Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-30 / 32. szám
1994. szeptember 30. Paksi Hírnök 1 HŐGYÉSZI SZARVASBIKA UTÁN LÖH BÁTYAI ŐZBAKOT Gondolatai a kemény mérnöki logikát követik, szakmérnöki végzettsége van. Nukleáris környezetvédelmet oktat az ESZI-ben. Ágnes szeret vadászni is és mindezek mellett tökéletes háziasszony. Szakfolyóirat a dohányzóasztalon: a szakma tudományos eredményeit, változásait figyelemmel kell kísérni - jegyzi meg Csercsicsné Illyés Ágnes, az Energetikai Szakképzési Intézet tanára, a nemrégiben indult környezetvédelmi szak vezetője.-Hogyan kezdi meg átlagos hétköznapját?-Most, hogyha még nem köt le az iskola, hajnali ötkor már a kertben vagyok, majd következik a házi munka. Megfőzöm az ebédet, ma például két hatalmas pulykacomb készült fóliában, paradicsomsalátával. Ez Attila fiam kedvence, meg a hajszálvékony sültburgonya, az lesz a körítés. Saját, házi készítésű sárgabarack szörpöt kortyolgatva a konyhában folytatódik a beszélgetés. A téma most a háziasszony szakmai pályafutása állomásainak felidézése.-Az atomerőmű szakmai tanfolyamai után kedvet kaptam a reaktortechnikához. Jelentkeztem a műegyetem szakmérnöki karára, ahol reaktortechnikát és atomfizikát tanultam, és most ezeket a tantárgyakat oktatom az Energetikai Szakképzési Intézetben.-A környezetvédelem új szaknak számít az ESZI-ben?-Igen. Nemrég befejeződött az első évfolyam a műszaki kömyezettechnikusi szakon. A tizennégy jó képességű diák 4,8-es osztályádagot ért el. Ilyen tanulók közé nekem öröm bemenni, rendkívül nyitottak, érdeklődők és boldog vagyok, hogy taníthatom őket.-A tanításon, a festészeten kívül mi még a hobbija?- Elsősorban háziasszony vagyok - válaszol Ágnes és körbemutat az éléskamrában, ahol mértani pontossággal sorakoznak a télire eltett, ma még teli, de nem túl sokára már gyorsan üresedő befőttes üvegek. A lakás szép berendezése is a háziasszony ízlését, ügyességét dicséri. Minden szobának külön-külön sajátos a hangulata, látszik, ezt a lakást otthonának érzi-tekinti a család. Az enteriőrökhöz Ágnes, a szakmérnök, a tökéletes háziasszony képei adnak „aláfestést”.- Kitől tanult megfesteni?- Még édesanyámtól, aki megmutatta, gyakoroltatta velem az ecset, a festék kezelését. A későbbiekben hatott rám ifjabb Koffán Károly - az általa vezetett képzőművészeti klubban megismerkedtem gondolatok, érzelmek képi megjelenítésének technikai eszköztárával, meganynyi lehetőségével.- Hallottam, hogy a férjével szíves-örömest szoktak vadászni...-Valóban, én is tagja vagyok a PA Rt. Bérkilövő Vadásztársaságnak. Szeretjük a természetet, kedveljük a jó társaságot, ahol kellemes baráti a légkör, ami sokkal fontosabb magánál a vadászatnál. Azért természetesen a vadak elejtését sem becsüljük le, a legutóbbi télen a fácánvadászaton voltam eredményes. Pár éve a hőgyészi erdőben lőttem életem első szarvasbikáját, néhány hónappal később a bátyai erdőben egy őzbakot. A két trófeát - melyekre nagyon büszke vagyok - a tanyánkon őrizzük családommal, nem messze a nagydorogi úttól... Kék nyuszi es ösztöndíj iz ösztöndíj - már persze, ha a szót úgy magában vizsgáljuk - valamiféle fizettséget, jutalmat sejtet, amely arra szolgál, hogy az ösztönzésre kiszemelt emberpéldányt - nemre és korra való tekintet nélkül - rábírjuk valami olyasféle dologra, amit egyébként nem szívesen tenne. Tesszük ezt már egészen zsenge korban, pedagógiailag megfontoltan, s persze laikusán is. Az általános iskolában egy-egy értékes feleletet lehet kék nyuszival honorálni, ami aztán tucatjával beváltható zöld rókára. Majd tíz zöld rókáért jár egy piros pont, s hogy minél elérhetetlenebb legyen, mondjuk huszonöt piros pontért jár egy ötös. A csillogó szemű, ropogós, vasalt és jólnevelt kis elsős csak úgy tavasz táján kezdi kapisgálni, hogy bizony jól átvágják őt azon a bizonyos palánkon, s ettől fogva csődöt mond a tanár néni, aki ígérhet repkedő angyalkákat, rózsaszín elefántot: nincs visszaút. Ezt a gondolatsort folytathatnánk a többi felsőbb intézményekkel, de hogy ne raboljuk az olvasó drága idejét vágjunk a közepébe. Bizony hol van már az az idő - anyai elmesélésekből ismert információ -, amikor egy jól tanuló egyetemista közel anynyit „keresett”, mint munkába járó édesapja. Hol van már az az idő, amikor a nem túl stréber, de nem gügyi egyetemista téli kabátot tudott vásárolni az ösztöndíjából. Színházba és vacsorázni, sőt mulatni is mehetett... A mai egyetemista vajmi keveset engedhet meg magának szűkre szabott „zsoldjából”. Többnyire a tankönyveit sem tudja megvenni belőle... Most már érthető miért és miképp ösztönöz, sarkall az ösztöndíj egyre több munkára és a lehető legjobb tanulásra... EÖRDÖGH GABRIELLA
