítem fel Nemeskéri Zsoltnak. Mondanivalójából csak a lényeget emelem ki: Az utasok szállítására vonatkozó előírások nem teszik kötelezővé, hogy minden utas számára ülőhelyet kell biztosítani... az autóbusz befogadóképessége a mértékadó... a jelenlegi szállítókapacitás elegendő. Az utasokkal is van baj, az utolsó pillanatig kivárnak, az utolsó járattal akarnak munkába-iskolába menni... (5 Nem tudjuk kellően megítélni, hogy a Volán Rt. tarifaemelését alátámasztó számítások menynyiben valósak, mennyiben csak a végeredmény alátámasztását igazolják - vélekedik Hajdú János, a paksi önkormányzat gazdasági bizottságának vezetője.- Javasoltuk ezért a polgármester úrnak, egy átfogó tanulmány elkészíttetését, melyben felmérnék Paks közlekedési koncepciójának valamennyi lehetőségét. Maradjanak a füstös, büdös autóbuszok, vagy helyettük legyenek trolivonalak. Várni, várni, várni... AHOGYAN FOGY AJARAT, ÚGY FOGY A BIZALOM... A Gemenc Volán Rt. tarifaemelési kérelmét az önkormányzat elutasította. A vártnál nagyobbak voltak az 1993. évi veszteségeink - kezdi a beszél, getést Nemeskéri Zsolt, a Volán Rt. területi személyforgalmi osztályvezetője. A veszteségeknek több összetevője van: például az üzemanyagárak változása és a megnövekedett költségek. Három javaslattal éltünk - fűzi a gondolatot tovább. - A viteldíjak emelése 28 forintra, vagy az, hogy az önkormányzat a bevételek és ráfordítások közötti különbözetet - mintegy 2,7 millió forintot - megtéríti cégünknek. A harmadik javaslatunk volt, hogy a helyi közlekedési elvet feladva, de azzal egyenértékű közlekedési feltételeket biztosítva a helyközi személyszállítási rendszer bevezetése. Igaz, hogy ebben az esetben drágábbak lennének a bérletek, de a Paks környéki autóbusz-útvonalakon felhasználhatók lettek volna a bérletek. Ez a Volán illetékesének olvasatában annyit jelent, hogy a helyközi, azaz a vidéki járatokat Paks belvárosa felé irányítanák, azaz azon végighaladnának. Arról nem szól ez a verzió, hogy mennyiben lenne ez a megoldás azonos értékű a korábbi közlekedési feltételekkel, arról nem is beszélve, hogy az utazás költségei így is drágulnának.-A munkáltatóknak kötelessége a bérletár 80 százalékának megtérítése - folytatja a Volán vezetője. - A diákoknak így is, úgy is jár a kedvezmény, egyedül a 70 év alatti nyugdíjasokkal lett volna gond, ám az önkormányzat a különbözetet segély formájában biztosíthatná. Ebben az esetben az önkormányzat megszabadulna egy a Volánnal történő, minden egyes tarifaváltozásnál elkerülhetetlen árvitától. Az önkormányzat gazdasági bizottsága azonban egyik tervezet mellett sem foglalt állást, noha megalapozottnak vélte számításainkat. Az időpontot nem tartották szerencsésnek, azaz a választások utánra halasztották a döntést.-Az előírások úgy szabályozzák a viteldíjak képzését, hogy egy „jól működő, megfelelően gazdálkodó szervezetnek a költségei megtérüljenek.- Mi is végzünk felméréseket, forgalomszámlálást - folytatja beszélgetésünket Nemeskéri Zsolt -, hogy pontos adataink legyenek számításainkhoz. Eszerint tudjuk majd meghatározni, mennyi járatritkítással tudjuk csökkenteni utaskilométerünket. Egy kérdésünkre válaszolva Hajdú János kifejtette: érdemes lenne megvizsgálni, hogy mennyiben lenne járható út Paks számára egy koncesszió keretében önálló közlekedési rendszer létrehozása, hogy azt majd pályázat útján egy vállalkozó üzemeltesse. MÁRMAROSI MIKLÓS
