Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-10-21 / 35. szám
Paksi Hírnök 1994. október 21. a Paks önkormányzatának költségvetése alapján - a lakosság számarányát is tekintve - az ország városai közül a „leggazdagabbak” közé sorolható. Az önkormányzati tulajdon fejlesztésére, korszerűsítésére 1994- ben mintegy 360 millió forint jut. Sokan akarnak ebből a pénzből megélni. Helyi és „vidéki” vállalkozók. A paksi vállalkozók, hogy ne maradjanak ki az „osztásból”, két éve megalakították a Paksi Építőipari Kisvállalkozók Egyesületét. „Megállapodást” kötöttek az önkormányzattal arról, milyen feltételekkel vehetnek részt e munkákban. A Virág utcai víztározó építésére jelentkezett paksi építőipari cég. sem / tt Épületes állítások ÉPÜLETÁLLÍTÁS HELYETT... Cudarul bánik-e a paksi önkormányzat a helyi építőkkel? Segítség! Omlik a fal! A magas löszfalakkal kapcso_ latos gondok érdekegyeztető találkozójára került sor október 11-én Dunaföldváron, ahol a Dunamenti Városok Szövetségének több polgármestere és országgyűlési képviselők ültek egy asztalhoz, hogy az akut problémakörre megoldást találjanak. A találkozón megjelent dr. Kovács Pál népjóléti miniszter, Dunaújváros, valamint Ecsődi László és Sződi Imre Fejér, illetve Tolna megye egy-egy körzetének országgyűlési képviselője, valamint Dunaújváros polgármestere Almási Zsolt, Dunaföldvár és Paks polgármestere, Kiss János és Bor Imre. A találkozón részt vett László László, a Belügyminisztérium illetékes főosztályvezetője. Megállapodtak a résztvevők abban, hogy halaszthatatlanul intézkedéseket kell tenni a magas löszfalak, illetve annak közelében élő lakosság védelmében. Mint az már lapunkban is korábban napvilágot látott, a tavasszal Dunaföldváron omlott le a löszfal, súlyos károkat okozva az ott élőknek. Hasonló gondokkal azonban más érintett települések is számolnak. Ezért a résztvevők arról határoztak, hogy kezdeményezik - egy kormány-előterjesztés keretében -, hogy pályázati úton pénzhez jussanak az érintett városok. Ebben a megoldásban a költségek felét az önkormányzatok, másik felét pedig az állam vállalná magára. Dunaföldváron huszonkét, Dunaújvárosban tizenegy és Dunaszekcsőn is több lakás közvetlenül veszélyeztetett a partközeli omlások miatt. A találkozó résztvevői arra számítanak, hogy a magas löszfalak veszélyelhárításának tervezett prevenciós programja 1996-ban indulhat. Ä„Megállapodásnak” eddig egy pontja valósult meg, beválasztottak a képviselő-testület gazdasági bizottságába - mondja Hegedűs György, az egyesület elnöke.- Ha „összeporszívózzuk” az egyesület tagjainak a pénztárából azokat a pénzeket, melyek az önkormányzat révén jutottak oda, úgy tíztizenötmillió forint is öszszejönne talán - veszi át a szót Etessy Gábor, elnökhelyettes.- Egy-két kivételtől eltekintve, csak telefonon kaptunk felkérést, ajánlattételre a hivataltól - mondja az egyesület egyik tagja, Varga János. - Eleinte haptákba vágtuk magunkat és készségesen kiszolgáltuk a megrendelőt, hiszen első a saját városunk érdeke. Reméltük: munkát is fogunk kapni. A későbbiek során aztán kiderült, hogy ezek az ajánlatok csak „bőrpapímak” kellettek, a komolyabb munkát a „vidéki” vállalkozók kapták meg. Vagy eleve olyan határidőt szabtak meg, amit felelősséggel nem vállalhattunk...-Ezért az egyesületi tagok - veszi át a szót ismét Etessy Gábor - Pakson, megyén, sok esetben országhatáron túl vállalnak munkát. Az ár nem lehet egyedül döntő szempont. Az egyik „vidéki” vállalkozó árait elemezve rájöttünk, hogy nem reális, nem korrekt. Az anyagárak, szállítási költségek, normák egységesek az ország területén. Egyedül a munkabérekben lehetnek eltérések, de versenyképes munkabért csak úgy tudnánk számolni, hogy a munkásaink csak a minimálbért kapnák papíron, a többit esetleg zsebből fizetnénk, vagy a TB-hez be nem jelentett munkavállalókat alkalmaznánk...-Az egyesületi tagok többségének olyan minősítése van, hogy az atomerőműben is felelősséggel vállalhatna munkát - fűzik tovább a gondolatokat a minőségről Varga János.-A vállalkozók kapacitásának döntő részét az erőmű köti le. Reklamáció még nem volt egyikünk munkájával kapcsolatban sem, ha lett volna, már rég nem léteznénk... Ugyanakkor az egyik nyíregyházi vállalkozónál minőségi kifogás miatt harminc százalékos díjcsökkentést alkalmazott az önkormányzat műszaki osztálya. Szavatosság, garancia. Erről is van véleménye Etessy Gábornak:-Ezek a vidéki „vállalkozók” egy-egy munkára toboroznak munkásokat, sokszor a vállalkozás is egy-egy munkára áll össze. Ha azután jogutód nélkül megszűnnek - mint például a szekszárdi Árkád Kft. - akkor oda a szavatosság, oda a garancia.-Azt is figyelembe kellene venni - folytatja a gondolatot Hegedűs György -, hogy a paksi vállalkozók a helyi önkormányzatnak is adóznak. Ha kevéssel magasabbak is talán a paksiak ajánlati árai, az SZJA, az iparűzési, a kommunális, a haszonjárművek adói „visszacsorognak” az önkormányzat pénztárába, a helyi önkormányzatot gazdagítják. Ami elveszik a réven, vissza-
