Paksi Hírnök, 1994 (6. évfolyam, 1-43. szám)
1994-09-23 / 31. szám
Paksi Hírnök 1994. szeptember 23. Az oktatásról manapság Jánosi György, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára volt a vendége annak az ünnepi ülésnek, melyet szeptember 16-án tartottak Szekszárdon a világbanki képzési programban résztvevő iskolák vezetői részvételével. Ez alkalommal adták át a világbank hatszázmillió forint értékű támogatását hatvanegy iskolának, a számítógépes oktatási rendszerek fejlesztésére. Előadásában az államtitkár kifejtette: a világbanki kísérlet az új kormány oktatási elképzeléseihez illeszkedik, amely az oktatás tartalmi modernizációjára irányul. A Nemzeti Alaptanterven változtatni kell, olyan változatot kell kidolgozni, melyet a jövő év elején szakmai vitára lehet bocsátani. Az államtitkár bízik a konszenzus kialakulásában. Az új kormánynak az alap- L tantervre vonatkozó elképzelései szerint a felnövekvő generáció a lehető legtovább maradna az iskolai oktatás rendszerében, hogy minél kevesebb fiatalnak kelljen szembenéznie a pályakezdők munkanélkülisége rémével. Végezetül az államtitkár az oktatás finanszírozását említette. Leszögezte, az első szakképzés megszerzéséig ingyenesnek kell lennie az oktatásnak, azt teljes egészében állnia kell a költségvetésnek. Új finanszírozási modell kialakítása válik szükségessé, amely a feladatokhoz próbál normatív támogatást rendelni. Kormány oktatási stratégiájában elsőbbséget élvez a munkanélküliség enyhítése. a® FÉRFISORSOK EÖRDÖGH GABI A kántortanító évtizedei Molnár József a zárda épületében oktatta a paksi kisiskolásokat, de nagyon büszkén emlegette, hogy ő szervezte meg az ipari iskolát Pakson. Elméleti és szakismereti tárgyakat oktatott a mai mesterembereknek, s így sajátították el az asztalos tudományt, a bognárságot s a kádárságot a tanoncok. 1972-ben ment nyugdíjba, felesége nyolc éve hagyta el örökre, s azóta egyedül él nyugdíjas tanítónő lányával a Petőfi utcai házban, emlékei között. Kocsi az, amelyet hámba kötve húznak lovak. A szekér elé ökröt, vagy ökörpárt kötnek. CSÁNTÉROS KOCSIKON VITTÉK A HEGY LEVÉT Néha leül a bécsi zongorához, eljátszik egy-két dallamot, majd akkurátusán eligazítja a térítőt a billentyűk felett, s lecsukja a hangszer fedelét. Äkántortanító, Molnár József huszonöt holdas paksi parasztcsaládból , került 1931-ben a kalocsai Érseki Tanítóképzőbe. Első szolgálati helye az ifjú tanítónak a Pécstől tizennégy kilométerre lévő Egerág volt. A községi iskolában két tanerő volt - emlékezett az idős tanító a pályakezdés éveire. A hatosztályos iskolában vagy harminc nebuló hajolt az iskolapad fölé. Itt készítette a gyerekekkel az első faragott kis szekereket. Az első hat kis szekér felkerült Budapestre a Vöröskereszthez, s onnan pedig átkerült az Újvilágba. Két hatalmas zsák jött Amerikából a nevemre - meséli a kántortanító -, valódi zsákvászonból, és tele voltak mindenféle ajándékkal. Ceruzák bújtak meg a zsákban, játékok, ruhaneműk, mindent szétosztottam az egerági gyerekek közt. Dunaföldvárra kerültem tanítónak. Térképet készítettem a gyerekeknek Magyarországról úgy, hogy minden tájegység jellegzetességét rárajzoltam a térképre, s ennek köszönhettem, hogy az egyik tanfelügyelő hozzásegített ahhoz, hogy szülőfalumba, Paksra kerüljek, feleségemmel és a három gyermekemmel. Kedvenc helye a kis műhely, ott sorakoznak az évek termései, harminckettő parasztszekér és kocsi. Mosolyogva világosított fel a nyolcvanhárom éves nyugdíjas tanító, hogy kocsi az, melyet lovak húznak hámba kötve, s szekér mely elé ökör van kötve a járomba. A kocsik között van cserényes, amely a túlparton dívott, van sátoros, melyen búcsúra ment a parasztgazda a családjával. Van csántéros, amin a hordókat szállították, a híres paksi bort. Van olyan kocsi, amely elé három lovat fogtak, a harmadikat úgy hívták, hogy lógós, mint őt, amikor a barátjával a másik kedvenc hobbinak hódoltak, a horgászásnak, s ketten ültek a csónakban és mentek a kőhányásokhoz. Molnár József csónakja már elkorhadt, már csak a kompkikötőbe jár horgászni, de közel tíz pecabot közül választ hozzá szerszámot. Becsukódik mögöttem a Pákolitz-ház kapuja, s az öreg tanító visszaballag műhelyébe kis szekerei közé.